Hogyan lehetnék okosabb?

Az okosság az összefüggések ismeretének mértéke. Amikor az összefüggések ismerete elér egy magasan átlagon felüli szintet, akkor az már bölcsességnek hívják.

Tehát hiába szívsz magadba töménytelen tudást csak egy adott területen, attól még nem leszel okos, csak hozzáértő.

Ha okos akarsz lenni, az egyes tudományterületeken belüli és azok közötti összefüggéseknek kell birtokában legyél, ezt úgy is hívják hogy szemlélet.

Vannak itt olyanok akik már több tucatszor feltámasztották Einsteint és az én monitoromon is fekete lyukak tátonganak már annyit beszélnek róla, de fizikai mértékkel mérve egyszerű Coulomb kölcsönhatás eneriáját nem képesek fölírni, ezeket ostobának hívják.

Kétféle "okosság" van, helyesebben az okosság két összetevőre bontható fel. Az egyik a lexikális tudás, ami azt az ismeretanyagot jelenti, amit megtanítanak veled az iskolában, vagy ilyen-olyan könyvekből, ismeretterjesztő filmekből, másokkal történő beszélgetések alkalmával megtanul az ember. Ez lehet színészek neve ugyanúgy, mint fizikai képletek, állatok nevei vagy éppen építőipari megoldások.

Aztán létezik egy másik fajta okosság, amit úgy hívnak hogy logika. Ennek alkalmazása során a már megszerzett lexikális ismereteid között fedezhetsz fel összefüggéseket, kapcsolatokat. Ez sokkal inkább adottság kérdése, mint a lexikális tudás.

Egyik sem életképes a másik nélkül, ha valami nagyot akarsz alkotni. Aki valóban okos, az mindkét téren erős, vagyis van neki egy viszonylag nagy lexikális tudása, és gyorsan képes ezen ismeretei között meglátni bizonyos összefüggéseket, találni kapcsolatokat. A nagy felfedezések, találmányok is így születtek: a feltalálóknak általában igen nagy lexikális tudásuk van (volt, főként abban a témakörben, amiben alkottak), ÉS emellett pedig képesek voltak olyan összefüggések, kapcsolatok észrevételére, meglátására, ami előttük még senkinek sem sikerült.

Tehát a lexikális tudást mindenképpen érdemes folyamatosan növelni, mert ez egyrészt kevésbé képességfüggő, másrészt nem kíván meg semmi egyebet a könyveken vagy az interneten kívül. A logikai készséged pedig logikai feladványok, játékok, fejtörők megfejtésével tudod fejleszteni.

Az előző választ annyiban árnyalnám, hogy a lexikális tudásra kisebb hangsúlyt fektetnék. Ezenkívül úgy vélem, mindkét fajtája (az ismeret és az összefüggések felismerése) (kis)részben veleszületett képesség, nagyobb részben tanulás és kitartás kérdése.

A probléma abban van, hogy a tanulást kezdetben mások irányítják, és nem biztos, hogy jól. Márpedig a tudás mind terjedelemben, mind mélységben strukturált, azaz a korábbi ismeret nélkül nem szerezhető későbbi (itt sok tévedés van, bonyolult ismeretek memóriában történő elraktározása még nem jelenti annak felhasználhatóságát, ahhoz megértés, gyakorlaton keresztül vezető alkalmazási ismeret is kell). A megértés és alkalmazási képesség vezet az összefüggések felismeréséhez, megértéséhez, majd újak megismeréséhez. Ez időigényes, fárasztó (de egy idő után élvezetes) tevékenység, amihez sok türelem és kitartás kell. Ez, és a lehetőségek hiányozhatnak, aminek következtében az ismeretszerzés lelassul, kevés a sikerélmény, ami elengedhetetlen a folytatáshoz.

Tehát a tanulás, az "okossá válás" egy sok összetevős bonyolult folyamat, és előfordul, hogy az eredmény nem csak tőlünk függ (lásd hátrányos helyzet).

30 éves korban elkezdett tanulással nagyon messze lehet jutni, de ugyanez az ember soha nem fog arra a szintre elérni, amit 1 éves korban való kezdéssel elérhetett volna.