Lányok, mennyire esélytelen nálatok egy mentálisan beteg fiú?

Szia!

Reálisan gondolkozva, és abszolúte nem bunkóságból, nagyon erős jellem és lelki jelenlét szükséges ahhoz, hogy egy mentálisan beteg emberrel összejöjjön valaki. Nagyon sokan azt gondolják, hogy ez olyan, hogy amikor "szomorú" az illető, akkor elég ott lenni neki és fogni a kezét, és habár ez egyes esetekben így van, azért nem ennyire egyszerű. Mindenkinek meg kell szabnia a saját határait, amit be kell tartani.

Nincs baj azzal, ha valaki emiatt nem akar veled összejönni, hiszen minden embernek a legfontosabb az, hogy a saját határait betartsa. Olyan hős-komplexusos emberekkel is összesodorhat az élet, akik csak azért jönnek össze veled, mert "rendbe akarnak rakni". Van, aki pedig szimplán ott lesz melletted, és lesz olyan erős, hogy a nehéz időkben mindkettőtök helyett is erős lesz. A mentális betegségeidtől nem vagy rosszabb, vagy kevesebb ember. Kitartást, és kívánom neked, hogy hamarosan megtaláld a bizonyos Ő-t!:))

Őszintén, valószínűleg igen, de nem hirtelen.

Megijednék a felelősségtől, hogy ha most én megbántom valamivel, akkor neki az sokkal többet fog jelenteni, akkor is, ha nem így van. Félnék, hogy túl könnyen összetörik lelkileg, nem merném őszintén kifejezni az érzéseimet, és nem működne a dolog.

Egyszerű matematika

+- = - {tehát egy pozitív mellé nem tehető egy negatív mert az úgy negatív párkapcsolat}

-+ = - {lásd előző}

++ = + {Két pozitív személyiség tökéletes párt alkot}

-- = +!{Tehát melléd egy ugyanilyen "negatív" ember kell}

Igen, csak egy egészseges embertől nem várható el, egy mentális beteg pátyolgatása. Sokkal jobban érzem magamat egy egészségessel.

Meg persze sokat számít az is, hogy milyen betgsegrol van szó, milyen egyéb pozitiv tulajdonsagai vannak

Semennyire.

Voltam együtt depresszív sráccal... lényegében másról sem szólt a kapcsolat, hogy folyamatosan erősíteni kellett az önértékelését, biztatni. Ha valami nem sikerült neki akár napokig sem lehetett hozzá szólni, csak ostorozta magát, nem evett, teljesen begubózott.

Depressziós epizódjakor pedig vagy aludt egész nap, vagy csak nézett maga elé, ha beszélgetést próbáltam kezdeményezni, nem válaszolt vagy csak mormogott valamit.

Közös program egy depresszív fázisban? Áh felejtsem el, neki "nincs kedve" és tovább gubbasztott a félhomályban.

A végére totál lehúzott a folyamatos világfájdalmával és önértékelési zavarával (meg a kedves" szavakkal, amiket kaptam tőle), aztán persze én voltam a szmét, amikor elhagytam.

Ha bajod van, menjél szakemberhez, de ne a csajodat terheld vele, mert az aljasság.