Őszinte véleményre vagyok kíváncsi. Megfog e valakit? Saját írás.

Kedves Idegen!

Hogy szólítsam Önt, aki mindig is itt volt velem, de akit sohasem vettem észre?!

Ismerkedünk?

Ehhez kell egy név. A képzeletemből, természetesen. Egy név, ami nem túl személyes, de nem is túl rideg. Higgye el, az megölné kettőnk induló kapcsolatát!

Nézzük:

Tetszene a Drágám? Túl személyes. Túl személyes. Valóban, kérem, bocsásson meg!

Mit szólna a Lehetnél-hez?

Különös név. Nem gondolja?

Tudja, valahogy érzem, hogy mégis ez a megfelelő. Mert Te, Lehetnél…

Lehetnél?!

Szeretnélek! Neked pedig hagynod kéne…

Ha most azt hiszed, hogy minden szeretetem neked adva elunnál, mint a gyermek az újabb játékot melyre egy unalmas pillantást vetett, tévedsz. Lehetnél…Te ne nevess,tudod, én önző vagyok. Önző, szentimentális érzelmekkel. Igényelnélek, testestül-lelkestül, úgy, hogy közben megmaradj annak, aki vagy. Fontos, EZ nagyon fontos, hogy maradj ANNAK aki vagy,Lehetnél. Nem szabad elveszned bennem, mert összeroppantanálak, felőrölnélek, mielőtt észrevennéd, hogy eltűntél.

Így, önzőségem miatt nem engedhetem, hogy Te Engem NE szeress viszont, olyan egyszeri, mindent elsöprő szerelemmel. Tudod, ez az a fajta szerelem lenne, mikor megőrülsz a másiktól, mikor minden észérvnek ellenszegülsz, mikor minden határod megszűnik létezni. Mégis inkább lennél őrült, mint újra magányos. Mert egyedül, és magányosan minden kihalhat belőled. Kifakulhatsz és Lehetnél, lehetnél üres!

Üresség. Ez a szó nehezedik mellkasodra esténként, és minden levegővétel fájdalmat okoz. Üres, de vagy kétszáz kiló. Érzed a súlyát?

Velem viszont, Lehetnél könnyebb. Velem Lehetnél egyszerűbb. Ugyanakkor bonyolult, és izgalmas.

Ez lenne A szerelem. Mi pedig benne lehetnénk, Lehetnél! Őrülten szerelmesek, akik jegyet vesznek egy dátum nélküli napon a hullámvasútra, felszállva nem érdekelne milyen félelmetes az út, mikor ér véget. Mert amíg vagy Te, és Én, az út önmagába tér vissza. Az út tulajdonképpen Mi vagyunk.

Mi: Ez a bonyolult Lehetnél, melyben együtt élünk, a másikat táplálva.

Éreted? Kezded érteni? Meg kell, hogy értsd minden egyes részével az agyadnak, minden apró gondolatoddal, minden egyes szívdobbanásoddal, hogy Te Lehetnél!

Én, én pedig vagyok. Van, hogy fognám kezed, van, hogy elengedném. Ha rád nézve a szabadság vágyát látnám, hagynálak elmenni. Repülnék feletted, szárnyaim kiterítve, és szállnék a végtelenbe. Onnan fentről is, a végtelenből terád tekintenék le, figyelném minden szabad mozdulatod mellyel Én ruháztalak fel. Lehetnél, akár így is.

Most egyedül ülök. Nézem kezeim. Fogásra várnak, Lehetnél, Te is ki kezem fogja.

Talán már érted. Talán már megértetted, hogy minden vágyó mozdulatom, kereső tekintetem, és minden feléledt gondolatom Te voltál. Minden eltűnő álmom, minden felépített váram, te benned élt.

Ezért kérlek, hogy értesd meg, amit meg kell,értened:Te, Lehetnél nekem.

Mi pedig így lehetnénk. Éreted?

Lehetnél.