Szerintetek eddig jó a könyvem? Több lent!

Reggelre járt az idő. A kincsvadász Harry Davis, James Harris és Ron Rickman állíthatták, hogy ők nagyon okos emberek, kincsek után kutatnak, és amit keresnek azt meg is találják. Az utóbbi néhány napra azonban ez nem igaz. Amit most keresnek, nem igen akarja, hogy megtalálják őt.

Már a hatodik napja keresgélik Anglia dzsungelében az elvileg létező kincset.

Ahogy ők állítják, az előző kincsüknek térképét úgy szerezték meg, hogy miután legyőztek több tucat ősembert egy barlangban., És hogy ott valamiféle szörny lakozik.

Sokan csalónak tartják őket, azt hiszik az emberek, hogy elásnak egy kincset, csinálnak egy térképet és szépen elmennek arra a helyre ahol elásták a kincsüket (ami lehet, hogy nem is va-

lódi) és egyszerűen kiássák.

Nekik nem tartana sokáig kiásni egy lyukat, még akkor sem ha több métereset kellett volna ásniuk. Csupán pár másodpercbe telt nekik ez az egész. Mégpedig azért, mert a három kincs-

kereső közül, kettő varázsló. A tizenhét éves Harry Davis és Ron Rickman varázslók voltak. Ellentétben tizennyolc éves társukkal, James Harrissel. Ő egy egyszerű ember. Csupán két kardja van neki.

A hatodik nap a dzsungelban, és hogy semmire sem mentek, nagyon megviselte a három ba-

rátot. De ők nem adták fel. Annak ellenére, hogy hat napja semmit sem találtak, ami esetleg nyomra vezeti őket, ahhoz képest táncoltak örömükben.

- Na, merre megyünk egyáltalán? – szólalt meg egy vöröses hajú fiú. Mellette egy kicsivel kisebb, barnahajú fiú lépegetett. Legelöl egy fekete hajú, vékony, és hármuk közt a legalacso-

nyabb fiú haladt. Fekete színű kerek szemüveg díszelgett a zöld szeme előtt. Ő volt Harry Da-

vis.

- A kincs felé! – felelte kelletlenül az elöl kullogó Harry Davis. Tudta, hogy a térkép ami nála van nem biztos, hogy igazi. Már azon a helyen is jártak ahol a nagy piros x van, de nem talál-

tak semmiféle kincset. Így csak összevissza vetetgette a csapatot.

- Ühüm. Biztos… - dörmögte a vörös hajú fiú.

- Ha te jobban tudod hova menjünk, akkor mond! – csattant fel Harry, a vörös hajú fiú pedig meg se mukkant. Harry látta rajta, hogy fülig elpirul. A barna hajú fiú egy szót sem szólt. –

James szerezte ezt a hülye térképet, az ő hibája ez az egész! Hogy itt vagyunk… meg minden!

A barna hajú fiú felpillantott Harry-re. Bizonyára ő volt James, a vörös hajú pedig Ron.

- Elég! Nyugodjatok meg! – szólt nyugodt hangon James.

Az elkövetkezendő néma csöndet csak a faágak ropogása és a szél hangja törte meg.