Mindenkinek ugyanaz a célja, jobbára! Találni egy jó kapcsolatot, egy ideális társat, szerelmet! Miért nehéz is?

Mélyen szántó gondolatok és kérdések ezek kedves kérdező.

Sok cikk és megannyi könyv szól erről.

Sokan a szemüket és az eszüket használják ehhez, hogy válasszanak.

Felszínesség, a hatalom és pénz hajszolása előrébb van minden szükségletünknél.

Sokat gondolkoztam már én is ezeken a dolgokon.

Nem látni kell az embereket, hanem megismerni.

Ez nem ilyen egyszerű. Az egyik az, ahogy írták kétemberes a dolog.

A másik: mindenkinek máskor jön el a "pillanat", amikor családot szeretne. Most pl volt két srác is, az egyikkel össze is jöttem, klappol is vele mind, de nagyon másak a terveink. Én 3 éven belül szeretnék feleség lenni,ő még 8 évig ilyenről hallani se akar.

Addig amíg meg az nem akarja elkötelezni magát vannak "szükségleti" (miért jött össze velem, ha nem szexért).

Köszönööm a kérdést még elgondolkodtam rajta,de sajnos nincs erre olyan válasz,ami jó lenne :/

Egyszer csak kitör mindenki a magányból :)

Persze, hogy nem találtál megoldást a problémádra. Tucatnyi A4-es felület kellene hozzá, hogy végigvegyük a dolog szerteágazó mibenléte miatt.

Egyetlen egyet viszont senki sem említ ezzel kapcsolatban: az internet térhódítását. Generációk nőnek fel a gép mellett ücsörögve. Valamikor a gyerekek együtt játszottak. Fiúk, lányok vegyesen. Megismerték a másik nemet, megtanulták, hogy nem csak a nemi szervük eltérő, hanem a gondolkodásuk is. És mivel ismerték egymást, nem is féltek az ismerkedéstől. Az ember az ismeretlentől fél leginkább, márpedig az udvarlás, a csajozás/pasizás ismeretlen terület a mai fiataloknak. (Tisztelet a szabályt erősítő kevés kivételnek.) A pornó mindenki számára hozzáférhető mivolta tovább rontja az esélyeket. A fiatalok egy teljesen torz képet kapnak a másik nemről, (sőt saját nemükről is) olyat, aminek köze nincs a valósághoz.

Jaj, de szépen leírtad Miquel, köszönöm. :)

Így gondolom ezeket én is, csak nem mertem így leírni.

Ezért is írtam, hogy meg kell ismerni az ember nem csak megnézni.

Gyors világban élünk és mindenki gyorsan akar mindent.

Ha valaki nem adja magát könnyen akkor már sokan lépnek is tovább pedig lehet, hogy egy értékes embert hagynak maguk mögött.

Azért választjuk a magányt mert nem akarjuk azt, hogy ha összejövünk a másikkal és hibázunk azt a fejünkhöz vágják. Félünk a felelősségtől és a következményektől.

Szégyenleni nem kell semmit. Ha keresünk magunk mellé valakit akkor minden bizonnyal fel vagyunk valamelyest készülve arra, hogy magunkhoz közel engedjük azt a valaki és ezt nem szégyen, hogy nyitottak akarunk lenni.

Nevetségesek az elvárásaink? Szerintem igen.

Még saját magunk sem vagyunk tisztába vele, hogy mit is akarunk, a társadalom hatására választunk párt és nem a saját érdekeinket és igényeinknek.

Az önbizalom is valóban kicsi.

Nem hisszük, hogy elegek vagyunk a másiknak.

Félünk a csalódástól, tartunk attól, ha megnyílunk azt rossz embernek tesszük.

El kell gondolkozni azon, hogy mi mik vagyunk és mit tudunk nyújtani, mit várunk el a párunktól.

Nem kell nagy dolgokra gondolni mert ez mindenki tudja magában.

Ha ezek megvannak akkor lehet párt keresni, mert van mi alapján keresni, van egy kiindulási pont.

Igen, Miquel jól leírta. Ehhez nem is tennék hozzá semmit. A következő kommenthez viszont igen. Az viszont alapvető neveltetés és szociális mikrokörnyezet hatása, hogy egy-egy ember hogyan dönt. A hogyan döntést pedig arra értem, amit te is írtál, hogy "ha nem adjuk oda magunkat korán a másiknak, akkor tovább lép".

Ehhez persze valamiféle érzelmi sérülés is kapcsolódik, értékválság, mert azt hiszi, ha nem adja be a derekát, onnantól nem lesz érdekes, értékes a másik számára. Nyilván túlhúzni sem jó a húrt...

Ide úgy jön be a neveltetés, és a másik amit írtam, hogy igen sokszor rosszul döntenek az emberek, de leginkább a nők. Olyannak adják oda magukat gyorsabban, akik nem méltóak hozzájuk, és attól pedig megvonják magukat, sőt sokszor a végtelenségig húzzák az időt, aki pedig nagyon is az lenne hozzájuk. És itt most nem feltétlen a könnyed nőcskékre gondolok, hanem magukat értelmesnek, igényesnek, tanultnak, műveltnek valló nőkről beszélek. Szóval ahhoz pedig, hogy hasonló értékrendű, erkölcsű emberrel ismerkedjenek meg az emberek, nem elég csak a szemüket elővenni, oda már kell valami plusz is, amit érzelmi intelligenciának, lelki éleslátásnak mondanék. A kicsi korban jelenlévő megfelelő példamutatás mellett pedig nagyon fontos, hogy kik között szocializálódik az ember mind óvodában, mind kisisklás korától kezdve felnőtt koráig.

Nyilván mivel én férfi vagyok, és nőkkel vannak tapasztalataim, csak ezt tudom leírni. Semmiféle nőgyűlölet soha nem is volt, nincs és nem is lesz bennem.