Kezdőoldal » Szexualitás » Heteroszexualitás » Szerintetek mennyire gyakori...

Figyelem! A Szexualitás kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek mennyire gyakori (vagy ritka) az olyan férfi, akinek nem megy a szex érzelmek nélkül?

Figyelt kérdés
"Nem megy" alatt most nem feltétlenül azt értem, hogy szó szerint fel sem áll neki, hanem pl. azt a pasit is, aki legfeljebb egy-két tapasztalatot szerzett alkalmi szex terén, de messze nem jelentette számára ugyanazt, és azóta sem vágyik arra, hogy újra része legyen benne.

2018. júl. 8. 17:25
1 2 3
 21/27 anonim ***** válasza:

Milyen rostán? Szerinted van egy standard könyv, hogy mik az EU által meghatározott paraméterek?

Azért kíváncsi lennék, hogy mik azok a "kritériumok" amiknek te nem felelsz meg szerinted.

2018. júl. 11. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/27 A kérdező kommentje:

Pl. hogy ne legyek kattant.:D Azt viszonylag kevesen tolerálják, elég az itteni válaszokat olvasgatni. Nem standard kritériumok vannak, hanem általános minták, és azok többnyire engem igazolnak.

„Ez tényleg mondom, hogy senkinek nem kell a mai világban.”

Egy ilyen kijelentésre ugyanúgy rá lehet húzni, hogy biztosan vannak nők, akikre nem igaz, semmivel sem megalapozottabb, mint az, amiről én beszélek.

2018. júl. 11. 16:57
 23/27 anonim ***** válasza:

Van egy alapvető emberi tulajdonság, ami jobban igaz a nőkre mint a férfiakra. Ez szocio-biológia.

Az emberi faj sikerességének a kulcsa a szociális hajlamai és ehhez párosuló kommunikációs képessége. Az ember 99%-ban erősen szociális lény. Alapvető kódolt és egyszerű szociális reflexekkel. Persze ezek különböző mértékben működnek, különböző embereknél.

Az egyik ilyen alap reflex a másik követése és utánzása, hogy ne szakadjon el. A nőkre ez sokkal inkább igaz mint a férfiakra. A nőkben alapvetően erősebb a kommunikációs készség és igény és inkább szociálisak mint a férfiak. Ennek okai nyilván valóak. A közös utódgondozás és az alapvetően gyengébb testfelépítés miatt jobban rá voltak szorulva a többi egyedre a természet viszontagságai miatt. A nőkben nagyobb a csorda szellem és a tulajdonság, hogy nem tudatosan, alapvetően utánozzanak le viselkedési formákat. Nem véletlen, hogy a különböző divatokat is inkább a nők követik.

Így egy adott szociális környezetben és időszakban a nők jobban hasonulnak egymásra mint a férfiak. Nem olyan nagy a különbség, de azért érezhető. Szóval akármennyire is nyersen hangzik, de a nőket jobban lehet általánosítani. Ez nem sovinizmus, hanem egy szociológiai helyzet. Olyannyira nem szexizmus, hogy ez teljesen érthető. Eddig teljesen jól működött, azért az emberi faj sikeresnek mondható, szóval ezeket nem lehet elítélendő tulajdonságoknak venni.

Az már más kérdés, hogy különböző embereknek ez személy szerint az életében mennyire fáj, vagy sem

2018. júl. 11. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/27 anonim ***** válasza:

Remélem érthetően levezettem, hogy miért igazabb az utóbbi állítás:D

Miben nyilvánul meg az, hogy kattant vagy?

Az elmebetegek amúgy nem tudják magukról, hogy azok. Amikor már felismerik, hogy mentális problémáik vannak, akkor már elindultak a gyógyulás útján

2018. júl. 11. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/27 A kérdező kommentje:

Te már más vizekre kezdtél el evezni.

