Fiúk nálatok mikor van az a pont, amikor szakítotok?

Nálam a veszekedés akkor jellemző ha nagyon más az értékrendünk, azon nem lehet érvekkel változtatni. Ilyen esetben ugye nem sok jövője van a kapcsolatnak, mert valószínűleg úgyis sok lenne a veszekedés.

Az lehet még szakítóok, ha nem eg,ezik a jövőképünk, teljesen más irányba akarunk menni (pl ha én egy kis faluban élnék legszívesebben, a párom meg menne a lehető legnagyobb városba akkor valakinek fel kell adnia ezt ha együtt akarunk maradni, de ha mindketten erősen akarjuk akkor ez is konfliktusforrás lesz csak). Ilyen esetben hiába szeretem a másikat jobb lesz nekünk egymás nélkül.

Akkor volt nekem még olyanom is az első kapcsolatomban, hogy azt éreztem nem tudom megadni a páromnak amit megérdemelne, és ezzel a "nem akarlak lehúzni, keress egy olyan jó embert mint te magad vagy" szöveggel szakítottam. Szóval az önbizalomhiány is lehet szakítóok.

Az első két kapcsolatom hasonló ok miatt ért véget. Mindkét lány esetében az történt, hogy amikor megismertem őket, teljesen más arcukat mutatták, mint amilyenek valójában voltak. Az elején nagyon kedves, értelmes, cuki lányok voltak, aztán pár hónap után előbújt belőlük egyfajta agresszív, bunkó stílus, ami számomra nagyon visszataszító volt.

Ezen kívül volt még 2 távkapcsolatom. Ott a távolság miatt szakítottam, mert nagyon hiányoztak és egyszerűen nem bírtam. Több szenvedést okozott a távolság, mint amennyi örömet okozott az, amikor végre együtt tudtunk lenni 1-2 napot, havonta.

Illetve volt még egy kapcsolatom, ami barátságból indult és nem is kellett volna, hogy több legyen, mert nem lettünk szerelmesek és testileg sem vonzódtam hozzá túlzottan, így nem alakult ki semmilyen tűz vagy kötődés. Ő volt az egyetlen, akivel nem én szakítottam, hanem ő hozta fel, hogy gondoljuk át a dolgot és igazat adtam neki és végül békében búcsúztunk el.