Miért mindig én adjak lejjebb az elvárásaimból, miért nem a lányok?

Teljesen jót írsz! De a kérdés, hogy valójában hány jó nőre hajtottál rá? 1-re? 0-rs? És te milyen hatékonynak ítélnéd azt a ráhajtást?

Környékezz meg 100-200-300 nőt, aki tetszik neked, és úgyis lesz olyan, akinek bejössz. Nem mellesleg jobban megérted, hogy egyelőre miért nincsenek sikereid.

Aki meg azt mondja, hogy "nézz magadba!", meg hasonlókat, az csak fogja be! Igenis az ember támasszon igényeket másokkal szembe, nem csak magával!

nagyon szépen és hosszan beismerted,hogy nem tudsz csajozni.

a többi dolgot meg amit összeírtál téveszméket ne a csajokra fogd meg a tehetős fickókra.

legyél őszinte magadhoz és ne másra háríts.

Mindenkinek csak akkor kéne lejjebb adnia az elvárásaiból ha azok irracionálisak... Egyértelmű hogy az ember nem tud mit kezdeni valakivel akihez nem vonzódik, de a vonzalom nem feltétlenül a kinézettel van összefüggésben, sokkal inkább a kisugárzással, már ami azt illeti mi fogja meg a lányokat. Persze az, aki általános vélemények szerint szépnek számít, hamarabb felkelti az emberek figyelmét, de azért a szépség elég relatív fogalom. Mindenki szép valaki számára, másoknak meg nem tetszik. Értelemszerűen egy lehangolt, önbizalomhiányos, mentális mocsárban dagonyázó ember, akármilyen szép is, nem vonzza a társaságot, akin meg látszik hogy majd kicsattan az életerőtől és jókedvtől, az valószínűleg akkor is könnyen ismerkedik ha nincs széleskörben jóképűnek vagy bombanőnek kikiáltva. A lényeg az hogy mindenki érezze jól magát a bőrében, és az idejét olyan emberekre fordítsa, akikkel jól érzi magát. Pofonegyszerű a dolog, nem kell mindent agyonanalizálni, és keresni a bűnbakot, hogy mi miatt nincs sikered. Ha teljesen rendben lennél önmagaddal, valószínűleg nem foglalkoztatna ennyire a probléma :))) Hibák helyett keresd inkább azt a lányokban, ami tetszik és értékelni tudod, az már tőled függ hogy ez elsősorban a külső vagy a belső, vagy ezeknek milyen arányú keveréke. Általában úgyis mindenki máshogy hat rád, ne akarj általánosítani, konkrétan viszonyulni csak konkrét emberekhez lehet ;)

23/N

Baromi egyszerű kicsattanó jókedvről papolni, amikor valakinek semmi gondja nincs az életben. Persze, hogy jó a kedved. Nekem is voltak gondtalan éveim, és bizony a kedvem is jó volt.

De bizony sajnos, amikor az embernek problémái vannak, akkor kénytelen analizálni. Tudom, hogy lányok nektek ez nem ügy, mert egy pasi úgyis megoldja a problémákat helyetettek. Nekünk sajnos magunknak kell, és sajnos gondolkodni is kell hozzá, akármennyire nem vonzó.

Igen, nagyon vonzó a lányoknak, aki teljesen gondtalan, mert az ő életéhez szívesen csatlakoznának. Szintén vonzó, aki meggondolatlanul, felelőtlenül cselekszik, mert az egyrészt bátorságra vall, másrészt tele van kalanddal és szórakozással. Aki meggondoltan cselekszik, netán tervezni is képes, az már unalmas. Ha valaki gondolkodni mer, egyből rámondják, hogy túlgondolkodja a dolgokat.

Ha nem áll a hátunk mögött egy gazdag apuci és nincsenek körülöttünk olyan emberek, akik mindent elintéznek nekünk, nos akkor muszáj gondolkodnunk. A felelőtlen duhajkodás hosszú távon nem vezet eredményre. Nekünk férfiaknak, és azoknak a nőknek, akik nem k.rvaként akarják leélni az életüket, muszáj használnunk az eszünket.

Akkor hogy legyünk egyszerre hülyék és okosak? Meg kell találni a megoldást erre is valahogy...

