Mit gondoltok a szituról?

Ma iskolába menet leszólított az egyik osztálytársnőm (esti) és együtt mentünk be. Beszélgettünk közben. Aztán még csak ketten voltunk a teremben, elcseverésztünk erről-arról, majd odajött és megkérdezte, hogy tudok-e segíteni neki a tananyaggal, mert hiányzott korábban. Aztán beszélgettünk a vallásról is (mindketten hívők vagyunk, de más-más vallás). Később többször is összeakadt a tekintetünk. Néha azon kapom magam, hogy nézem Őt... :)

Én attól félek, hogy túlon-túl sokat látok a dologba és a lány csak közvetlen volt... pedig bizony tetszene nekem.

Máskor általában távolságtartó szokott lenni, főleg társaságban... csak addig volt ilyen, amíg ketten voltunk. Aztán ismét távolságtartás.

Nekem amúgy tetszene a lány, nagyon is. Csendes, visszafogott, nem vakolathuszár... de alig ismerjük egymást... és a korombéliekkel sosem vegyültem jól ilyen téren... :\ Nem megy, hogy csak úgy odamenjek hozzá. (a poén, hogy idősebb nőktől nem tartok így, de a korombéliektől... a korombéliek általában távolságtartóak velem...) Meg félek, hogy félreértem és csak barátságos akart lenni. Kellemetlen lenne, ha azt hinné, hogy nyomulok, hisz még pár évig egy osztályba járunk...

De a lány tetszik eléggé... nem olyan, mint a legtöbb korabeli lány... akiktől általában távol tartom magam. Rendesnek, erkölcsösnek tűnik.

Mindketten huszonévesek vagyunk.