Házasságban, együttélésnél, mennyire kezdeményezők a nők, mennyire változik mindez az évek folyamán vagy szülés(ek) után?

#9 Nem is akart.

Magam sem értem hogy bírta, de biztos vagyok benne, hogy nem kereste másnál.

Pedig igénye volt rá folyamatosan.

Persze nem azt mondom, hogy az idő alatt egyáltalán nem volt szex, de nagyon-nagyon kevés.

#10: nem mindig ilyen egyszerű (bár hidd el ez sem egyszerű, mert tenni kell és az sosem könnyű), viszont nagyobb részben ilyesmi szokott a probléma lenni. Persze van hogy hormonális gondok vannak, az okozza a libidócsökkenést (terhesség, betegség, fogamzásgátló stb), de ezeknek után kell menni és általában 1-2 évig tart vagy ennyi időn belül megoldható. Csak ebben az esetben is tenni kell, utánamenni, kivizsgálni stb és ez sokaknak már sok. Tipikusan ilyen az emberek többsége, hogy ha kicsit is tenni kell valamiért, akkor az már nem kell:D házasságban is emiatt kényelmesednek el az emberek. Azt hiszik, hogy ha már megszerezték a másikat, onnantól semmit se kell csinálni. Pedig ilyenkor több melót igényel a kapcsolat, mint a legelején.

Én nagyon ritka esetben tudom elfogadni azt, hogy valóban nincs megoldás. Nem tudom neked milyen betegséged volt ami 10 évig tartott, de én nőként se nyugodnék bele, ha ilyen problémám lenne. Magam miatt elsősorban. Másodsorban a kapcsolatom miatt sem, mert nem igazán lehet elvárni valakitől azt, hogy 10 évig ne szexeljen.

De mindegy én alapvetően azt látom, hogy rengetegpasi kesereg hogy jaj alig van szex meg a nő már nem kezdeményez, de tenni nem hajlandó semmit... (és soskzor még beszélgetést sem kezdeményeznek a párjukkal, hogy megbeszéljék mire van szükségük, mi a baj stb). Kiábrándító. Ha valaki nem tett meg MINDENT hogy helyrehozza a dolgokat, akkor szerintem ne merjen panaszkodni az asszonyra, hogy nem akar dugni

#15

Azt nem mondtam, hogy 10 éven keresztül nem volt szex. Azt mondtam, nagyon kevés.

A többibe most nincs kedvem belemenni...de persze megint mondom, sokban igazad van.

Az én feleségem is leszokott a szexről. Többször volt vitatéma, számtalanszor próbáltam változtatni a helyzeten. Mindent kipróbáltam! Elvittem randizni, szórakozni, még nyaralni is, kedveskedtem neki szóban és tettekkel, de semmit nem értem el. Jómagam alapvetően házias típus vagyok. Itthon mindenki végez minden feladatot. Tehát, azt sem lehet mondani, el lenne hanyagolva és háziasszonynak, gyereknevelőnek vagy rabszolgánk tekintené őt bárki.

Ahogy mások is írták, nem ad magra, nem öltözik nőiesen, nem viselkedik nőiesen. Tulajdonképp, jó ideje úgy érzem, ez a nő nem az, akit felesgül vettem. Mintha lecserélték volna. Nem is értem, miként változhat valaki 180 fokos fordulatot. (?)

A legszörnyűbb, hogy ezt a rosszpéldát mutatja kamasz gyerekeinknek!!! Aminek meg is van a hatása. Pár éve, amikor még aktívabb volt feleségem a gyerekek is úgy éltek, manapság egyik lustább, mit a másik. Az öt fős családban én vagyok az egyetlen, aki még igényes a környezetünkre (lakásra), az öltözködésre, viselkedésre. :-(

Nem tudom, meddig bírom még ezt!