Mit gondoltok erről a részletről? Egy thrilleren dolgozom, és ezzel kezdődik.

Magányos alak rohant az erdőben. Időnként rémült tekintettel fordult hátra, de az ezüstösen világító Hold ellenére nem látta üldözőjét, csupán a fák körvonalait. Viszont jól hallotta közeledtét, a bokor-és falevelek susogására emlékeztető hangot, valamint a földre hullott ágak reccsenését, ahogy a nyomában száguldott. A félelem jeges ujjai szorították össze Kerekes László szívét.

Tudta, hogy eltévedt, fogalma sem volt róla, merre tart, csak minél messzebb akart kerülni attól, aki a sarkában loholt. Szúrós bokrokon és kidőlt fatörzseken át csörtetett előre, ruhája szakadozottan lógott a fáradtságtól elgyötört, karcolásoktól borított testén, miközben váratlanul rátévedt egy ösvényre. Ez biztos visszavisz a faluba, gondolta a fekete hajú, alig huszonhat éves fiatalember. Ekkor egy felhő úszott a Hold elé, s árnyékba borította a környéket. László a hirtelen beállt sötétségben sem lassított, és egy mélyedésbe lépve kificamodott bokával orra esett. Keményen beverte a homlokát egy gyökérbe, de nem törődött vele, fájó lába ellenére megpróbált felállni, ám visszazuhant a talajra. Felpillantva sárgás fényt vett észre a fák lombjai között, és szempillantás alatt rádöbbent, hogy a Siroki vár kivilágított maradványait látja a távolban egy dombtetőn magasodni.

Remény éledt a lelkében, fájdalmasan nyögve tápászkodott fel, majd bicegve tovább indult. Nem állhatok meg! Csak most jutott el a tudatáig, hogy síri csönd uralkodott körülötte, semmi nem csapott zajt a fák között, még egy bagoly sem huhogott. László valahogy nem találta megnyugtatónak a beállt csendet, és a következő pillanatban ismét meghallotta a levelek susogására emlékeztető hangot, holott fülledt volt a levegő, szél se lebbent. A Hold újra előbújt a felhő mögül, ezüstös fényével kirajzolva egy sötét alak körvonalát az ösvényen, alig pár lépésnyire a férfitól, aki megtorpant, mintha falnak ütközött volna.

– Ki maga, és mit akar? – kérdezte hangosan a férfi, de nem kapott választ.

Volt valami fenyegető és természetellenes abban, ahogy az idegen mozdulatlanul állt előtte, és László úgy érezte, hogy a tekintete áthatol a húsán egyenesen a szívébe, melyen eluralkodott a rettegés. Hirtelen ötlettől vezérelve jobbra fordult, hogy bevesse magát a fák közé, de a bokája miatt túl lassúnak bizonyult, és elkésett a meneküléssel. Az alak meglódult felé, majd utolérve őt keményen a földre döntötte. Egy szívdobbanásnyi idő múlva aztán vérfagyasztó sikoly hasított az éjszakába, mely még sokáig zengett a Tarna völgye fölött