Utcan ilyenkor hogy lenne szerencses csajozni?

19:

Sok lesz aki nem szereti. Sok lánynak, akit leszólítasz, éppen barátja van, éppen szerelmes valakibe, éppen nem akar ismerkedni senkivel vagy éppen siet valahová időre és nem lesz ideje arra, hogy beszélgessen veled. Számíts rá, hogy a lányok fele, harmada a fenti okok miatt kb. fél perc alatt megszakítja a beszélgetést veled.

De már írtam, hogy nagyon sok lány nyitott a nappali ismerkedésre az utcán (/boltban/buszon/buszmegállóban, stb.). Bár nem vagyok lány, elég sok lánynál próbálkoztam már nappal, hogy véleményt mondhassak. Olvasd el az eddig íródott első 2 oldalt, mert nagyon sok fontos infó hangzik el számodra is benne.

Hát nem tudom, hogy ez hogy van. Tegyük fel, hogy valami hamis indokkal elindul egy rövid beszélgetés. Megtörténik a megszólítás, és utána az áltárgyra kell térni. Tehát jelen esetben, kérdez egy férfi és egy nő válaszol, mert ugye, általában így szokott történni, hogy a férfiak mennek oda. Ha a férfi megkapta a választ az álkérdésére, akkor utána hogyan tovább? Már szinte látom magam előtt a helyzetet, amikor a lány, nő értetlenkedve néz az illetőre, és szinte rá van írva a kérdés, még akkor is, ha nem mondja ki: "Mit akarsz még tőlem?"

Na, ez a lényeg, emiatt nem értem azt, hogy mi értelme van az álkérdésnek, álindokokkal történő megszólításoknak. Mert ha választ kapott erre az áldologra férfi, akkor utána hogyan tovább? Muszáj rátérni a lényegre, nem? És itt bújik ki a szög a zsákból, mert ilyenkor már nem lehet tovább variálni, muszáj kerek perec bevallani a valódi okot. Enélkül meg az egésznek semmi értelme. Nekem tehát valahogy nem szimpatikus ez a variálás, álindokkal történő megszólítás, mert az egész átlátszó, illetve nem ésszerű. Ha valaki nem akar távozni, akkor az már gyanús a nőnek, tehát akárhogyan nézzük a dolgot, muszáj felfednie magát az embernek, és kinyilvánítani a valódi szándékot. Az már más kérdés, hogy kinek van a megszólításhoz bátorsága, mert nekem sajnos nincsen. Bárcsak egy lány jönne oda hozzám, a legjobb az lenne!

Az ilyen megszólítós téma az egyébként teljesen bizonytalan dolog, mert egy vadidegenhez kell odamenni, és emiatt szerintem nincsen általános recept. Az emberek ugye, nem léleklátók.

23:

Nem. Te abszolút rosszul állsz hozzá. És elméletben addig csűrtél-csavartál egy dolgot, hogy teljesen mást kaptál eredményként, mint amit a valóságban kapsz majd. Menjél szépen ki, próbáld ki a dolgot nagy számú nőnél és nézd meg a valóságot.

Azért érdemes olyat kérdezni, amit a lány valószínűleg nem fog tudni. Ki a fa-.szom tudja például, hogy hol találhatóak állatkereskedések azon a környéken, ahol éppen van? Segítek, 10-ből 9 nem szokta tudni és megáll elgondolkozni rajta.

Te pedig csak a legrosszabb "kérdés-felelet kombinációkban" tudsz gondolkozni. Borzalmas hallani, amikor egy fiú ismerkedni próbál és interjúszerűen kérdezgeti a lányt. Szomorú látvány, mert a lány is épp akkor veszíti el az érdeklődését.

Első sorban nem kérdésekkel kell operálni, hanem kijelentő mondatokkal, amikre a lány reagálhat. Ezer millió témát be lehet dobni

"Éppen egy barátomnak akarok a születésnapjára valamilyen kisebb állatot venni."

"Azért téged szólítottalak meg, mert te olyan nagyon állatos embernek tűnsz. Jól gondoltam?"

"Mikor XY városban laktam, szinte minden sarkon volt egy állatkereskedés, itt pedig alig van."

"Szeretnék egy minél higiénikusabb kereskedést találni. A szaghoz már hozzászoktam bennük, de gyakran látszik egynémely boltban, hogy nem takarítanak rendesen az ott árult állatok után. Te tapasztaltál már ilyet?"

"Valamilyen kis rágcsálóra gondoltam. Korábban már voltak halaim és sajnos tudom hogy a legtöbb nem él sokáig. Ráadásul nem is lehet velük úgy foglalkozni, mint egy hörcsöggel például."

stb-stb-stb

A lényeg hogy folytasd a beszélgetést azután is, hogy esetleg megkaptad a választ és majd témát is válthatsz. Bár általában nem kapsz választ, mert szinte senki nem szokta tudni hol van állatkereskedés a közelben.

