Mennyire jó ez a történet?

1. fejezet

Az óceán hullámai az egyre erősödő szél ölében ringatóztak, miközben a szürke felhők egyre csak gyülekeztek és szaporodtak. A vízben szokatlan gyorsasággal úsztak a halak. Az óceán legmélyén is megérezték a vihar közeledtét.

- Hlo vna lni krlyiá? Tncskznkaáou klne vhria lteő!

A víz alján gondosan és precízen kialakított barlangban három férfinek kinéző személy ölelte körül az asztalnak kinéző sziklát. Az előbb halnyelven megszólaló, sötétkék hajú férfi meztelen, izmos felsőtestén kirajzolódtak a sötétkék minták. Egyik delfin, másik hajót, a harmadik meg egy vasvillát ábrázolt. Ha lejjebb vándorolt a tekintetünk, láthattuk, hogy lábai eltűntek. Helyette halfarokkal rendelkezett: pikkelyes, szintén kék uszonnyal.

- Nemsokára ide ér, nagy tanácsos! – cincogta lehajtott fejjel a mellette lebegő sellő. Ő neki zöld haja, kevesebb ,,ábrája” és sötétzöld, tükörsima uszonya volt. A haja a válláig ért, a víz miatt összevissza hullámzott.

- Vhria mndgig rsztoa jlnte! – szóltalt újra a kék hajú, imént nagy tanácsosnak nevezett sellő. Már kezdte volna újabb panaszkodását, de ekkor a barlang bejáratában megjelent a várva várt személy.

Mindhárom sellő engedelmesen lehajtotta fejét. Maga király érkezett. Fehér haja egészen az uszonyáig ért. Kiengedve, ide-oda úszkáló tincsekkel. Jobb kezében a szigonyt tartotta, a felsőtestét pedig több száz ábra borította.

A nagy tanácsos szegte fel elsőnek a fejét. A királyra nézett.