Dobott a barátnőm. Később felvenném vele újra a kapcsolatot pár kép miatt. Jó ötlet? (hosszabb sztori)

Nem akarom hogy magára ismerjen de igazából nem érdekel már,egyszerűen kénytelen vagyok kiadni magamból.

Pár napja exem szakított velem.

8 és fél hónapot voltunk együtt.Lehetősége lett egy külföldi útra menni egy iskolával,ahová vihetett engem is.Éltem a lehetőséggel.6 napot töltöttünk külföldön.Sok fotót csináltunk.Az egyik álma az volt hogy XY szobrot láthassa.Amikor eljutottunk a szoborhoz annyira boldog lett hogy sírni kezdett.Lefotóztam a szoborral,majd az utolsó szállásos éjszakán egy jelentéktelen dolgon összevesztünk,én k*cs*g vagyok meg minden,de elmentem a szobájából azzal a mondattal hogy "alig várom hogy hazamehessek".Lefekvésnél nem írt semmit ami először fordult elő.Az egóm nem bírta,megírtam neki hogy tarthatunk szünetet ha így viselkedik velem,nekem ő nagyon fontos mégis így bánik velem.Másnap reggel lereagálta úgy hogy nem mondd semmit,úgyis az van amit én mondok,és nem akarja hogy szüneteljünk.Utolsó nap hidegen viselkedett velem.Beszéltem a nyár alatti terveimről amiket vele akarok megvalósítani.Hazaértünk,elaludtunk.Én előbb felkeltem,rossz előérzetem volt ezért belenéztem a telefonjába,amelyből kiderült az anyjával kibeszélt.Az anyja azt mondta szakítson velem.Elmebeteg vagyok(mindezt úgy hogy az ő legkisebb lánya szellemileg visszamaradott).Exem visszaírt hogy nem akarja hogy öngyilkos legyek(WTF?).Majd azt tanácsolta az anyukája,hogy küldjön engem haza valami ürüggyel és majd TELEFONON DOBJON több mint 260 nap után.Én ezt elmondtam neki.Tagadta.Majd könnyezni kezdett.Nem nézett a szemembe.Elkezdtem tisztázni a félreértéseket amiket én éreztem itt kinyögte nem kell megváltoznom érte.Cuccaim összepakoltam.Családja előtt azt adtam be segítek anyámnak és visszajövök,de tudták szerintem hogy mivan.Nem mondta ki hogy szakít,nem mondta hogy vége,semmit se mondott csak azt mondta "hagyjuk".Mondtam neki a kocsimnál,hogy gondolja meg magát.Nem reagált.Kérdeztem megfogja-e gondolni magát,itt talán rázta a fejét nemlegesen de épphogy megmozdította.Végül megtört,bőgött,megölelt és azt mondta ígérjem meg hogy nem csinálok semmit magammal.Gondolom attól félt hogy megölöm magam.Beültem a kocsiba,azt mondtam mindennél jobban szeretem,majd hazamentem.Otthon képes volt elmondani az indokokat:

-Megszabtam mit tehet mit nem(pl ne kávézzon mert utálom az ízét,ne hordjon kontyot amiket nem szeretek de nem szabtam meg)

-Rossz előérzetem van a dolgokhoz(Csak a külföldi úton volt)

-Könnyen ideges leszek,felemelem a hangom(kétszer volt ilyen összesen,bocsánatot is kértem)

Itt KIMAGYARÁZTAM magam(nem könyörögtem)majd ignorálta,csak megkérdezte elküldöm-e az XY szobros képeket.1 napig nem reagáltam.Másnap leszedte a közös képeket.Erre családostúl,barátostúl,mindenestől letiltottam.Töröltem mindent hogy ne emlékeztessem magam rá.Csak a telefonszáma maradt meg,csak azon tudna elérni ha akarna.A képeket,a szobros képeket stb viszont nem töröltem.A sok boldog idő után,az anyja tanácsaira(utólag rájöttem hogy az volt a baja hogy egyre kevesebb mindent fizettem a lányának mert most ilyen időszak volt)szakított az,akit én 2x majdnem dobtam de megbocsájtottam neki.Mindig mondta így család úgy család,örökre együtt leszünk,erre csak puff vége.Ragozhatnám,de tényleg mindent megtettem érte.

Igazából érdekelne a helyzetről a véleményetek,de a kérdés a következő:

Megmaradtak a képei a szoborral,a nevezetes helyekről amin csak ő van.Töröljem ki őket?Eljutott valahova ami nagy álma volt,és én semmisítsem meg a bizonyítékokat?Arra gondoltam,ahogy nem találom meg a boldogságot mással,addig őrzöm őket mélyen.Ahogy boldog leszek,feloldom hogy elküldjem őket,aztán vége.

Ti mit tennétek?

Bocs ha zavaros,még gyászolom a kapcsolatunk.Nincs 1 hete hogy történt.