Van "jövője"? Vagy hagyjam a fenébe?

Elkezdtem egy könyvszerűséget, vélemánykere vagyok kíváncsi. Ha rossz, elfogadom, csak légyszi kultúráltan fogalmazd meg.

- Nem láttad a késemet? – kérdezte Amy hű társától.

- Már megint nem találod?! Na jó, vagy a baloldali szikla mögött van, vagy kint maradt a fánál! – válaszolt vissza a lánynak a medve.

- Kösz szépen, Berengár!

Ezzel Amy kirohant és már észre is vette a kérdéses fegyvert. Úgy van, ez fegyver, ugyanis nem pörkölthöz akart hagymát vágni, hanem vadászni ment. Végülis el kell látnia magát, és egy grizzly medvét. De itt az ideje, hogy jobban bemutassuk két főhősünket. Amy, a főszereplő lány. Még nagyon kis korában elkóborolt, azóta magát látja el, jelenleg 13 éves. Berengár, avagy Beri, hű társa, kivel 1 évvel azután ismerkedett meg, hogy eltűnt. Ő egy grizzly medve, ki ha kell vérszomjas fenevad, ha kell jámbor plüssmaci.

- Elmentem, majd jövök! Valami különleges óhaj-sóhaj, mit kérsz vacsira?

- Ha tudsz, hozhatnál 5-6 lazacot, azt értékelném.

- Már megint azok a büdös halak? – nevetett fel Amy, amit Beri már megszokott. – Ha sikerül, hozok.

Ezzel kiment a barlangból, felvette még a lándzsáját, és elindult a folyó felé.

~ Ha először kifogom a halakat, azokat akár csalinak is használhatom!

Ment egy darabig, s mivel nem volt messze a folyó, hamar oda ért. Amit ott látott, már megszokta. Ott volt egy másik medve, szintén halászott. Nem foglalkozott vele, már a medve is hozzászokott Amy-hez. Beállt a folyóba, nagyjából térdig süllyedt, és profi módra kezdett el halászni a lándzsával. Pár perc alatt összefogta a halakat. Tovább ment, majd a tisztáson megállt, és kirakott 2 halat csalinak. Bement egy bokor mögé, majd várt a zsákmányra. Nem telt belé fél óra, arra tévedt egy mosómedve. Mikor elkezdte rágcsálni a halat, Amy nem tétovázott, hisz már hozzá szokott a vadászathoz, felállt, és kést dobott a mosómedve szívébe. Nem hibázott. A kis állat, egyből meghalt, nem szenvedett. Amy odasétált a vadhoz, felvette a zsákmányokat, majd elindult hazafelé. Mikor visszaért a „házához” Beri már várta is, és már csorgott a nyála a halak után.

- Megjöttem. – kiáltott Amy.

- Látom...és érzem! – nevetett fel Berengár is.

- Nos uram, a mai vacsora 6 lazacból, és egy mosómedvéből áll.

- Szuper...egyébként hoztam tűzifát, megtudjuk őket sütni.

- Szupi! Hozom a kovát, addig rakd össze szépen a tábortüzet, mindjárt jövök.

- Értettem, főnök asszony! – poénkodott a medve.

Amy hátra ment a kováért, gyorsan megfogta és fordult vissza, hogy meggyújtsa a tüzet.

- Itt is van. – meggyújtotta a „tábortüzet”, majd elővette azt a követ amin sütni szoktak. Rátett 5 lazacot (ez lesz Berié). – Figyelj a tűzre, ez az 5 lazac a tiéd lesz... vagy nem is. – Ezzel rátette a maradék egy lazacot is – Bőven megelégszem a mosómacival. Tehát figyelj a tűzre, ha úgy látod, fordítsd meg a halakat, én addig megkopasztom a macit.

- Rendben.

Ezzel Amy fogta a kését és elkezdte leszedni a szőrt az állatról. Fú de utálta ezt a pepecs munkát, de hát a mosómedve húsa nagyon finom volt.