A küzdősportok gyakorlásával el lehet érni a megvilágosodást?

inkább egy menekülést,kényszer-pótcselekvést körvonalaztál.

de amúgy van egy ilyen beállítottságú paliról film.

bérgyilkos a melója,közben szamurájnak hiszi magát és bereccsenve,emberi kapcsolatok nélkül csövezik egy ház tetején,ott gyakorol meg galambokat tenyésztve és a hagakurét olvassa.

Ez igazából elhivatottság, fanatizmus és kitartás kérdése is. Ha mindig találsz benne valami újat, akkor nem válik monotonná.

Nem muszáj belső illetve lány irányzatú stílusokat űzni mint pl: tai chi, aikido, kyudo...stb.

Igazából még a bokszot is lehet így csinálni. Bele lehet nagyon-nagyon mélyülni egy adott technika gyakorlásába. Akár egy jobb egyenest is lehet mindig csiszolni, finomítani. Begyakorolhatod tíz milliószor. Mondjuk, hogy eljuss arra a tudatállapotig, hogy szellemileg is fejlődj benne valamit, hogy elérj egyfajta "harmóniát", ahhoz azért sok idő kell. Addig viszont egy jó darabig ez nem következik be. De cserébe, nagyon technikás bunyós leszel a sok gyakorlásnak köszönhetően. :)

Át lehet állni erre az életmód üzemmódba. Kérdés, hogy meddig bírod. Egyébként amiket leírtál azok dolgok nagyrészt rám is jellemzők, annyi hogy nekem van nőm + van egy másik hobbym is. De én is napi több órát edzek.

Egyébként a kérdésre a válasz igen, el lehet érni. Sok nagy harcművésznek pl: Funakoshi Gichin, Morihei Ueshiba, Huo Yuanjia, Dong Haichuan.... és még sok sok szerzetes és így tovább.

De ehhez egyfajta életút is kell. Mondjuk az edzés és gyakorlás egyfajta önfejlesztés, az önfejlesztés pedig szellemileg is erősít. Mondjuk azért meditálni sem árt mellette. Mert pl. az hogy boxzsákot püfölsz full bikából - még ha nagyon elhivatottan is - az nem vezet ahhoz, hogy szellemileg megedződj és, hogy utána megvilágosodj. El kell mélyülnöd valamibe. Például egy technikát, addig csiszolsz amíg csak tudsz.

Mondjuk igen, távol-keleti harcművészeteket annyival előnyösebb ilyen szempontból űzni, mert azoknak van filozófiai hátterük. Japán stílusoknál a budo, bushido, zen. Kínai harcművészeteknél a tao, kungfuciusz és más kínai filozófia. Szóval ezek már adnak egy szellemi hátteret, eszközt ehhez. Mondjuk ezt érteni is kell, mert ugye nyugati európai ember létedre neked más a mentalitásod, mint pl. egy japánnak.

Ez egy bonyolultabb dolog.

"inkább egy menekülést,kényszer-pótcselekvést körvonalaztál."

Nem pótcselekvés ez. Figyelj a mai hülye világban, ahil el van qrvulva minden és az emberek nagy többsége. Nem kell követni a csordaszellemet. Nem csak disco-piázás-foci meccs-facebook--tetoválás-gyúrás-Éjjel-Nappal Budapest van a világon. Az elcseszett társadalmi megszokott dolgoktól el lehet vonulni, nem kell sablonembernek lenni. Én például azon röhögök a legnagyobbat, hogy sokan mekkora egyéniségnek tartják magukat, hogy mennyire egyediek. Holott ugyanolyanok, mint a többi átlagmajom.

Szerintem ha valaki otthon edz valamit, mindegy mit és azt kitartóan csinálja, akár elvonultan is, az már többet ér, mint az olyan akinek hú de nagy társasági élete van és szórakozóhelyre jár minden hétvégén, vagy a haverokkal összejönnek valahol és füveznek.

nem feltétlen a nagy társasági életre gondoltam,hanem a dugásra.

rendszeres nemi élet nélkül egy fiatalemberből frusztrált,rosszindulatú,negatív,önismeret nélküli,elidegenedett gyökér lesz.

dugás,intim kapcsolat nélkül pont hogy megreked a lelki fejlődés.

olyan lesz mint a taxisofőrben de niro,vagy a szellemkutya amiről elsőre írtam.

Ez igaz Korbács.

De figyelj, a shaolin papok, a tibeti szerzetesek sem dugnak, sőt cölibátusban vannak. Még is megvilágosodtak. :D