Volt veled olyan, hogy miután már elfogadtad a saját melegségedet, mégis komolyan úgy érezted, bárcsak heteró lennél? Mi volt az oka?

Ez attól függ, hogy mit értünk elfogadás alatt.

Nyilván egy heterónak majdnem minden sokkal-sokkal könnyebb, így nem meglepő, hogy (ahogy sokan mások is) én is szerettem volna heteró lenni és még mivel (tudtommal) senki sem tudja a szexuális orientációmat, így, ha választhatnék inkább lennék heteró. Már előre félek a reakcióktól, amiket kapni fogok.

1-es vagyok, kissé késő van, látom elég érthetetlenül fogalmaztam. :D

Az utolsó mondatot arra értettem, hogy azoktól a reakcióktól félek előre, amiket a rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől fogok kapni. Olyan helyen élek, ahol tabu az ilyesmi, nem nézik jószemmel, ha valakiről kiderül. Akiket ismerek és még itt élnek, azok önmegtartóztatásban élnek (amolyan nyílt titok róluk, hogy melegek).

Én nem szeretnék majd úgy élni, ahogy ők.

Szeretnék boldog lenni. Sajnos eddig úgy tűnik, hogy az élet ezt mindenáron megakarja akadályozni. Azért reménykedek, hogy idővel megoldódnak a gondok és jobb lesz. Csak egy kicsit nehéz több, mint tíz éven át pozitívnak maradni, úgy, hogy tudom azt, hogy majdnem mindenki a környezetemben utálna, ha igazán ismerne és, hogy a boldogságra még annál is kisebb esélyem van, mint ahogy azt gyerekként, sok megpróbáltatás után, erősen pesszimistán gondoltam.