A boldogság a genetikában van?

Én amúgy több hangsúlyt helyeznék a tapasztalatra

igen, az ősember és az állatok ösztönösen a jó génekre hajtanak, de a mai ember eltörölte a természetes kiválasztódást illetve elnyomja a feromonjait, szóval ahol lehet keresztbe tesz az ösztönvilágnak.. rég nem érvényesül a genetika elve

viszont ha valaki úgy nő föl, hogy pesszimistára nevelődik, az akármit elér az életben, sosem lesz boldog, hisz "aaa, jó, elértem, de nem az igazi, lehet több.nagyobb, drágább is.."

de a felfogás megváltoztatható! és ha megtanulsz örülni az apró sikereidnek is, észre sem veszed és elégedett leszel az életeddel, amitől már csak egy köpésre van a boldogságnak nevezett valami:)

Azért szerencsésebbek, mert én is jobban örülök egy kész széknek mint egy félkész IKEÁSnak... jo hülye példa de ha alapbol teszel érte hogy megnyerőbb külsod legyen akkor azt látják rajtad és ugy állnak hozzád.

Én sem vagyok egy szépség de viszonylag sok nőt blankoltam eddig és ezután..

Legalábbis a jóslatokhoz képest, miszerint szüzen halok meg....

a szerencsét ne keverd ide:D a szépeket is otthagyhatja a busz, ahogy a csúnyák is elérhetik még időben:D

nézd meg az amerikai színész-sztárokat! szépek? igen. gyönyörűek? igen. gazdagok? igen. híresek? miazhogy!

boldogok? hááát... a többedik házasság, a rendszeres plasztikai műtét és az alkohol/drog problémák, illetve a nem is olyan ritka öngyilkosság nem erről tanúskodik:D

"ahol lehet keresztbe tesz az ösztönvilágnak"

Ez igaz, de azért még maradt bőven. Olyan helyeken is, ahol nem is gondolnád.

Itt a gyk.-n különösen sok ösztönember van.

khm, ja, pl veréb, aki az 1 napja született tiszavirág haláltusáját mutatja be minden válaszában.. a legmélyebb, gondolkodás nélküli ösztöneit mutatja be, amikor küld nekem egy levelet aminek teljes tartalma ennyi: "anyád r@tk@es pitcháját"

alapból természetbarát vagyok, deee kérem, nyomjuk el a társadalmi normákkal az ösztönöket, mert ez így szánalmas:D

hulyeseg.

a genetika alatt sztem te is egy tulajdonsag rendszert ertesz.

ergo van sok darab epitokockad, 100%ig rajtad mulik hogy mit keversz ki belole!

konnyen izmosodik az aki mar elment a konditerembe es megtudta..es nehezen izmosodik az aki rafogja a genetikajara hogy nincs ertelme lemenni edzeni ma sem..

ugyanugy az nem okoz boldogsagot ami adott, hanem az okoz amiert sokat kuzdottel es elerted!

sok kis kover 150centis pasi jarkal aki kurvra jol izmosodna body builderkent, (vagy ha 150es sovany akkor pilota, jockey stb)

sok 190centis emberke sajnaltatja magat egesznap, pedig valag penzt kereshetne kosaraskent, ha kihasznalja a genetikajanak megfelelo tulajdonsagait...

de nem teszik, hanem okoljak a csunya vilagot ami ellenuk van. megnyugvaskepp beteszik a doktor house legujabb evadjat. jo filmezest!

18. Azért ez nem így van. Párom pl. sokkal keményebben edz mint én, sokkal jobban betartja a diétát mint én mégis pocija van míg én havi 2 kg-okat dobtam le magamról.

Ettől függetlenül a többi részével egyetértek.

Fiatal koromban csúnya voltam és úgy éreztem hogy kövér vagyok. Bezárkóztam és sikertelen voltam gyakorlatilag mindenben. Ha ma megnézem azokat a fényképeket úgy érzem hogy baromi nagy hibát követtem el, hogy annyit nyafogtam és saját magamat lehúztam. Kb. 35 éves koromtól kezdtem "élni" vagyis hinni magamban, bízni, hogy lehet jobb. Jelenleg van egy párom, olyan akire huszonévesen vártam de akit azzal a mentalitással soha nem kaptam volna meg. Rengeteg múlik az önbizalmon, hogy mit szeretnél elérni és mit TESZEL érte. Van, amiért hiába tettem és fáj, de tudom, hogy mindent megtettem érte, ezét nem okolom magam. Amiért meg tettem és elértem azért büszke vagyok magamra. Egyre több a barátom, az ismerősöm és egyre "könnyebb" az élet. Pedig azóta sem nem fiatalodtam sem nem szépültem. Sőt elmondom, volt a kezemben borzalmasan nagy összeg, sokkal jobban éltem mint most, mégsem voltam semmivel sem boldogabb. Mert az is a mentalitáson múlik. Hogy tudod-e élvezni az életet, vagy aggódsz, hogy mi lesz ha... én aggódtam. Az eredmény az volt, hogy azon gondolkodtunk hol érdemes fémdobozt gyűjteni. Most nyugodt vagyok. Tudom, hogy a legaljáról is ki lehet keveredni. Leülhettünk volna a sarokba és szívhatnánk a vicces cigit vagy sírhatnánk egymás nyakában vagy lehetnénk alkoholisták. Nem lettünk azok. Úgyhogy igenis a belső sokat számít.

Az igaz, hogy aki eleve szépnek született, annak könnyebb magabiztosnak lenni. De ahogy más is írta a celebes példán: sem a szépség sem a gazdagság nem jelenti azt, hogy valaki boldog. Az esélyük több, de a legtöbben olyanok, mint azok a gazdag gyerekek akik apukától kaptak egy rakás pénzt, aztán mikor apuka nincs akkor tönkremennek, mert fogalmuk sincs hogy kell pénzt csinálni. A csillogásukat látod.. a bukásukat már nem annyira.

A szépség és a pénz lehetőség, egy jobb belépő, de nem sokkal több. A munka -magadon- az önbizalom, az akarat, hogy elérd a célodat és az érte való tett számít igazán.

Aki ezeket nem érti azoknak további jó önsajnálatot.

Amúgy szép napot, tök jó az idő, ugye? :D

Szerintem igen, a genetika is bennevan, ami nem feltétlen a külsőt jelenti.Én például (mindenféle önfényezéstől mentesen) szép vagyok, sok férfi próbál közeledni felém. DE! Én ennek ellenére nem vagyok boldog (mármint a külsőm miatt), pedig ránézésre mindenki secperc alatt megállapítja, hogy bizony nekem biztos nagyon boldog és sikeres életem van... SE! Sosem éreztem magam boldognak, elégedetlen vagyok az életemmel, és igazából már kislányként is ilyen boldogtalan voltam, pedig tökéletes gyerekkorom volt, a szüleim is főnyeremények, mintatanuló voltam. Amikor úgymond mindenem megvolt, 3 éve tartó kapcsolat, jó iskola, stb., akkor sem voltam boldog...nem tudom megmagyarázni, hogy miért, és a mai napig nem tudom, hogy mi tehetne boldoggá. Viszont annyit tudok, hogy anyukám, nagynéném, keresztanyám, nagymamám is depresszióban szenvednek, legtöbbjük már öngyilkos is próbált lenni. Szóval ez nálunk családi dolog, lehet én is azért küszködöm a boldogtalansággal.

21/L