Saját fantasy regényemet írom, de nem tudom, hogy jó-e?

Egy fantasy történetbe fogtam bele, aminek a történetét igazából nehéz lenne most kifejtenem. De kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy jó úton haladok-e. Eléggé önbizalom hiányos vagyok.

"A folyó hamis volt és újabb áldozatokra éhes.

A kislány nyitott szemmel süllyedt a deszkák szétforgácsolódott torzói között, lassan eltűnve a mélység sötétjében. Tárgyak lebbentek el a szeme előtt lassan forgolódva, buborékokat eregetve a felszínre-villák, egy kard, díszes ruhák árnyai. Egy test. Lassan szállt alá a hullámsír mélyére, végtagjai bénán mozogtak az áramlatokban. Kezével mintha csak integetett volna a lány felé. Ő nem félt. Csak nézte a mélységet, a sokk megfosztotta attól, hogy lássa is. A gyermek arcát a víz selymesen simogatta- mintha csak nyugtatni akarná, egy anyai gondoskodással teli hóhér. Sikamlós és selymes. Nyomás tüdején. A levegő kibukott a száján-a fény egyszer-egyszer megcsillant kerek testükön, mintha csak búcsúzkodnának. Fölötte az égő hajó vérvörösre festette a hullámok felszínét. Az utolsó gondolata az volt, hogy a víz íze olyan, mint a sáré, érezte a benne rothadó dolgok, tetemek és tárgyak csípős levét, és mégis mindezeken túl ott volt egy kellemes aroma, amit még sosem érzett, vagyis-gondolt vissza-mindig ott volt a folyó kipárolgásában, a ködben, csak sosem ismerte föl. Mint egy fűszer, nem volt édes, de keserű sem. A legfinomabb dolog, amit valaha ízleltem- bukkant föl az utolsó gondolat a fejében, majd sötétségbe borult előtte a látvány. Karokat érzett a testén, amik átnyalábolják, és viszik egyre feljebb és feljebb. „Meghaltam, és az égbe költözöm.” Csak mikor kitört a mocskos habok felszínén, és a víz lelapított haján száguldott vissza a hullámtestvéréihez, mint megannyi megzavart ijedt patkány, fogta föl, hogy még él. És mikor a szeme előtt a sötétség elmozdult, hogy az egy test árnya. Szél és vízpermet hullott az arcába, teste dermedten lógott a folyóba. Érezte, hogy egyre távolabb kerül a süllyedő hajótól, a tudata kezdett visszatérni magával hozva a pánikot és valóság szörnyetegeit. A hajó. A tűzfúvó üveglény. Tűz. Égő fa keserű füstje. Megperzselődött hús szaga. Ezerszer hallott szó, ami most valósággá vált: Merénylett."

Egyenlőre ennyi van belőle, előre is köszönöm a véleményeteket!