Na ehhez mit szóltok? Aki bírja, el olvassa ezt?

El kezdtem beszélgetni egy erősen vallásos lánnyal. Sokan bántják őt, gondolom leginkább a külseje miatt, mivel nem egy modell alkat, és az élet képe is más, mivel vallásos. Olvassátok el amit írt, vagy legalább egy részét, mivel nem rövid. Ezt írta:

Örülök, hogy nem ítélkezve és botránkozva fogadod válaszom, és bízok abban, ha leírom, akkor ezek után is szóba fogsz velem állni.

Tudod mindenkit izgatnak a szellem-illetve démonsztorik. Az enyém abban különbözik, hogy maga a Pokol.

Több hónapot nem tudok leírni, de dióhéjban mindenről:

Átmentem egy másik suliba, végül, ahol minden rendben volt kezdetben. Pszichológushoz jártam gyógyszeres kezelésre, aki erős nyugtatókat adott. Különbözetiznem kellett és letettem. Utána úgy kezdtek el bánni velem, mint a kutyával. Akkor, mikor kiderült, hogy maradhatok az iskolában. Összesen 9 különbözetim volt. Egy héten keresztül hajnaltól estig azon voltam, hogy maradni tudjak.... Sikerült, bent maradtam.

A depresszióm súlyosbodott, hallucinálni kezdtem. Amikor újra bántani kezdtek. Nem tudtam kitől segítséget kérni. Istenhez fordultam, de csak rosszabb lett. Hallottam egy bizonyos keresztény hétvégéről, ahol összejövetel volt. Abban a reményben, hogy választ kapok az engem ért szenvedésekre, én elmentem oda. Jól is indult, jól éreztem magam, de beteg voltam. Másnap délután kaptunk egy témát. Isten tette életemben címmel. Arra gondoltam, hogy elmondom a hittan érettségis esetemet. Erre egy másik személyt szólítottak fel, aki felállt és pontosan az én történetemet mondta el, pedig semmi közünk nem volt egymáshoz.... Nem tudhatta sehonnan. Neki jóra fordult. Az oszt. társai kihullottak és mindenki mellette állt. Én akkor zokogva mentem ki a kápolnába. Rosszul voltam. Kiabáltam, könyörögtem Istennek, hogy legyen ennek vége. Ez csak rosszabbodott. Azon gondolkoztam megölöm magam. Hiányzott a segítség nekem és a megértés. Az öngyilkosságból Sátán mentett meg.

A legnagyobb pofot kaptam, mikor az egyik szép festményemet a rajz tanárom egy órán keresztül kritizálta velem együtt. Aznap elhatároztam, hogy Sátánra bízom magam. Nem tagadom, nem lettem öngyilkos.

Kérlek, hogyha nem bírod ezt az egészet, ne olvasd tovább: Lehet leírva nem, de ha elképzeled nekem nem volt kényelmes helyzet.

Vérrel pecsételtem meg magam azzal, hogy odaszánom magam mellé. Napok múlva azon vettem észre magam, hogy kezdenek a dolgok megváltozni körülöttem. Nem éreztem jól magam, mert tudom, hogy bűnt követek el vele, de vagy halál vagy ez! Ez a kettő kiút volt és ez szörnyű! Te nem tudod elképzelni mit éreztem!

Sátán felettébb készséges volt velem szembe. Az emberek kevésbé bántottak. Viszont elvett tőlem mindent, amit csak tudott. Elvette a szorgalmam, kedvem,akaratom, a mamámmal sokat veszekedtem.

Tudtam, hogy hiba, de minden este szóltam hozzá és, amit akartam megkaptam. Felvettem hasonló emberekkel a kapcsolatot és ők is segítettek. Szidtam Istent, és észrevettem, hogy nem tudok tanulni. Ettől függetlenül kitűnő lett az év végi bizonyítványom.

Össze voltam zavarodva, azon kaptam magam, hogy beszédbotlásaim vannak. Erős gyógyszert szedtem, amitől csak aludtam. Nem tudtam beszélni, nehezen fogtam fel, amit mások mondanak nekem. Sokszor csak intettem és bólintottam, ez volt a válaszom.

Rémálmokból sírva ébredtem fel minden nap, alvásparalíziseim voltak, hangokat hallottam. A mamám furcsa zajokról számolt be lakásunkba, kaparászásokról, amiket én is hallottam. Nem találtuk meg forrást. Sokszor bakelitszag lepte el a házat.

