Szerinted milyen a könyvem bevezető része?
Elkezdtem írni egy könyvet és kíváncsi lennék, hogy ti szerintetek idáig milyen......ez csak egy részlet.
Íme:
"Az alvó férfi arcára úgy sugárzott a napfény a függöny résein át, mintha az rá volna vasalva.
A szoba, melyben aludt, meglehetősen kihalt, rideg és szürke volt. Aki oda tévedt volna, azt gondolná, hogy valami kísértet járta hely. A falon egyetlen festmény lógott, mely egy lovast ábrázolt, de már azt sem lehetett belőle rendesen kivenni, mert szörnyen poros volt. Látszott, hogy a szobával nem nagyon törődnek.
Az ágyon fekvő férfi, most nagy ásítások közepette felült ágyán és nyújtózkódva kinézett a tőle balra levő, jégvirágos ablakon.
A következő pillanatban tekintete már az éjjeli szekrényen pihenő poros órán landolt. Az óra már háromnegyed
tízet mutatott.
A férfi szemei még egyszer körbe vándoroltak a nyirkos szoba falain, majd hirtelen kiugrott az ágyból, s belebújt rongyos gúnyájába, amely egy kissé megtépászott bársonynadrágból és egy az ő méreténél két számmal nagyobb pulóverből állt.
Még az ágy melett pihenő papucsát fel sem vette, mikor valaki kopogtatást hallatott a ház faajtaján.
A férfi kisietett a szobából, egyenesen a bejárati ajtóhoz rohant, hogy ajtót nyisson..."
válasza:Igazad van. Erre nem is figyeltem. Ezt most ki is javítom. :DD
Köszi az észrevételt! :)
válasza:
válasza:Rengeteg a szóismétlésed és mindez mondatokon belül. Kicsiny részlet, de arra elég, hogy rávilágítson ilyen hibákra.
"Aki oda tévedt VOLNA, nem gondolNÁ..." - ez sehogy nem jön nekem össze. Kevered az időket!
Ahogy itt is: ...poros VOLT. Látszott, hogy a szobával nem nagyon törődNEK!" - rendben, értem, hogy fennálló probléma a hanyagság, de akkor az egész mondatot írd át, így zavart kelt. Ez a két mondat valahogy így néz ki rendes felépítettségében: "A falon (csupán) egyetlen festmény lógott, de a képet, mely eredetileg egy lovast ábrázol(vagy ábrázolt, nem tudom, a későbbiekben van-e érdekessége a képnek), a rárakódott portól alig lehetett rendesen kivenni. Jól látszott, hogy a szobát hanyagolják/-val nem törődnek." Ugye megint, hogy milyen jelentősége van a szobának a továbbiakban. A "nagyon" nem feltétlen szükséges, elvégre a por eléggé tanúsítja, hogy a takarítás, mint olyan nem jellemzi lakójának mindennapjait.
Következő:
"..., MOST felülT..."??? A most az most van, nem múlt időben! Ezért MOST! Nem kell az oda!
Azután:
"... nyújtózkodva kinézett a tőle..." - -_-" Elváló igekötő. Itt csak a jóérzés végett szebb az, ha inkább mögé írod a "ki" igekötőt. "Nézett ki azon az ablakon"
Az sem jó, hogy a por mindenholott van. Mert már korábbról tudjuk, hogy ott van. Láttuk a festményen, az órát különben is minden nap használja, nem? Ergo, taperolja, ami annyit jelent, hogy az elkerülhetetlenül is zsíros bőrével leszedi minimum a POR felét... Már nem olyan.
És:
"...poros órán landolt. Az óra..." - Megint szóismétlés.
És: a szoba nyirkos, vagy a falai?
És: "s" a régi magyar nyelvben volt használatos, vagy versekben esetleg a mai napig, de egy könyvben... Talán más helyzetben, de semmiképpen sem itt.
Nincs olyan magyar szó, hogy "megtépászott", maximum "megtépázott" - bár, ezt remélem, csak elírtad :D
Az ajtó... Szegény ajtó. "ház faajtaja, bejárati ajtó, ajtót nyit" Sűrű...
Végül, de nem utolsó sorban:
Mit csinál az az ember, aki kopogtatást hallat? Ez hallatlan! :D:D
Remélem, segítettem ^^
válasza:Ezek szerint a saját változatodban javítottál csak... :D
*előző vagyok... :D
Ja, hát igen, de ha érdekel, akkor olvasd el így. Remélem így már valamivel jobb:
"Az alvó férfi arcára úgy sugárzott a napfény a függöny résein át, mintha az rá volna vasalva.
A szoba, melyben aludt, meglehetősen kihalt, rideg és szürke volt. Aki oda tévedne, azt gondolná, hogy valami kísértet járta hely. A falon egy bronzkeretes festmény lógott, mely egy lovas alakot ábrázolt, de már azt sem lehetett belőle rendesen kivenni, mert szörnyen poros volt. Látszott, hogy a szobával nem nagyon törődnek.
Az ágyon fekvő férfi, most nagy ásítások közepette felült ágyán és nyújtózkódva kinézett a tőle balra levő, jégvirágos ablakon.
A következő pillanatban tekintete már az éjjeli szekrényen pihenő órán landolt. A vekker már háromnegyed tízet mutatott.
A férfi szemei még egyszer körbe vándoroltak a nyirkos szoba falain, majd hirtelen kiugrott az ágyból, s belebújt rongyos gúnyájába, amely egy kissé megtépázott bársonynadrágból és egy az ő méreténél két számmal nagyobb pulóverből állt. Még az ágy melett pihenő papucsát fel sem vette, mikor valaki kopogtatást hallatott a ház faajtaján. A férfi kisietett a szobából, hogy be engedje a vendéget..."
Egy fokkal talán jobb :))
Ja és persze azóta már írtam öt oldalt, de azt nem tudom, hogy legyen e merszem ide másolni. :DDDD
Ui.: Néhány "hibát" csak azért nem javítottam ki, mert én nem láttam szükségesnek.
Példának itt van ez a kis mondat darabka, amit kifogásoltál : "Az ágyon fekvő férfi, most nagy ásítások közepette felült ágyán..." Én például nem egyszer olvastam már könyvben, hogy a most szó után múlt időben írták a cselekvést. De én ebből amúgy sem szeretnék nagy ügyet csinálni, ugyanis nincs semmi komoly tervem ezzel a kis regénnyel kapcsolatban. A kiadás még csak meg sem fordult a fejemben. Még jó pár ilyet meg fogok írni, mire oda jutok, hogy ki szeretnék adni egy könyvet, ami nagyszerű lenne. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!