Írok egy könyvet, mi a véleményetek az első öt oldalról?
I
- Mennyit teszel fel? – kérdezi a velem szemben ülő férfi. Két ászt szorongatok a kezemben és lent is van már egy.
Csak egy hónapom maradt, és nyerésre állok. Nem lenne értelme még egy hónapnyi szenvedések.
- Semennyit. Nem akarok nyerni egyetlen órát sem, kilencvenkilenc éve várok már arra, hogy a Mennybe mehessek.
- Azért ez sem rossz hely – csóválja meg a fejét – kár, hogy csak száz évig lehetünk itt.
- Szerintem inkább túl sok.
- Az első ötven évemben végig bűnöztem. Loptam, csaltam a kártyán, hazudoztam… Pókeren nyertem eddig tíz évet.
- De ez a játék nem volt régen illegális? Hogyhogy most már lehet kártyázni?
- Nem tudom, a lényeg, hogy mivel nincs pénzünk, Exael pár éve megengedte, hogy éveket tegyünk fel tétnek. Így a bűnös lelkek több időt kapnak megtisztulni.
- De ha ötven évet bűnöztél – vágok közbe – akkor…
- Marad hatvan évem a pókeren nyertekkel együtt arra, hogy jót tegyek. A hatvan tízzel több az ötvennél, tehát ha ezt a tízet elveszem, marad ötven év bűnözés és ötven év jóság. A kettő üti egymást, tehát a végösszeg tíz év jótett lesz, ami elég lesz a Mennyhez.
- Szerintem a logikád nem éppen a legjobb – ráncolom homlokomat – én kilencvenkilenc éve csak jót cselekedtem, azt hiszem, a helyem garantált Isten országában.
- És most miért vagy itt?
- Kártyázni akartam egy kicsit, kimozdulni, miért?
- Nem úgy értem. Miért vagy a Purgatóriumban?
- Elárultam a barátaimat.
Igen, Júdás a nevem, és elárultam azokat, akiket szerettem. Ez rossz pont lehet Jézusnál, de a nevemről nem én tehetek.
Kilépek a sötét utcára, ahol a villanyoszlopok pislákoló fényében keresni kezdem a házamat. A Flamingó Hotelben töltöttem a fél éjszakát, közben semmit nem csináltam. Csak ültem és bámultam magam elé, tudom, nincs értelme, de szeretek egyedül lenni. Nem szeretem, ha hozzám szólnak, életemben mindig is hirtelen haragú voltam. Azóta itt, a Pokol és a Menny között leszoktam erről, de a kilencvenkilenc év magány megőrjített. Inkább égnék szénné, mint hogy száz évig itt szenvedjek ebben a bűnös városban, de hát Isten is halad a korral. Exael szerint Las Vegas megépülése óta néz ki így a tisztítótűz, és az embereknek száz évet kell itt tölteniük, és közben nem tehetnek rosszat. Akik gyilkoltak, azoknak a Pokol kapuján kell bemenniük, ahol aztán dolgoztatják őket. Néha csak úgy lángra kapnak, legalábbis Exael szerint. Persze én az alatt a csaknem száz év alatt, amit itt eltöltöttem, láttam már olyat is, hogy egy férfi pisztollyal lelőtt valakit. Megölte őt a halála után. Persze a gyilkos azonnal a Pokolba került, a szerencsétlen nő, akit meg lelőtt, újrakezdte a száz évet.
Végre hazaérek panelházamba. A liftben a hatodik emelet gombját nyomom meg, majd kiszállok és a folyosó legvégén nyíló ajtót nyitom ki.
A lakásom kicsi, épp olyan, mint mindenkié: egy ágy van benne, egy asztal, egy éjjeliszekrény, rajta a Biblia bőrkötéses példányával.
Unom már ezt. Isten olyan nagyképűen kezel mindent onnan a Mennyből, ide sem dugja a képét. Exaelen keresztül üzen nekünk, de le merném fogadni, hogy ő maga még soha nem járt itt.
Nekem nem kell ilyen élet.
Kilencvenkilenc éve várok a bosszúra.
Meg akarom ölni Istent.
válasza:Akkor én is félreértettem. Azért ez nem elhanyagolható. Egyszerűen vannak nevek, amik egy adott emberhez kötődnek. Ha azt írnád Hitler, az is egyértelmű lenne, még akkor is, ha te másképp gondolod. Ez nem derül ki.
Nem lehet, hogy picit nehezen viseled a kritikát? Nekem olyan érzésem van a reakcióid alapján. Nem kell védekező álláspontot képviselned, csak beszélgetünk róla, nem?
válasza:Akkor ezt félreértettem.
