Miért szeretik ennyien a Harry Potter "univerzum-ot"?

Olvasd el és megtudod. ;)

Remekül van felépítve, jó a története, illetve elég sok mindennapi jelenség megvan benne, csak épp nem mindenki veszi észre.

És ahogy várható volt, máris 0%-on állok. XD

Ezt mondom. Mindenki úgy védelmezi ezt a könyv sorozatot, mintha az élete múlna rajta. Mintha a gyerekkorát akarnák elvenni. Pedig egyáltalán nem szégyen látni valaminek a hibáit és azzal együtt kedvelni. Én is olvastam a HP-t, én is vele nőttem fel, nekem is vannak kedvenc karaktereim stb., pont ezért tudom. Egyszerűen csak, én nem vagyok a végletekig elfogult ezzel a sorozattal.

Ugyan nem engem kérdeztél, de szerintem pl. Dumbledore halála irtózatosan logikátlan. Nem a ténye, hanem a mikéntje.

Egyébként én is úgy voltam vele, hogy az első 4-5 könyvet még szerettem, az utolsókat viszont nem. A finálé kivételével mintha nem is ugyanaz írta volna sokszor. Egy teljesen más hangvételű könyv lett, még a szóhasználat is változott pl. a hatodikban.

Ettől függetlenül az univerzumot azért szeretem, mert sikerült ötletes és hihető módon vegyíteni a valóságot a varázslattal. Manapság nagyon nagy népszerűségnek örvend a fantasy is, de pl. a klasszikus tolkieni fantasy nem ötvözhető a mi világunkkal ilyen módon, ez a "világ a világban" típusú univerzum pedig az emberek gyermeki lényére hat, hiszen sokan szeretnénk hinni valami többen, mint ami megfogható. Magyarán a HP univerzum titka az, hogy egy mese elevenedik meg az általunk ismert világ színfalai mögött.

Mint ennek a generációnak a tagja a következőket ettük mi annó rajta:

-izgalmas volt, gyerekkönyv létére olyan letaglózó volt mint semmiféle könyvélmény előtte. Az egész YA műfaj innen tanulta a receptet

-vigaszt adott a szegény, kierekesztett gyereknek. A valóságból indított de a párhuzamos világról lehetett álmodozni, ott volt az az érzet, hogy ha befordulsz a következő utcasarkon valami csodálatosba botlassz bele.

-valóságos problémákkal foglalkozott ami anno sok gyereket megijesztett, és megoldásokat adott a kezükbe. Hermione házimanó kampánya, Draco piszkálódása, Piton ok nélküli kegyetlenkedései...

-jól megragadta a mindennapok örömeit. Kitalált egy csomó édességet, sportot ami könnyű volt szeretni

-egyedi világa van. Ez előtt minden fantasy regény Tolkient kérődzte föl és rágta újra. Ehhez képest frissítő volt bármiféle más hangulat...

Igen, az együtt felnövés nagyon sokat tett azért hozzá. 7 éves voltam, mikor a mamám amolyan folytatásos esti meseként elkezdte nekem felolvasni az első részt, és 13-14 körül voltam, amikor kijött az utolsó.

Sokunknak az első önállóan elolvasott könyve volt, és lehetett teóriákat gyártani hozzá, meg izgulni a végkifejleten. Egyben ledarálni már nem ugyanaz, ráadásul egyben odaadni necces. Egy kisebb gyereknek az utolsó pár rész lesz túl durva, egy tininek viszont gyerekes lehet az első egy-két rész. Ez úgy volt jó, hogy tényleg együtt nőni vele. De szórakoztató olvasmány enélkül is, csak ez adott hozzá egy nagy extrát. Viszont sok felnőttnek is tetszett/tetszik, amit érdekesebbnek találok. Még anyának is, pedig ő nagyon nem fantasy-szerető, és komoly kételyekkel vette a kezébe.