Fiúk, én egy szóval sem mondtam hogy nem kell gondolkodni... Szerintem ha azt mondom nem kell mindent agyonanalizálni, az nem azt jelenti hogy egyáltalán nem kell, csak hogy nem kell túlzásba vinni. A jókedv meg nem csak a gondtalanság függvénye. Az igazi eredmény az, amikor az ember a korlátai közt is megtalálja a szabadságot, nem mondom hogy ez könnyű, de nem lehetetlen. Az az igazság hogy mindig könyebb kifogásokat keresni meg a körülményeket és a problémákat hibáztatni, mint felülkerekedni a nehézségeken és feltétlen felelősséget vállalni az életünkért. Mert az hogy kivé válunk csak rajtunk múlik.

14-es:

Az érett nők nem várják el hogy a pasijuk megoldják helyettük a problémáikat, igazából senki sem várhatja el senkitől hogy helyette gondolkodjon és döntsön :) A nőknek is magunknak kéne megoldást találni a dolgokra, és csak abban az esetben nincs így, ha valaki más hajlandó megoldani helyettük ami megoldásra vár. A gondolkodás vonzó dolog, az már kevésbé ha valaki panaszkodik és másra mutogat.

15-ös:

Aki jól használja az eszét, tudja hogy nem hullik minden ingyen az ölébe, és tennie kell érte hogy elérjen valamit, de ez számomra kb. magától értetődő és nem valami különleges információ. Előbb-utóbb ezt mindenkinek tudatosítania kell és ha jót akar magának, jobban teszi ha próbálja a lehető legjobban kiaknázni a képességeit és lehetőségeit, pozitívan értékelve a fejlődés lehetőségét. Attól függetlenül hogy az élet nem könnyű, még élvezhetjük, és fókuszálhatnánk arra amit szeretünk és értékelünk, ahelyett ami elkedvetlenít. Csakis tőlönk függ hogy minden probléma mellett a világot pöcegödörnek nézzük vagy egy klassz helynek, és meglátjuk-e a szépet vagy sem.

13-as

Kedves 15-os.

Nagyon jól hangzik, amit mondasz, hogy milyen nagy teljesítmény, hogy valaki a körülményei ellenére jól érezze magát stb. stb. Csak ez egyáltalán nem így működik.

Ugyanis egy probléma lefoglal. Már ha van benned egy kicsi felelősség és felül akarsz emelkedni a helyzeteden, akkor kénytelen vagy gondolkodni rajta. Ha sok gondod van, akkor sokat. Valahol megértem, hogy nektek nőknek nem vonzó az, hogyha valaki sokat gondolkodik= problémája van. Csakhogy erről a helyetekben inkább illene együttérzően beszélni, nem pedig elítélően.

Érett nő??? Kicsoda? A 60 éves? Az egyedüli nők, akiket érettnek tartottam mind 60-on felül voltak.

Utolsó bekezdésedből pedig tisztán látom, hogy nem érted a lényeget. Nem az a lényeg, hogy milyennek látod a világot, pöcegödörnek vagy jó helynek. Ha problémád van, akkor le vagy terhelve a megoldásával. Ha le vagy terhelve, akkor gondolkozol. Ennyire egyszerű. Aki gondolkozik az nem jókedvű. A csajok meg kitalálják, hogy nem vagy vonzó.

Ha nincs megoldandó problémád, akkor nem vagy leterhelve. Jókedved van. Vonzó vagy.

Így, azok a gyerekek, akik gondtalanul nőnek fel, nincsenek megterhelve érzelmileg = vonzóak lesznek. Ennyire egyszerű.

De most komolyan. Hogyan lehetnél jókedvű, meg vonzó, ha elveszted valamelyik szerettedet? Vagy elvesztette az egész családod a munkáját és valamit ennetek kell. Persze lehet gondolni sok mindent, hogy szép a világ. De első körön meg kell valahogy oldani. Vagy a traumát fel kell dolgozni. És ilyenkor a nők persze elfordulnak az embertől.

Érdekes amit írsz, és kb. értem is mit akarsz mondani. Az azonban szerintem nagyon egyénfüggő hogy ki hogyan éli meg a különböző élethelyzeteket. Az én szememben a problémamegoldás fázisa nem zárja ki a jókedvet. Mert amellett hogy az embernek gondolkodnia kell rajta hogy melyik fillérét mire költi (mert ugyebár nagyon nem mindegy), vagy éppen valami feladatot kell megoldania, ami lefoglalja a gondolatait, attól még örülhet a puszta ténynek hogy él, és megláthatja a természet, a szeretet, vagy bármi más pozitív dolog szépségét. Persze ha valaki belekerül egy negatív spirálba ami egyre lejjebb húzza, akkor nehéz jókedvűnek lenni, de ez nem annak a következménye hogy gondolkodnia kell, hanem az érzelmi világától függ. Attól még mert valaki gondolkodik, néha elvonatkoztathat a problémáitól, és kikapcsolhatja pár percre a fejét hogy észrevehesse azt aminek örülhet és ami értékelhető a környezetében. Lehet hogy ez az emberek átlagánál nem így működik, de csak azért, mert túlságosan hagyják magukat elszakadni a jelentől és a múlt emlékei meg a jövő várakozásai temetik el az elméjüket. Én egyáltalán nem ítélem el azokat az embereket (többségében valóban a férfiakról van szó), akik racionálisan közelítenek egy témához és igyekeznek építő jellegű gondolatokig ásni magukat, csakhogy nem látok benne kizáró okot a jókedélyhez...

