Aki olvasta William Faulkner Hang és téboly című művét magyar vagy eredeti nyelven, annak mennyit sikerült leszűrnie belőle?

Most tartok a közepénél, de a tudatfolyamtechnika használata miatt nem mindig tudom eldönteni, hogy éppen a jelenben vagyunk vagy a főszereplő tudatában egy másik idősíkban. Továbbá meglehetősen furcsa, hogy néhány helyen egyáltalán nem használ központozást, hanem hosszas nagymonológ, ami az elmének a behatárolhatatlan kiömlő, mélyről felszínre kerülő érzelmi rezdülések, filozofikus megközelítések. Nektek mi jött le, hogyan látjátok?