„Remélem érthetően levezettem, hogy miért igazabb az utóbbi állítás:D”

Továbbra sem gondolom, hogy igazabb lenne, mert:

1. A tiéd úgy szólt, hogy szó szerint SENKI nem képez kivételt az alól, hogy a nők a magadfajta férfiakat nem értékelik, én meg pusztán a többségről beszéltem. Gondolom, érzed, melyik az erősebb.

2. Ahhoz, hogy valaki ne akarjon extra terhet venni a saját vállára, nincs szükség mások (= a többi férfi) utánzására, teljesen önállóan, szimpla józan ítélőképességgel rá lehet jönni arra, hogy jobban megéri olyan nőt választani pl. helyettem, aki amellett, hogy birtokában van az erényeimnek, még egészséges is.

Nem abban az értelemben vagyok „kattant”, hogy ne lennék beszámítható, nincsen pszichózisom, vagy ilyesmi. Ellenben 17 éves korom óta folyamatosan kezelnek valamivel gyógyszeresen (+ terápiával), a diagnózisom volt már pánikbetegség, neurózis, depresszió, obszesszív-kompulzív zavar, borderline és bipoláris zavar, pszichiátrián is időztem egy hónapot, és fontolóra vettem jó párszor a visszafekvést. Jelenleg egész jól elvagyok, és noha ez már huzamosabb ideje tart, soha nem fogom tudni megígérni, hogy nem lesznek további mélypontjaim az életben. Mivel vissza-visszatérnek a látványosabb/súlyosabb panaszaim, kvázi lehetetlen megítélnem adott pillanatban (pl. most), hogy kigyógyultam-e, vagy szimplán csak eljött az újabb hipomániás szakasz. Ne mondd, hogy ennek a tolerálásához kicsit sem kell „vállalkozó szelleműnek” lenni.:D

Mindegy, ennyire nem szerettem volna belefolyni, nem tartozik az eredeti kérdéshez.

2018. júl. 11. 18:37
 26/27 anonim ***** válasza:

Nem mondom, hogy nem kell ehhez nagy tolerancia. Nem fogok hazudni. De az életben sok mindenhez kell nagy tolerancia.

Ha belegondolsz, egy elvileg nem neurózisos ember egy kapcsolatban mikor csak szimplán beduzzog és befordul, az unszolások ellenére, az gyakorlatban és tolerancia igényben nem ugyan az, mint mikor pl. rád jön a szorongás és a depresszió?

Vagy egy sima alaptalan és kérlelhetetlen féltékenykedés, ami tényleg folyamatosan előjön?

Mindenkinek meg van a maga keresztje és sokat nem könnyű elviselni másoknak. De erről szólnak a szociális kapcsolatok, illetve ennek közös megélése és "átvészelése" hozza közelebb az embereket.

Amúgy a végét azt nyilván félig viccesen írtam. Azt hittem egyértelmű.

De ne haragudj, ha úgy érzed kikényszerítettem belőled valamit, amit alapvetően nem akartál volna elmondani! Sok embernek vannak ilyen problémái amúgy. Szerintem nem kell emiatt kínosan érezned magad, de sajnálom, ha te most mégis miattam kínosan érzed magad!

2018. júl. 11. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/27 A kérdező kommentje:

Egyébként egyetértek azzal, amit írtál, jómagam is hasonlóképpen látom a világot, az embereket, meg a kapcsolatok dinamikáját, csak az én esetemben egy egészen konkrét stigmáról van szó, aminek a létezését nehéz lenne eltitkolnom, és nem is szeretném, mert megérdemel ennyi őszinteséget az, akivel megosztani tervezem az életemet. És valljuk be, ijesztően tud hatni egy ilyen bejelentés annak, akinek nem volt még dolga mentális zavarral. Másrészt abban sem vagyok biztos, hogy úgy ítélem meg saját magamat, ahogyan más ítélne meg külső szemmel.

Nem tett rosszat a kis lelkemnek, hogy ki kellett térnem erre, tök szívesen mesélek bárkinek akár részletekbe menően is, csak ennek talán nem egy olyan kérdés alatt van a helye, amit alapvetően más témának szenteltem.:D

2018. júl. 11. 19:07
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!