Vegyük példának a nagyapámat, aki szegényen nevelkedett 8 testvérrel, harcolt a második világháborúban majd szibériai fogságba került, mikor hazajutott, saját két kezével épített házat hogy otthont teremtsen a családjának, élete végéig reggeltől estig dolgozott, de egyszer nem hallottam panaszkodni, sőt mosolygós ember volt, pedig érte egy nem csekély tragédia is a családot még mielőtt én megszülettem volna. Sokat mesélt arról, miket élt át a háborúban meg a fogságban, és nem hinném hogy ma bárkinek ilyesmivel kéne szembenéznie, és ilyen emlékekkel kéne együtt élnie. Mindezek ellenére hittel élt és tette a dolgát, nem fukarkodott a mosollyal, sokszor láttam derűsnek, mindig biztatta a többiket és nem utolsó sorban remek embert nevelt édesapámból is. Az én családomban egyszerűen ilyen férfimodellek vannak, tele tartással és szerettettel meg valamiféle jóságos szigorral, engem is önállóságra neveltek, és soha nem fogok olyasmit elvárni senkitől hogy helyettem oldjon meg bármit is... legfeljebb ha segítségre lesz szükségem, akkor majd kérek valakitől, miután beláttam hogy egyedül nem menne, mert azért annyira büszke se lehet az ember hogy ne ismerje el esetenként a gyengeségét.

"Így, azok a gyerekek, akik gondtalanul nőnek fel, nincsenek megterhelve érzelmileg = vonzóak lesznek. Ennyire egyszerű."

Hát lehet hogy az átlagember így viszonyul a társaihoz, de aki teljesen gondtalanul nő fel, az nem igazán tudja értékelni azt amije van, szóval engem nem annyira vonzanak az ilyenek... Számomra az a vonzó ember akinek bár vannak problémái, félre is tudja tenni őket és van olyan erős hogy mellette humoros maradjon és szeretetteljes. Ehhez azonban kellőképpen képeznünk kell magunkat, nem csak az iskolában, hanem olvasással, önismerettel, önuralommal, na meg tapasztalati úton. Gondolkodni és leterheltnek lenni még mindig jobb mint bárgyún mosolyogva sodródni az árral, de a legjobb az amikor gondolkodsz is meg jókedvű is tudsz maradni. Általában a felnőttek elfelejtenek örülni az apróságoknak, én éppen ezért szeretném megőrizni a gyermeki felszabadultságomat. Hogy mennyire sikerül azt még meglátjuk, de bízom benne hogy ha rajtam múlik, menni fog :)

Szép, amiket írsz, csak a nők ennél sokkal kifinomultabbak.

Egy férfit képesek kevésbé vonzónak tartani, mert egy leheletnyivel fáradtabb, mint általában. Nagyon is érzékeltem, hogy mennyire ingadozik a nők vonzalma aszerint, hogy éppen milyen hangulatomban voltam. Akkor is, ha ezek között a hangulatok között csak hajszálnyi volt a különbség. Nem kell depresszióba süllyedni, hogy az embert a nőismerősei ne akarják megismerni. Elég annyi, hogy délelőtt lemegyek úszni és egy kicsit kábább vagyok. Ez szó szerint értsd, ahogy mondom!

Azt akarom mondani ezzel, hogy fáradtság legapróbb jelére is azonnal reagálnak. Ezzel valószínűleg nem igen szembesültél, mert nőként nem a személyiségedet kell eladnod.

Na most ha emellé valóban van valami égető probléma, ami lefoglal, akkor a nők vonzalmára végképp nem is számítok. Ez nem általános jókedv meg hasonló kérdése. A nők érzik az ember pillanatnyi mentális állapotát és messzemenő következtetéseket vonnak le belőle.