1 TB-os NVMe SSD-t hülyeség csak C meghajtónak használni úgy, hogy van mellette egy 1 TB-os WD Purple csak biztonsági mentésre és adattárolásra?

Semmi nem hülyeség, ami a céljaidat szolgálja.

Ez a szép az informatikában, hogy - bizonyos keretek között - a legtöbb dolog hozzáigazítható az egyéni igényekhez.

"Úgy tudom partícionálni nem szabad SSD-t"

Ez egy közismert tévhit. Ennek az az eredete, hogy amikor kezdtek elterjedni az SSD-k, a tárolókapacitásuk túl kicsi volt ahhoz, legalábbis Windows esetében, hogy legyen értelme szétdarabolni őket. Egy 64 GB-os SSD-t tényleg nem sok értelme van szétszabdalni, tekintve, hogy egy Win10 MS Office-szal, meg pár egyéb alapabb programmal 30 GB körüli. Pár dolgot felteszel rá, és már a 64-et közelíted. Szóval eleve szűkös a hely, és még ezt a szűkös helyet több részre szedni? Öntökönrúgás tipikus esete.

De technikailag semmi hátulütője nincs a partícionálásának, sőt, miután már kezdik nagyságrendben beérni a merevlemezeket, néha kifejezetten előnyös lehet őket is partícionálni. Mondjuk ha Linuxot használsz, ott célszerű is a főbb csatolási pontokat külön partícióra tenni. De pl. Windowsnál is lehet előnyös: csak egy példa: feltelepíted a rendszert, és egy másik partícióra készítesz róla egy klónt. És ha újra kell rakni a gépet, akkor egyszerűen csak visszaklónozod. De ez csak egy lehetséges példa arra, hogy mikor lehet hasznos a több partíció.

"meg értelme se lenne mert biztonsági mentésre lenne ugyanúgy a HDD"

A partícionálásnak nem csak ez az egyetlen alkalmazási területe. Én amikor egyetlen (nagyobbacska) vinyóm volt, akkor is kettépartícionáltam: egyiken volt a rendszer, a másikon az adatok. Nem azért, mert így biztonságosabb lett volna (a lényeges dolgokról akkor is volt mentésem), hanem mert pl. ha újra kell telepíteni a rendszert, akkor nem kell külön babrálni az adatok biztonságba helyezésével.

Régen volt értelme össze-vissza particionálni a rendszert, de ma már otthoni használatra is elérhető a gigabites internet, a 3-4-5GB/sec sebességű SSDk és ma már a "steam" korszakot éljük. Szerencsére nem az van, mint 20 éve.

Ma már nem tényező, hogy mivan azonos partición vagy lemezen az oprendszerrel,a mentéseid úgy is a felhőben vannak ha valami miatt újra is kellene húzni a rendszert akkor akkor egyik estére bekapcsolva hagyod a gépet és az ilyen "játékkezelők" reggelre újrahúznak neked mindent az utolsó mentéseiddel együtt.

Én simán hánynék mindent a leggyorsabb SSD-re és kész.

Csak egyszer találjam meg az az elmebeteg állatot, aki kitalálta ezt a mindent okádjunk egy partícióra dolgot. A partícionálást nem viccből találták ki, egyrészt biztonságosabb, másrészt segíti a rendszerezést, harmadrészt pedig hosszú távon segíti az operációs rendszer gyorsabb futását.

Biztonságosabb, mert ha bármi miatt oda lesz egy partíció, elég csak azt visszaállítani, nem kell minden mást is. Plusz ha benyelsz egy vírust, akkor így lehet esélyed arra, hogy csak egy partíciót bánt.

Könnyebben tudsz rendet tartani, mert így az egyik helyen ott van a rendszer, a másikon a játékaid, a harmadikon a letöltéseid, vagy ahogy neked tetszik. Ha azt szeretnéd, még a programokat is teheted külön helyre. Megosztásnál sem hátrányos a dolog.

És segíti a rendszert azzal, hogy nem egy helyre van ömlesztve több millió fájl, így például könnyebb elvégezni egy víruskeresést, egy TRIM-et, vagy bármilyen lemezműveletet, ami a teljes lemezt érinti.

Én a helyedben a 240-est egybe hagynám, arra menne a Windows és a programok, míg az 1 TB-os SSD-re a játékok, meg esetleg a letöltések és a programok ha nem tennéd őket a rendszer mellé.

Nyilván nem kell túlzásokba esni a partíciók számával, de azért 2-3 nem árt ha ennyi adatról van szó.