Végül találkoztam egy erős hitű pappal. N. J.-vel. Elmondtam neki, hogy kitől kérem a segítséget és gyónni akartam.

Azt mondta, hogy úrrá lett rajtam a szeretetéhség és Sátántól várom el, hogy az "apám", vagyis az legyen, aki szeret.

Ezt nem csinálhatom. Azt mondta hagyjam abba, mert bajom lesz.

Abbahagytam. A gyónásom után pár napra megszűnt a "kísértés". Aztán visszaálltam Istenhez. Éreztem a megnyugvást, szeretet, de újra elkezdtek bántani az emberek. Bántottak és féltem és Sátán visszahúzott magához.

Rengeteg teológustól kértem segítséget távolról, közelről és feladták. Senki nem tudott rajtam segíteni. Elvesztették a fonalat az álmaimnál is... mindennél. A barátnémmal próbáltuk fejtegetni....Már ő is unta...

Szóval kudarcot vallott minden vallás: Jehova, iszlám, mormon, református, katolikus.

Innentől megkötözve voltam. Próbáltam tagadni Sátánt és egy nap, mikor épp ültem, gondolkoztam, akkor éreztem, hogy valami fojt engem és nem enged el. Sátán volt az. Éreztette, hogy nem enged el.

Innentől zavarodott lettem. Egyik nap Istenhez, másnap Sátánhoz imádkoztam. Jó, hogy a saját nevemet tudtam. Az utcára sem volt érdemes kimennem, mert sokszor rosszul voltam és rám jött a sírás.

Végül megkérdeztem mit akar, erre álmodtam Sátánnal. Az álmomat senki nem tudta megfejteni. A mai napig megfejtetlen maradt.....

Aztán eljött az érettségi. Megcsináltam, sikerült. Nagyon jó lett, aztán jött a vizsga a főiskolán. Sikerült, felvettek, de Sátán még a levelem sem engedte, hogy megkapjam. Mindenkinek megérkezett, csak nekem nem. Úgy jártam utána.

Aztán feladtam. Elengedtem Istent egy este. És aznap tört meg a jég!

Láttam Őt álmomban, ahogy seregével a démonokra tör! Támadtak engem, el akartak pusztítani. Az angyalok nem engedtek engem. Ott voltak és láttam, ahogy értem harcolnak, láttam a démonok arcát, amint próbálnak védekezni. A vezér hátul maradt, éreztem, hogy Ő volt Sátán. Mikor a csapara kudarcot vallott, Isten maga küldte el tőlem. Aztán kérdeztem tőle: Te fogsz elítélni? ,,Igen. Mindenkit én ítélek meg!". És eltűnt.

Mikor felkeltem, a mamám szobájában gy démon volt és mondott valamit, majd ő is eltűnt.

Felkeltem és megnyugvást éreztem. Sátán hatása csökkent rajtam. Ez a napokban történt!

Mi van most velem? Sátán hátulról közelít. Olyan emberekkel irogat nekem, kiket soha nem ismertem. Közülük nem egy sátánista. A régieket letiltottam. De kaptam levelet tegnap is és ma is volt egy furcsa esetem. Apróbb jelekkel bombáz, mert azt hiszi láthatatlan, de tudom, hogy Ő az. Vissza akar kapni. Nem fog! Minden nap előáll valamivel. Beintettem neki és hagyjon. Megszűntek a rémálmok, a hangok a lakásban.

Istennek terve van velem és minden erőmmel bánom, amit tettem. Ha tehetném ordítanék egy erdőben, ahol nem hallja ember és kiadnám minden fájdalmam. Nem volt az az emberi erő, ki megmenthetett volna! Így a Főnök jött személyesen. Sokan Jóbhoz hasonlítják az esetem, bár nem tudom....

Ettől függetlenül félek. Jön a főiskola, és nem élném túl, ha a történet megismétlődne. Attól félek menekülnöm kellesz, hogy kudarcot vallok.... Nem tudom mi vár rám, de jelen pillanatban csak mérséklődött, de nem szűnt meg.

A barátném aggódik és én is..."

Szóval mi a véleményetek? Érdemes egy ilyen lánnyal beszélni? Amúgy aranyos, csak olyan furcsa.