Hogyan lehet az ember versenyképes fejlesztő?

"Programtervező informatikus hallgató vagyok. Nem a legjobb. Nem töltöttem az egész életemet info/matek oktv-ken."

És? Más meg életeket ment orvosként úgy, hogy életében először 20 évesen vehetett legálisan szikét a kezébe és akkor is szilikont meg hullákat vágott csak vele. A fejlesztőnél sokkal komolyabb, sokkal nagyobb felelősséggel járó szakmákat 18 éves koruk fölött kezdik az emberek és semmi hátrányuk nem származik abból, hogy nem koravén különcök. Pilóták, orvosok, stb. Nem leszel kevesebb attól, hogy nem 15 évesen kezded. És attól sem, hogy nem jársz versenyekre gyerekként. Sokan egyetemre sem járnak a szakmában.

"Programozni tudok. Nem jól, nem vagyok profi, nem ipari szinten, de tudok. (Bár a funkcionális nyelvek nehézséget okoznak.)

Viszont azon kívül, hogy különböző rendezésekkel, menüs switch caseekkel, rendező algoritmusokkal meg matematikai modellekkel foglalkozunk nem tudom ebből hogy lesz valódi tudás."

Úgy, hogy elmész dolgozni gyakornokként, amint tudsz. Ez így működik, nem a padban.

Ez is csak egy szakma, nem kell túlmisztifikálni. Amint alkalmas a tudásod arra, hogy alkalmazzanak valamilyen szakirányú munkakörben diákként (általában szar pénzért), fogod magad és elmész. Ott majd kapsz visszajelzést, látsz példát arra, hogy hogyan mennek a dolgok, belerázódsz. Arra az alapra már könnyű lesz építeni és előrelépkedni. Majd ott megtanulod, mi a fontos, fölösleges évekig egy burokban készülni. Úgysem fog úgy menni, mintha mernél hibázni és abból tanulnál.

1. Kinézel egy területet, amit fejleszteni szeretnél, és hozzá egy technológiát (például web/node.js/typescript/angular; vagy java stb.)

2. Felmész a youtube-ra és nekiesel egy vonatkozó tutorialnak a FreeCodeCamp csatornáról, vagy megvárod amíg $12 lesz egy kurzus a Udemy-n és onnan veszel egy-két jó kurzust

3. Végigtolod a tutorialt és csinálsz pár saját alkalmazást is, gyakorlásképpen

4. Jelentkezel gyakornoknak vonatkozó területre

Azért érdemes népszerű nyelvekkel és területekkel kezdeni, hogy találj valódi munkahelyet, valódi munkát vele minél gyorsabban. Nem érdemes ezonyelvekkel foglalkozni első körben, fókuszálj a népszerűségi toplista tetejére (JS/TS, Python, Java, C# esetleg C++).

Van egy óriási nagy baj a hozzáállással idehaza. Alapvetően itt két szintben gondolkodnak az emberek. Az egyik szint az, aki talán meg tud írni valami alap szövegfeldolgozó algoritmust. Talán. Elvégeznek egy technikumot vagy OKJ-t, és szélnek eresztik őket, mondván: a szakképzés most a trendi, hiányszakmád van, boldogulj. Hadd ne mondjam, az ott végzetteknek ha az egytizede lesz informatikus, akkor sokat mondok. (Közülök is a többség csak ugródeszkaként tekint erre a képzésre, ezután még valamilyen képzést majdnem biztos, hogy elvégeznek.) a másik szint meg a tudósi-doktori fokozat. Hadd ne ecseteljem, hogy a kettő között elég széles a skála. Én például szeretek programozni, az eredményeim és teljesítményeim alapján tudok is (bár nem főállásban csinálom, de pl. többször voltam már országos versenyen is első 10-ben, és egy független játékfejlesztő csapatnak vagyok a programozója), viszont soha nem mozgattak meg olyan száraz elméleti dolgok, amikre egyetemen nagyon nagy figyelmet szentelnek. Magyarországon a képzésből hiányzik az a réteg, amelyik több a "betanított kódernél", de nem feltétlenül információtudományi doktor. Hanem egyszerűen fejleszt. (Ami szerintem a legélvezetesebb része a programozásnak.)

Hogy nem vagy a legjobb? Legjobból csak egy van. Jól is néznénk ki, ha csak egyetlen ember programozna, mert mindenki más rosszabb. ;-)

Értem én, hogy bizonytalan vagy. És én is ezért vágtam bele elég későn, mert sok mindenben bizonytalan voltam. Aztán most már látom, hogy mások is azok. Ez nem az a szakma, ahol mindent azonnal, fejből kell tudni. Itt arra kell képesnek lenni, hogy a megoldást megtaláld. Lehet, hogy egy algoritmusrészt hússzor kell újraírnod, és agyba-főbe tesztelned, mire végül jó lesz. Lesz, aminek majd neten kell utánanézned. Lesz, amin majd órákat kell agyalnod, hogy egyáltalán hogyan állj neki. Ez egy (részben legalábbis) kreatív szakma, ahol a "semmiből" alkotunk újat. Ez pedig nem megy fél másodperc alatt.

"nem tudom ebből hogy lesz valódi tudás."

Sok-sok gyakorlással.

Tűzz ki célokat magad elé! Elhatározod, hogy most (mondok egy random hülyeséget) anyukádnak írsz egy programot, amiben nyilvántarthatja a konyhakerti vetemények adatait. Meg lehetne oldani más szoftverrel is? Persze. Írt már valaki más is hasonlót? Egész biztosan. De ilyen elven senki nem gyakorolhatna semmit. Szóval: tessék célokat kitűzni. Először csak egyszerűbbeket, aztán később jöhetnek az összetettebbek is. Simán lehet ötletet meríteni más hobbikból, más területekről. Engem például érdekelt a meteorológia. Írtam is egy időjárásnyilvántartó és előrejelző programocskát. Persze, ennyi adatból nem lehet olyan hatékonyan előrejelezni, mint ahogy azt a komoly modellekkel teszik, de nem is ez a lényeg. Az ember ilyenkor úgy tanul, és szerez tapasztalatot, hogy közben élvezi, amit csinál.

"Kérdésem az lenne, hogy a programozásnak milyen attribútumára kéne fókuszálni, hogy versenyképes legyek, mint fejlesztő."

Leginkább arra ami legjobban érdekel, egyébként #5 nagyon jól leírta a lényeget. Gyakorold azt a területét az informatikának amit legszívesebben csinálsz és kész, nem kell csodát várni az egyetemi képzéstől de viszont jó alapot ad ahhoz amire lehet építkezni.

5:

" viszont soha nem mozgattak meg olyan száraz elméleti dolgok, amikre egyetemen nagyon nagy figyelmet szentelnek. "

Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú