16,17 éves fiúk/lányok, ti szakítanátok, vagy együtt maradnátok ezek után?

Barátommal több, mint 1,5 éve vagyunk együtt és mostanában semmi sem az igazi.. osztálytársam/"barátnőm" ráírt barátomra (ismerik egymást személyesen is általam, egy tanévzáró bulin futottunk vele össze és akkor ismerkedtek meg valamennyire, addig meg csak látásból "ismerték" egymást) és nagyon sokat beszélnek, akkor is, mikor én barátommal vagyok. Mondtam barátomnak, hogy engem ez zavar, de azt mondta, hogy nincs okom féltékenynek lenni. Megkérdeztem azt is, hogyha nem lennék összejönne vele? És csak annyi volt a válasza, hogy az XY-nak nem ő az ideálja és az XY tuti nem jönne vele össze. De én arra voltam kíváncsi, hogy ő igen, vagy nem, de terelte.. aztán kisidő múlva megkérdeztem, hogy érez-e valamit iránta, vagy megkavarta-e a gondolatait és azt mondta, hogy igen, gondolkodott azon, hogy vele milyen lenne. És igazából emiatt is azt érzem, hogy megunt, meg szinte nem akar semmi közös programot csinálni. Ha felvetem, hogy csináljunk valamit, akkor terel, vagy azt mondja, hogy fáradt stb.. megkérdeztem, hogy szeret-e még és igent mondott, de azt mondta, hogy kicsit hiányolja, hogy felhőtlenül bulizhasson, olyan legyen, mint egy singli velünk egyidős (16,17 éves) és megtapasztalhassa a futókalandokat és az ilyesmi dolgokat.. legjobb barátját megkérdeztem, hogy ő mit gondol erről és ő azt mondta, hogy szerinte elveszett a dolog.. folyamatosan rosszul érzem magam miatta, nem vagyok boldog és haszontalannak érzem magam, de semmi egyenes választ nem ad, hogy szakítani akar, vagy velem maradni.

Fiúk/lányok, ti az én helyemben mit csinálnátok? Szakítanátok, vagy elviselnétek a fájdalmat, mert szeretitek a párotokat?