Valószínűleg már kilencvenkilenc nap után is megunja, és mivel eltervezte, hogy meg akarja ölni Istent, itt már nagyon erre a tervére összpontosíthatna. De én nem akarom és nem is tudom helyetted megírni. Csak azt tudom megmondani, hol szorít a cipő. Ami még attól is lehet, hogy nem a nekem megfelelőt akartam felvenni (nem csak az írónak, az olvasónak is rá kell hangolódnia). Ha meg már a Júdásodat tévesen azonosítottam, akkor egészen biztosan nem én vagyok (Stephen King szavaival élve) az ideális olvasód. Ez nem a te hibád, mindenkinek nem lehet megfelelni. Ettől függetlenül érdekel, mit tudsz kihozni belőle (máskülönben nem pofáznék ennyit), és ha már megkérdezted, megpróbálok érdemben válaszolni.
Személy szerint egy olyan belső tüzet szeretnék látni/érezni a karakteredben, amivel ha nekimegy Istennek, még el is hiszem, hogy képes megölni (én egy jó könyv erejéig bármit el tudok hinni). Vagy ha nem is öli meg, képes olyannyira közel kerülni hozzá, hogy azzal már világszintű katarzist okoz. Viszont most az az érzésem, hogy ez egy panaszkodó tucatember, hiába Purgatórium, hiába kitalált világ ahol minden lehetséges. A szája jár, de nem képes cselekedni. Ha meg ezek után mégis végrehajtja, amit eltervezett, könnyen lehet, hogy a szememben Isten lesz az, aki nem volt a helyzet magaslatán (persze olvasatlanul ez most előítélet).
Itt nem arról van szó, hogy mit írsz, hanem hogy hogyan. Hogyan tudod éreztetni az olvasóval, hogy itt két irtózatos nagy erő feszül egymásnak, és ettől a torkában dobog a szíve, amíg olvassa. Ha például átírnád olyanra, hogy a karaktered képes lenne kitörni a Purgatóriumból, csak valamiért arra következtetésre jutott, hogy nem éri meg neki, akkor mondjuk a türelmével lehetne kifejezni az elszántságát. (Ez csak egy hirtelen jött példa, nehogy meggondolatlanul átírd, találj ki jobbat.) Viszont még narrátori szinten sem jó, ha szóról szóra leírod, hogy ekkora türelme volt. Úgy beszéljen kilencvenkilenc évről, hogy az ne csak egy szám legyen, hanem elviselhetetlenül hosszú idő. Kilenc másodperc eseményeit is lehet írni úgy, hogy az olvasó levegőt venni is elfelejtsen (a már említett Stephen King Tortúrájában amíg lendül és lesújt egy balta). Kaphat egy önálló fejezetet ez a várakozás, amelynek története nem kapcsolódik a fő szálhoz (epizodikus), azért van benne, hogy kifejezze, milyen nyomorult dolog kilencvenkilenc évet várni a Purgatóriumban. Anélkül, hogy ezt elpanaszolná a hős. Közölhet tényeket ridegen, máris félelmetesebb: őt nem töri meg ez a kilencvenkilenc év. De mondom: találj ki jobbat, ez csak egy példa.
Lényegében fogalmazásmód kérdése. Sok gyakorlás kell hozzá, de meg lehet csinálni.
válasza:Köszönöm szépen a tanácsokat, igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból.
A szereplőkről még annyit, hogy a másik főszereplő Exael lesz, aki háborúba megy az ördögök ellen, a harmadik meg egy férfi, aki meg akarja keresni a Purgatórium határát
Nekem nagyon tetszik!
És az utolsó mondat azért nagyon jó mert nekem felkelti az érdeklődésemet.
Mert hát ez azért nem mindennapi mondat. Egyébként én imádom a krimiket Agatha Christi-n nőttem fel úgyhogy nyugodtan stólhatsz ha megírtad. :)
válasza:Szia!
Az ötleted nem hangzik rosszul, jó kis történetet ki lehet belőle hozni, ha figyelsz a hitelességre és a részletekre, főleg, hogy itt nyilván a hívők a célpontok.
Írtad, hogy olyanok éleménye is, akik nem hisznek Istenben és a hasonló vallási dolgokban - a kártyás ötlet kifejezetten tetszett, viszont a többi - isten megölése, vallási része - nem igazán mozgatta meg a fantáziámat, amolyan tucatfantasy könyv kategóriába esik nálam.
A könyvel viszont óvatosan, a hívők nagyon érzékenyek és kritikusak az ilyen témával kapcsolatban.
Én magam is hívő vagyok, és a könyv végén (aminek már több mint száz oldalát megírtam) kiderül, hogy az egész mögött valaki más áll, akinek nem érdeke, hogy Isten meghaljon. Az csak a tervének a része
És igen, tudom, hogy ez érzékenyen érintheti a hívőket, de azt ők is tudják, hogy Istent nem lehet megölni. Nem is fogja senki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!