Miért alakul ki a nőknél, lányoknál a leszbikusság? 24/F

Amúgy azt ugye mindenki vágja, hogy nincs egységes tudományos álláspont a témával kapcsolatban?.. Több elmélet van, amiket többé vagy kevésbé támasztottak alá kutatók. Elég árnyalt ez a téma, hogy csak a genetikára vagy csak a szociális körülményekre lehessen ráfogni.

Itt van néhány, amit igazából a wikipédia cikkéből idézek:

"Feltételezett okai

A tudományos világ a homoszexualitás eredetére vonatkozólag számos elmélettel rendelkezik. A különféle eredetmagyarázatok között a hormonális, biológiai, genetikai, neurohormonális, az egyszerű és többlépcsős szocializációs elméletek is kifejtésre kerültek,[16][17] de konszenzusos, összefoglaló és nagy bizonyító erejű elmélet, magyarázat jelenleg nincs, a téma élő kutatási terület. Pszichológiai elméletek szerint, a homoszexualitást kis mértékben határozza csak meg a hajlam, nagy mértékben a neuronháló "beidegződése". Ez a neuro-pszichológiai magyarázat.[18]

Neuro-pszichológiai elmélet

A neuro-pszichológiai vagy más néven az idegi bevésődés elmélete szerint a homoszexualitás oka az idegi bevésődéssel van összefüggésben. Kialakulása úgy történik, hogy a fiatalkori szexuális érés során az első szexuális vágy felébredésekor az (véletlenszerű, vagy pszichológiai okok miatt) egy azonos nemű személy felé nyilvánul meg, majd annak kielégítése, (a maszturbációs fantáziák) során kerül megerősítésre, és ekkor alakulnak ki azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik a homoszexuális ingerekre való választ, így megalapozzák a kősőbbi homoszexuális viselkedésre való képességet is. Az így kialakult idegpályák, és bevésődött hajlam az idegrendszerből utólag „nem törölhetők, és nem módosíthatók.”

Genetikai elmélet

1993-ban Dean Hamer mikrobiológus olyan gént talált az X-kromoszóma egyik végszakaszán (Xq28), amely kutatásai szerint a homoszexualitásért felelős.[19][20] Azonban a tanulmány sok módszertani problémától szenvedett (pl. kis mintaméret, nem véletlenszerű mintavétel), s más kutatók nem tudták megismételni, így megerősíteni sem az eredményeit.[21]

Az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az. Azonban nagyobb mintán ez az arány csak 11 %-nak bizonyult.[22] A kétpetéjűeknél, akik genetikailag nem azonosak, ez az arány csak 15%.[23][24]

Dr. Neil Whitehead több egypetéjű ikervizsgálat eredményeit elemezve (Ausztrália: 1991,2000; USA: 1997,2000; Skandinávia) arra jutott, hogy statisztikailag ha egy egypetéjű ikerpár egyike homoszexuális, akkor férfiaknál 11%, nőknél 14% az esélye, hogy a másik is az. 2002-ben az Egyesült Államokban végzett Bearman–Brueckner-kutatás több tízezer serdülő gyermek vizsgálata során pedig arra jutott, hogy a fiúknál 7,7%, a lányoknál 5,3% az esély arra, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja homoszexuális legyen, amely egy elég magas arány, és arra utal, hogy a genetika szerepe ugyan nem 100%-ban, és nem kizárólagosan meghatározó, de szerepe nem elhanyagolható a homoszexualitás kialakulásában, melyben egyéb tényezők is szerepet játszanak.[25]

Neurológiai és hormonális elmélet

Magnus Hirschfeld német orvosprofesszor 1920-ban felvetette, hogy a férfi és női nemi hormonok arányának felbomlása okozza a homoszexualitást. Férfiak esetében elsősorban a tesztoszteron alacsony szintjére gyanakodtak és a férfi nemi hormon pótlásával próbálták gyógyítani a "betegeket". A kezelés sikertelen volt, ugyanis a páciensek nemi vágya fokozódott ugyan, de annak tárgyai változatlanul az azonos neműek maradtak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tesztoszteronra a magzati fejlődés egy adott szakaszában van szükség ahhoz, hogy a nemi identitást meghatározó agyi struktúrákat befolyásolni tudja.

