Mit tegyek ebben a helyzetben? Totalisan magam alatt vagyok.

Alapvetoen egy eleg onbizalommal rendelkezo srac vagyok, neha kisse talan tul sokkal is

Altalaban szocialis-kozponti karakter vagyok, akire figyelnek masok es akinek sok baratja van

Az oltozkodosemre is nagyon figyelek

De ez m colt mindig igy

Regen nagyon durvan magamalatt voltam

Maganyos voltam, mert kizartam a legtobb embert az eletembol, nem nagyon adtam a kulsomre

Nem tudtam megnyilni, gyuloltem onmagam

Azert is, mert meleg vagyok es a szuleim vallasa es apukam durvasaga miatt is magamat hibaztattam

Aztan jott egy fordulat

Rengeteg uj ember ismertem meg, akik elfogadtak, tamogattak es szerettek, aztan szepen sikerult kinyilnom

Ennek az elejen ismertem meg egy sracot

Visszahuzodo, csendes srac

Intelligens, sokat tanul es meg tobbet olvas, ez pedig teljesen elveszi az idejet a szocialis lettol, emiatt viszonylag zarkozottnak tunik

Ennek ellenere, viszont igen sokat segitett abbam, hogy megnyiljak

Totalisan beleestem, nagyjabol az elejen, amikor megismertem

Sokat szenvedtem miatta

Akkor meg nagyon nem vallaltam fel magamat

Aztan honapokig az elet ugy hozta, hogy nem nagyon beszeltunk kulonbozo okok (betegseg, tav, idohiany) miatt honapokig

Ekozben velem nagyon spk minden tortent, kb uj emberre valtam

Aztan ujra egy suliba kerultunk szeptembertol, ahol en mar nagyon jol erzem magamat, sok a baratom van, nepszeru is vagyok es onmagam is...ezt soha nem hittem korabban

Mindenki tudja, hogy meleg vagyok es elfogadnak, apukam miatt pedig mar nem magamat okolom.

Nem erdekel, hogy ki mit gondol rolam, nem masoknak igyekszem megfelelni, hanem onmagamnak:)

Azota volt egy tobb honapos kiegyensulyozott kapcsolatom is

Na de...most a hetekben megint elkezdtem vele beszelgetni.

Senki massal nem erzem talan olyan jol magam, mint vele, de egyszeruen annyira durvan hatassal van ram, hogy keptelen vagyok megnyilni elotte.

Folyamatosan arra gondolok, mikozben vele vagyok, hogy vajon hogyan tekint ram, kedvel-e legalabb egy picit es mikozben mondok valamit folyamatosan csak ot figyelem, hogy hogyan reagal... Mintha egy tanoran ulnek, ahol a tanar o lenne es a mondataim alapjan adna jegyet, amitol fuggene a boldogsagom. Ettol persze csak rosszabb lesz, ossze-vissza beszelek, vagy alig, vagy fura dolgokat mondok. Aztan meg rosszabbul erzem magamat....

Es nem tudok ettol szabadulni.

Utana orakig vagy napokig lehangolt vagyok es masok elott is nehezebben nyilok meg...

Es folyamatosan csak o vam az eszemben. Hogy o vajon mit gondol rolam, vagy mit gondolna rolam...

Keptelen vagyok coming outolni neki (bar talan tudja mar mastol) vagy szerelmet vallani... Az utobbi honapokban nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz meg ilyen nehez elobujasom, vagy hogy ilyen nehez lesz majd barki fele is kozelednem, de o egyszeruen annyira mas, mint az osszes tobbi ember, annyira kulonleges...

Probaltam mar, egyszeruen keptelen voltam beszelni errol vele...:(

Mindketten 18/F-k vagyunk

Mit tegyek, hogy jobb legyen?

Koszonom a segitsegeteket.