Írok egy könyvet, mi a véleményetek az első öt oldalról?

I

- Mennyit teszel fel? – kérdezi a velem szemben ülő férfi. Két ászt szorongatok a kezemben és lent is van már egy.

Csak egy hónapom maradt, és nyerésre állok. Nem lenne értelme még egy hónapnyi szenvedések.

- Semennyit. Nem akarok nyerni egyetlen órát sem, kilencvenkilenc éve várok már arra, hogy a Mennybe mehessek.

- Azért ez sem rossz hely – csóválja meg a fejét – kár, hogy csak száz évig lehetünk itt.

- Szerintem inkább túl sok.

- Az első ötven évemben végig bűnöztem. Loptam, csaltam a kártyán, hazudoztam… Pókeren nyertem eddig tíz évet.

- De ez a játék nem volt régen illegális? Hogyhogy most már lehet kártyázni?

- Nem tudom, a lényeg, hogy mivel nincs pénzünk, Exael pár éve megengedte, hogy éveket tegyünk fel tétnek. Így a bűnös lelkek több időt kapnak megtisztulni.

- De ha ötven évet bűnöztél – vágok közbe – akkor…

- Marad hatvan évem a pókeren nyertekkel együtt arra, hogy jót tegyek. A hatvan tízzel több az ötvennél, tehát ha ezt a tízet elveszem, marad ötven év bűnözés és ötven év jóság. A kettő üti egymást, tehát a végösszeg tíz év jótett lesz, ami elég lesz a Mennyhez.

- Szerintem a logikád nem éppen a legjobb – ráncolom homlokomat – én kilencvenkilenc éve csak jót cselekedtem, azt hiszem, a helyem garantált Isten országában.

- És most miért vagy itt?

- Kártyázni akartam egy kicsit, kimozdulni, miért?

- Nem úgy értem. Miért vagy a Purgatóriumban?

- Elárultam a barátaimat.

Igen, Júdás a nevem, és elárultam azokat, akiket szerettem. Ez rossz pont lehet Jézusnál, de a nevemről nem én tehetek.

Kilépek a sötét utcára, ahol a villanyoszlopok pislákoló fényében keresni kezdem a házamat. A Flamingó Hotelben töltöttem a fél éjszakát, közben semmit nem csináltam. Csak ültem és bámultam magam elé, tudom, nincs értelme, de szeretek egyedül lenni. Nem szeretem, ha hozzám szólnak, életemben mindig is hirtelen haragú voltam. Azóta itt, a Pokol és a Menny között leszoktam erről, de a kilencvenkilenc év magány megőrjített. Inkább égnék szénné, mint hogy száz évig itt szenvedjek ebben a bűnös városban, de hát Isten is halad a korral. Exael szerint Las Vegas megépülése óta néz ki így a tisztítótűz, és az embereknek száz évet kell itt tölteniük, és közben nem tehetnek rosszat. Akik gyilkoltak, azoknak a Pokol kapuján kell bemenniük, ahol aztán dolgoztatják őket. Néha csak úgy lángra kapnak, legalábbis Exael szerint. Persze én az alatt a csaknem száz év alatt, amit itt eltöltöttem, láttam már olyat is, hogy egy férfi pisztollyal lelőtt valakit. Megölte őt a halála után. Persze a gyilkos azonnal a Pokolba került, a szerencsétlen nő, akit meg lelőtt, újrakezdte a száz évet.

Végre hazaérek panelházamba. A liftben a hatodik emelet gombját nyomom meg, majd kiszállok és a folyosó legvégén nyíló ajtót nyitom ki.

A lakásom kicsi, épp olyan, mint mindenkié: egy ágy van benne, egy asztal, egy éjjeliszekrény, rajta a Biblia bőrkötéses példányával.

Unom már ezt. Isten olyan nagyképűen kezel mindent onnan a Mennyből, ide sem dugja a képét. Exaelen keresztül üzen nekünk, de le merném fogadni, hogy ő maga még soha nem járt itt.

Nekem nem kell ilyen élet.

Kilencvenkilenc éve várok a bosszúra.

Meg akarom ölni Istent.