Talán nekem kellene lépnem? Vagy hagyjam az egészet?

Két éve folyamatosan (lassan 3) éve ugyan abba a fiúba vagyok szerelmes. Jártunk korábban,de fiatalok (nem mintha most nem) de sokkal tapasztalatlanabbak voltunk,és akkor éltük azt a tipikus idióta időszakunkat. Egy időben a szakításunk után nagyon rossz híre lett, nekem meg 1 évre rá lett egy új barátom (akivel nem tartott sokáig,és kedveltem,szerettem de nem tudom azt, mondani hogy szerelmes lettem volna belé) ellenben, az első "barátomba" ugye még mindig szerelmes vagyok. Egy olyan 1 éve békültünk ki. 1 éve beszélünk folyamatosan és találkozunk eléggé gyakran (hetente 2-3). Ő próbálkozott párszor nálam,de a legelegjén nem tudtam bízhatok-e benne,másodjára meg eléggé ki voltam borulva, mert azt hittem csak azért kérdezte meg ha akarok vele járni,mert a barátnőim erőltették,ééés utánna jöttem rá,hogy nem csak amiatt,hanem mert tényleg kedvelt. És teltek a hónapok,találkoztunk,beszélgettünk de többet nem próbálkozott,pedig mostanra úgy érzem,hogy igen minden tiszta,és vele akarok lenni. Valaki azt mondta,hogy úgy tudja még kedvel engem,de én már nem érzem ezt,más azta mondja nem akarnagyon barátnőt,a legjobb barátnőm (aki osztálytárs vele) támogat,és szerinte azért nem kell neki senki mert engem kedvel. De minden tudmásom szerint ő tudja már egy ideje,hogy kedvelem mégsem lép. Egyesek szerint nekem kellene lépnem,de nem tudom hogy. Szerintem meg hagynom kellene az egészet... Szerintetek?