Miért érzem magam magányosnak?

Lassan 2 éve van párkapcsolatom. Elég sokmindenen keresztül mentem miatta. Ez az egész karanténos helyzet nagyonmegrontotta a kapcsolatubk meg ilyenek. És annyira furán érzem magam ebben a kapcsolatban. Nem figyel rám annyira, nem törődik velem annyira, a romantikus esték átmentek szexbe és semmi másba. Nagy ritkán eszébe jut, hogy simogasson. Régen annyiszor leírta,hogy mennyire imád, és hogy milyen különleges vagyok. Hogy szerencsésnek érzi magát miattam,hogy én aki nem nagyon nyílik meg senkinek odaadtam magam neki. Mostanra indulatkezelési problémái vannak, random dühkitörések. És ilyenkor elhord mindennek. Elfelejti a hónapfordulóinkat stb. Én szeretném ha úgy törődne velem mint régen. És szeretném magam kicsit szeretve érezni, nem csak akkor mikor náluk vagyok vagy ő nálunk. Nagyon sokszor hazudott nekem és rengetegszer bocsájtottam meg neki. Lehet ez a baj?

Mostanában bajára van,hogy szeretnék nőiesebb lenni és kicsit több önbizalmam van. Órákig veszekedtünk azért mert én szerettem volna műkörmöt építtetni magamnak. Én már nem vágyom annyira szexuális kapcsolatra, de múltkor ezért is összevesztünk mert (akkor először) utasítottam vissza a szexet. Majd összevesztünk azért mert én nem törődök vele, mert megjegyeztem hogy orál közben elfáradt a szám. De bezzeg ő mindig lesi minden kívánságom. (Nem egyszer hagyta abba orgazmusom előtt a dolgot és hagyott ott. Mert hogy ő már elment)

És lehet gyerekesnek hangzik de ezek nekem annyira fájnak. Annyira fáj,hogy megszokta, hogy én akkor is mellette leszek ha megbocsájthatatlan hibát követ el, és nem tesz értem semmit. Ezelőtt mindig örült ha jöhetett hozzánk. Mostmár folyamatosan azt szajkózza,hogy mennyire nincs kedve utazni stb. Nyílván van a kapcsolatunknak jó oldala is, de azt már régen tapasztaltam hosszabb ideig a karantén miatt. És elfelejtettem őket.

Előre is köszönöm válaszodat!

További szép napot!