Az nagyon nagy baj ha néha az anyukámról fantáziálok?

Semmilyen gondolat nem büntetendő, de kétszer is gondold meg, kivel milyen gondolatodat osztod meg, mert rengeteg félreértésre adhat okot.

Ami az etikai részt illeti: nekem saját magamon az a megfigyelésem, hogy a perverz fantáziák sokszor nem annyira betegek, mint amennyire elsőre tűnnek. Szexuális fantáziálás közben nagyon képlékenyek a dolgok, az agyad mindig úgy alakítja, hogy a legkellemesebb, legizgalmasabb legyen, látszólag egy csomó olyan dolgot be tud hozni, amire a valóságban sohasem lennél képes felizgulni. Az a tippem, hogy te sem telibe az anyádat képzeled el, csak bizonyos emlékeid alapján valakit, aki valamelyest (de nem túlságosan) hasonlít hozzá és akit az agyad felcímkéz anyaként, és ami plusz izgalmat hoz be a tabu jelleg miatt. Ezért van az, hogy a saját anyádra a fizikai valóságában képtelen vagy felizgulni (de valószínűleg ugyanígy undort éreznél, ha véletlen pl. pornófilmben látnád szerepelni).

Egyébként nekem az a megfigyelésem, hogy gyakran más nők alapján is formálódik az ilyenkor elképzelt anyafigura, pl. egy-két haverod anyját is belegyúrja az agyad, meg egy-két ismeretlen anyukát a suliból - de nehéz feltárni, mert az emlékek egyrészt régiek, másrészt sokszor nem is tudatosultak.

Meg hát az is benne van, hogy férfiként eleve van bennünk hajlam vonzódni a szexi anyukákhoz. Egyrészt nyilvánvaló tanúsága annak, hogy az illető nő termékeny (volt). Másrészt kellemes ellenpélda arra, ami szerintem a második legerősebb férfiszorongás: a félelem attól, hogy a nő a gyerek születésével meg fog szűnni vonzó szexuális nőnek lenni, és már csak anyuka lesz.

Ezek szerintem mind belekeverednek az ilyen fantáziákba, és közel sem arról van szó, hogy valaki nettó felizgul az anyjára.

Nagyon összetett az emberi idegrendszer, és kevesen mernek igazán a mélyére nézni, mert félnek tőle, hogy kényelmetlen dolgokkal fognak ott találkozni.