A kvantumfizikában, miért csak egy ponton hat a mefigyelő jelenlét?

Miért ne lehetne?

Az interferenciakép, amit okoznak, kiválóan vizsgálható.

Az a helyzet, hogy a részecskéket egy adott helyzetben lehet vizsgálni.

Akkor, amikor kibocsátod, amikor elnyeli valami, és útközben bárhol elhelyezhetsz detektorokat.

Tehát akkor ezeken a pontokon tudod, hogy mi történik.

DE útközben nem!

És azt vizsgálni sem lehet, hiszen minden vizsgálat beleszól a viselkedésbe, és esetleg egész más fog történni.

A kvantummechanikában az ún. "megfigyelő hatása" egy alapvető jelenség, amely arról szól, hogy a megfigyelés miként befolyásolja a rendszer állapotát. Az interferenciakísérletek jó példák erre.

Az interferencia egy jelenség, amely akkor jelentkezik, amikor két vagy több hullám interferál egymással, például egy kettős résbe engedett részecske esetén. Ebben az esetben a részecske egyenletesen terjedő hullámformátummal rendelkezik, és amikor áthalad a két résen, két új hullám keletkezik, amelyek összeadódnak vagy kivonódnak egymásból, ami az interferencia jelenségét eredményezi.

Az érdekes dolog az, hogy ha megpróbáljuk megfigyelni, hogy melyik résen halad át a részecske (például egy fotódetektorral), akkor az interferencia elveszik. Ez azért van, mert a megfigyelés során kölcsönhatásba lépünk a részecskével, ami megváltoztatja az állapotát.

A kvantummechanika alapelv szerint a részecske eredetileg egy szuperpozícióban volt, amely lehetővé tette, hogy mindkét résen egyszerre legyen. Azonban amint megpróbáljuk meghatározni, hogy melyik résen van, a rendszer "kollabál", vagyis az állapota egyik részen vagy a másikon lesz. Ez a "megfigyelő hatása" jelentősége a kvantummechanikában.

Így a megfigyelés hatása a rendszer állapotára közvetlenül kapcsolódik a kvantummechanika alapelveihez. Ezért az interferencia megjelenése vagy eltűnése függ attól, hogy észleljük-e a részecske útját vagy sem.

Magának az interferenciaképnek a megfigyelése már nincs hatással magára az interferenciaképre, mert az interferencia utáni állapotot figyeled meg. Mondjuk legyen egy részecske és sok detektor. Ha nem nézed meg az interferenciaképet, akkor "Schrödinger macskája" állapotban lesz, X1 valósínűséggel aktiválódott az 1. detektor, nulla valószínűséggel X2 detektor, mert kioltási helyen van, X3 valószínűséggel a 3. detektor, stb. Ha ezt megnézed, akkor redukálódik a hullámfüggvény, hogy pl. az 1. detektorban van 100% valószínűséggel.

Ha meg a résben detektálod, akkor ott redukálódik a hullámfüggvény, ennek megfelelően eljuthat X2 detektorba is, mert nincs interferencia.

A tudománynak van egy nyelvezete. Aki ezt nem ismeri, mindent félre fog érteni. Ahogy nem értesz meg egy olyan nyelvet, (mondjuk hindit) amit nem ismersz.

A tudomány nyelvét sok tanulással lehet megérteni. A tanulást az elején kell kezdeni, nem a végén.

A kérdéshez. A "megfigyelés" egy hatás arra, mit megfigyelünk. Ha egy követ szemmel figyelünk, akkor a fény a kőről visszaverődik és a szemünkbe jut, amit az agyunk feldolgoz, így tudjuk meg, hogy követ néztünk. A kőre vetődő fény nem fog változást okozni a kő állapotában, mert sokkal nagyobb a kő tehetetlensége. Ha azonban egy foton (ami kevés lesz a megfigyeléshez ) egy elektronnal ütközik, akkor annak az állapotát megváltoztatja, tehát máris nem azt figyelted meg, amit akartál. Ez az alapvető különbség a makrofizika és a kvantumfizika jelenségei között. A részecske aszerin fog viselkedni, ahogy a szabályok előírják, tehát másképp, ha üveggel (visszaverődés/elnyelés) vizsgálod, és másként, ha más eszközzel.

Ha ezt nem értetted meg, akkor az elején kéne elkezdeni a fizika tanulását, különben akarhatsz bármit, esélyed nulla a megértésre.

Nem, még jobban különbözik a helyzet attól, ahogy gondolod.

Amikor egy részecskét vizsgálunk, a következő dolgokat lehet mondani róla:

- amikor keletkezik, és amikor elnyelődik, akkor úgy viselkedik, mint egy részecske. Leginkább ezzel a képpel írható le.

- amikor réseken megy át, akkor úgy viselkedik, mint egy hullám: ebben a helyzetben leginkább ezzel a képpel írható le.

- viszont amikor SZABADON megy éppen valamerre, akkor FOGALMUNK SINCS, hogy milyen formában létezik! A terjedésére vannak szabályok, de hogy éppen hogy néz ki ilyenkor... hát, azt nem tudjuk.

Ilyenkor se nem részecske, se nem hullám, hanem valami egészen más.

1: A kvantummechanikai hullámfüggvény.

2: Amikor szabadon megy, akkor például minden irányban terjed, de végül megérkezni csak egy adott helyen fog. Mondjuk a résben, vagy az ernyőre, stb.

3: A makrojelenségeknél ilyen hatások nincsenek. A legnagyobb részecske, ahol még a kvantumhatások megfigyelhetők, a C60-as "focilabda" fullerén molekula.