Pillanatképként mutatja meg az is, hogy hogyan nevelődtél, hogy azt mondod "teljesen bizonytalan dolog, mert egy vadidegenhez kell odamenni, és emiatt szerintem nincsen általános recept. Az emberek ugye, nem léleklátók."

Te azt hiszed, hogy minden ember egy egyedi kis megismételhetetlen hópehely, minden ember más és minden ember különleges, tehát minden emberhez máshogy kell odamenni és nem működnek az általánosítások és nincsenek receptek. Na hát ez a gondolat is ostobaság. Igenis lehet sémákra és általánosságokra építeni és meg lehet találni azokat a mondatokat, viselkedéseket, témákat, amikre a nők többsége pozitívan reagál például.

"Ha valaki nem akar távozni, akkor az már gyanús a nőnek, tehát akárhogyan nézzük a dolgot, muszáj felfednie magát az embernek, és kinyilvánítani a valódi szándékot."

Gyanús? WTF? Olvasd már el mit írt például a 15-ös válaszoló. Egy nő nem gyanúsítani akar majd, ha élvezi a beszélgetést veled, amit te sikeresen továbbtereltél az eredeti témáról, hanem ő is élvezni akarja és folytatja. Ő is 80%-ra biztosan tudja majd, hogy miért szólítottad meg, de mivel addigra meglátja hogy kellemes ember vagy, tetszel neki és éppen van is egy kis ideje beszélgetni veled, ezért bele fog menni az egészbe.

Még egyszer: Ha gondolod menj ki a valóságba és teszteld le a sok elméleti okoskodást, amit elmondtál, hogy saját magadnak cáfold őket meg.

A 23-as vagyok. Ha nem tudnak válaszolni, akkor egyszerűen azt mondják, hogy "nem tudom", és mennek tovább.

Hát szerintem az igazság, a valóság valahol a kettőnk véleménye között van. De hozzá kell azt is tenni, hogy a nők nagy része nem szereti, ha ilyen helyeken megszólítják őket, általában dolguk van, mennek valahová, csinálnak valamit, még akkor is, ha egy pár percig állnak, várnak. És ez szinte rájuk van írva. Ha nem hiszed ezt, akkor olvass el ilyen témájú kérdéseket, hogy a lányok, nők nagy része hogyan reagál ezekre.

De még ha igazad is lenne esetleg, a legnagyobb probléma azzal van, hogy én nagyon félénk vagyok ilyen dolgokhoz, és nemcsak a nőkkel kapcsolatban, hanem úgy általában véve is, de velük kapcsolatban talán még jobban. És ezt nem lehet elmagyarázni, aki ezt nem érzi, az nem is tudja, hogy milyen ez. Amikor már a gondolattól is jelentkeznek a tünetek, hát még egy igazi helyzet, próbatétel előtt.

Amiket leírtál tehát, még ha van is benne valami igazság, egyszerűen kivitelezhetetlen a számomra, mert engem teljesen leblokkol, megbénít a félelem, és ennek a testi tünetei az ilyen helyzetektől. Óriási lélekjelenlét, és úgymond csavaros észjárás kell hozzá, amit ilyen lelkiállapotban nem lehet megvalósítani. Hát sajnos ez van.

Elolvastad amiket írtam? Mert úgy reagálsz, mintha nem is olvastad volna amiket válaszoltam.

Mondom már nagyon sok nőnél kezdeményeztem és a gyakorlatból beszélek.

Igen, vannak olyan nők, akik elhajtanak. DE NE AZOKAT NÉZD, HANEM AKIK NEM HAJTANAK EL.

Én is voltam félénk, bas-.zod. De már ezt is elmondtam. Megtanultam, hogyan tojjak az elutasításra. Régen ha egy lány elutasított, akkor utána hetekig vagy hónapokig nem próbálkoztam más lánynál. Most képes vagyok arra, hogy 5-10 perccel az elutasítás után újabb lányt szólítsak meg. Régen pánikrohamaim is voltak.

Amiket tettem hogy megváltozzak az olyan emberből amilyen most te vagy olyanná, amilyen most én vagyok:

-önbizalom építése (például testedzéssel egyre jobban nézett ki a testem, jobban szerettem tükörbe nézni, ezáltal több önbizalmam lett)

-élettapasztalat gyűjtése, hogy mindig legyen miről beszélgetni a lányokkal és mindig tudjak valóban érdekes dolgokat mondani

-a mentalitásom megváltoztatása fejben; a rájövés arra hogy a kezdeményezés csak egy kis porszemnyi dolog nem csak az univerzumhoz mérve, de az én életemhez mérve is és egyáltalán nem jelent semmit semmilyen elutasítás sem.

Szóval ne annak magyarázd, hogy lehetetlen, aki egyszer fuldokolni kezdett egy lány közelében, aki tetszett neki, úgy félt a dologtól.