Az 1970-es években Günther Dörner német orvoskutató a homoszexualitást a „központi idegrendszer pszeudohermafroditizmusa”-ként fogalmazta meg.[26] Dörner és munkatársai szerint, ha az anyát (terhességének ideje alatt) sok stressz éri, akkor a gyerek nagyobb valószínűséggel lesz homoszexuális. Ezt a tényt igazolják azok az adatok, melyek szerint a második világháború alatt és közvetlenül utána sokkal több homoszexuális személy született.[27] Egy későbbi vizsgálat lényegében igazolta ezeket a következtetéseket: a homoszexuális személyek anyáinak 75%-a élt át valamilyen stresszt a terhessége alatt, míg ez az arány a heteroszexuálisok anyáinál csak 10%-nak bizonyult.[28] Dörnerhez hasonlóan számos kutató feltételezte azt, hogy a magzati korban ért hormonális hatások összefüggésbe hozhatók a homoszexualitás kialakulásával, ezért számos kutató próbálkozott állatok magzati korában történő hormonális kezelésével. A legismertebbek mindközül a berlini Dörner kísérletei aki patkánymagzatok agyába injekciózott ellenkezőnemű hormonok hatását vizsgálta. Ezen injekciók hatására később az ellenkező nemre jellemző viselkedés halmozott megjelenését figyelte meg a kifejlett egyedeken.[29]

A patkánykísérletekkel (léziós vizsgálatok) sikerült meghatározni,[forrás?] hogy a hímek heteroszexuális viselkedéséért a hipotalamusz egy jól körülhatárolható területe felel.[30] A hipotalamuszban található egyik mag a 3. életévtől 2-3-szor nagyobb férfiakban, mint nőkben és homoszexuális férfiakban, és rengeteg tesztoszteron receptort tartalmaz.[forrás?] A kísérletek során az is kiderült, hogy az agyi struktúrák eltéréseit a magzati hormonszint különbségei okozzák.[forrás?] Az agy tehát nemi differenciálódáson megy át: fiúknál az eredendően női jellegű agyat a magzati időszakban a tesztoszteron maszkulinizálja oly módon, hogy az ún. aromatáz enzim hatására ösztrogénné alakul, és ennek hatására alakulnak ki a férfiakéra jellemző sajátosságok, többek között a hipotalamuszban is. Ez a folyamat homoszexuálisoknál zavart szenved.[forrás?] A nőies vonások másik neurológiai jele, hogy a homoszexuális férfiak agyában az ún. anterior comissurák, akárcsak a nőknél, vastagabbak.[31][32]

Pszichoszociális elméletek

A férfi szerepmodellek hiánya

A felmérések szerint számos homoszexuális élettörténetében megtalálhatóak azok a körülmények amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a pozitív férfi szerepmodellel való azonosulás nem vált lehetővé a gyermek számára. A homoszeszuálisok gyermekkorában a családjában gyakori az apa hiánya vagy az olyan apa jelenléte, „aki lélektani szempontból távol volt a gyermektől”.[33]

