Ez vajon mitől lehet? Vagy mi miatt érezhetem így?

Akkor erre egyrészt megoldás lehet az írói álnév használata.

Másrészt, ha te úgy érzed, hogy jó, és a kiadó is lát benne valamit, akkor valószínűleg tényleg van egy szinten a történet. A kiadók csak akkor adják ki, ha tudják, vissza jön a befektetés. Tudják, mit szeretnek az emberek, így nagy valószínűséggel a többségnek elnyerné a tetszését. Mindig vannak olyanok, akiknek nem teszetik , ez tény. De ne csak a rossz kritikára fókuszálj. Gondolk azokra, akik imádnák, és azokra is, akik ugyan látják a hibáit, de rendesen megfogalmazzák. Azokból tanulhatsz.

Ha nem vagy kész erre, akkor viszont ne erőltesd.

Köztes megoldás lehet, ha interneten publikálod. Onnan bármikor leszedheted, ha úgy érzed, nem neked való az olvasottság.

Ismertem egy tudóst, aki azért nem adta ki a tanulmányait, mert "ezeknek?". De aztán rápacsált, mert a halála után megjelentették őket gyűjteményes kötetben.

Ismertem egy nagyon tehetséges, profi költőnőt is, aki egy versét sem adatta ki, nem tudom, miért. Mindenesetre az ember saját joga, hogy megválassza az élete útját. Te a mások szeme előli rejtőző életet választottad.