Most semmi értelme nem lenne társat keresnem, ugye?

Ez a passzív agresszív gondolatmenet sajnos rám is jellemző.

De most őszintén: mocsok mód érzed magad, magányos vagy, nincs kivel megosztanod ilyen téren a gondolatidat. Noná hogy kéne valaki.

A családod nem fog jobban szeretni attól, ha gyűlölöd magadat.

Az ilyen állapotban levés önmagában nem zárja ki a párkapcsolatot. A melegek 95%a átmegy ezen, tehát a leendő párodnak is valszeg hasonló bajai voltak/vannak/lesznek.

Amit ne csinálj, hogy rátelepszel a párodra, mankónak használod őt. A te bajaiddal, problémáiddal neked kell szembenézned, és csak te tudod megoldani őket.

Egy másik emberre 1 az 1ben ráömleszteni ezt verbális abúzus. Ezt nem akarod senkinek. De ameddig te magad oldod meg a problémákat, keresel szakembert (vagy egy pár megértő meleg havert), aktívan teszel az ellen, hogy ne legyen pokol az életed, akkor helyre fog jönni minden.

A bűntudat nem egy olyan dolog, ami nem egy racionális döntés. Attól nem fog elmúlni, hogy itt neked kiosztjuk az észt, hogy ugyan, nincs miért. Neked kell magadban felnőtt ésszel feloldani a görcsöket, kiszűrni a destruktív hangokat, és előbb-utóbb eltávolodni a negatív emberektől.

Én csak szerelmet tudok elképzelni más lánnyal, eselteg egy puszi. Férjem és gyerekem van. Én soha sem gondoltam hogy elmondjam másoknak az érzelmeim, a férjemnek se. Sokszor olyan érzelmeim vannak amiket senkinek nem tudok elmondani, megmagyarázni. Nemrégen nagyon mensiztem és minden betétem elfogyott, a 4 éves lányomtol maradt néhánj pelus, az eggyiket betettem. Soha iljen érzésem nem volt, mindha 25 évet mentem volna vissza az időben. És akkor azt álmodtam hogy ovis vagyok, persze ovisan nincs pelusod, de én azt álodtam hogy pelusom volt és jött egy néni aki vigyázott rám. Most is azt a nénit keresem. Az a néni megölelt és megpuszilt. Én is őt. És én szerelmes lettem, az álmomat nem tudom elfelejteni.

Én nem mondtam el, az én esetemben a férjemnek aki nem érti hogy miért kell nekem iyen gyakran meg egyáltalán pelus.

Törekedj arra hogy elfogadd magad, és szerintem keresgélhetsz nyugodtan társat is...:)

Ha lesz valaki akivel szeretitek egymást abból sok erőt meríthetsz :)

Nekem is 2-3 évig ment ez a pokol, most már semmi gáz nincs, anya nagyon szereti a barátnőmet is (ha valaki ezt mondja nekem 3 évvel ezelőtt körberöhögöm hidd el...)

Kitartás!

21/L/L