A fiatalkori hatások, és a kultúra szerepe

Egy népszerű közhiedelem szerint a homoszexualitást az okozza, hogy fiatal korban molesztálták vagy megrontják az adott egyént, a felmérések azonban azt mutatják, hogy ez nem jellemző, ugyanis a gyermekkorukban molesztáltak jellemzően inkább megútálják mint megszeretnék a molesztálójukat. A homoszexuális molesztáló esetén az áldozatok nem csak a molesztáló iránt de sok esetben a homoszexuálisok csoportja iránt is gyűlöletet éreznek. Ford, Beach és más kutatók, kutatásain alapuló eredmények szerint a természeti népeknél számos törzsben a fiúk beavatási szertartásának egyik állomása az idősebb férfiakkal végzett homoerotikus kontaktus, máshol természetes, hogy a fiatalabb fiúk szexuális partnerei az idősebbeknek, de mindez ellenére a kizárólagosan homoszexuális kapcsolatok mégis ritkán fordulnak elő, és a homoszexuálisok gyakran heteroszexuális kapcsolatokat is fenntartanak, a kutatók mindebből arra következtetnek, hogy az ilyen kultúrákban a gyermekkori és serdülőkori élmények nem befolyásolják jelentős mértékben a később kialakuló szexuális irányultságot, mely jellemzően az átélt egyéb élmények hatása ellenére is heteroszexuális lesz. Ezek a kutatási eredmények továbbá cáfolni látszanak azokat a véleményeket, és hiedelmeket is, amely szerint a homoszexuális kultúra elfogadása, tolerálása (homoszexuális rendezvények engedélyezése, vagy a jogaik támogatása) a homoszexualitás terjedését eredményezi ugyanis a homoszexualitást elfogadó természeti népeknél paradox módon kevesebb (kifejezetten ritka) a kizárólag homoszexuális életmódot folytatók száma.[34]

Kulturális materialista elmélet

A kulturális materialista elmélet abból az evolúción alapuló elméletből indul ki, hogy ha a fajok hosszútávú fennmaradásában a homoszexualitás hátrányokkal járt volna, akkor az évmilliók során a homoszexualitást lehetővé tevő géneknek ki kellett volna szelektálódniuk. E szerint az elmélet szerint a homoszexualitás egy a természet kínálta megoldás a természetben előforduló szűkös nősténykínálat okozta problémára, melynek funkciója a nőstényekért való küzdelem miatti egyedveszteség csökkentése volt, így a fajfennmaradást szolgálta.[35][36] Az állatvilágban nem ritka, hogy a nőstényekért való küzdelemben egy faj bizonyos egyedei elpusztulnak, például az oroszlánoknál figyelték meg, hogy a korábban elzavart fiatal hímek amelyek csoportban élnek, később, miután megerősödtek megtámadják az oroszláncsapatok idősebb hímjeit, és ha sikerül megölniük őket akkor átveszik a helyüket.[37] Mivel (állatok esetében) a nőstényekért való küzdelemben a domináns hímek sok esetben teljesen kizárják a küzdelemben alulmaradt egyedeket a párosodás lehetőségéből, az így alulmaradt egyedek számára a homoszexualitás megoldást kínál a szexuális ösztönökből eredő szükségletek levezetésére. A homoszexualitásra képtelen egyedek, a nőstényekért való küzdelemben gyakrabban megsérülhettek, nagyobb eséllyel pusztulhattak el, míg a homoszexualitásra képes egyedek túlélési esélyét növelhette a homoszexuális viselkedésre való képesség, ezért ez a homoszexualitást lehetővé tevő gének átörökítését segítette elő.

Ezt az elméletet az ősi embertársadalmakra vonatkoztatva gyakran úgy értelmezik, hogy a nőkért való sok esetben életre -halálra szóló küzdelemben, a kizárólag heteroszexuálisok nagyobb eséllyel, és gyakrabban haláloztak el, mint a homo- és biszexuálisok. Ezek a körülmények, a homo és biszexuálisok túlélési esélyének növekedését, a homoszexuális viselkedést lehetővé tevő gének nagyobb eséllyel történő átörökítését okozta, illetve a nőnemű egyedek alacsony száma esetén is lehetővé tette a közösségek nagyobb létszámbeli növekedését, és így közvetve a csoport túlélését szolgálta, fennmaradásához járult hozzá, továbbá a csoport túlélési esélyeinek ilyen módon, (a homoszexualitás által) történő növekedése is hozzájárult a homo és biszexualitást lehetővé tevő gének átörökítéséhez, fennmaradásához."

forrás: [link]