Mit gondoltok erről az Univerzum-elméletről?

Van pár elmélet, ami eltér egymástól...

Az "univerzum" létezését én sem ténylegesen végtelennek képzelem. Ha az ősrobbanásból indulunk ki és hogy miden tágul egymástól, akkor nem lenne az, hogy jópár millió, vagy mittudomén mennyi év múlva a galaxisunk ütközik a proxima centauri-val. Ha minden tágul, akkor ez egyetlen esetben lehetséges, ha egy "lufi" felszínén tágulunk. Ebben az esetben jön az, hogy a lufin kívül mi van? Lehet, hogy sok másik lufi, ami ugyanígy tágul. Ebben az esetben multiverzumról kell beszélnünk. Ha egy fekete lyuk képes arra, hogy a teret önmagába visszahajlítsa, akkor az ilyen lufik sem elképzelhetetlenek. Azt sem tudjuk mennyi lehet ezekből, szóval előfordulhat, hogy végtelen világegyetem létezik és ezekben minden "választásunk" lejátszódik a nagy számok törvénye alapján...

Najó, de az idő nem ugyanolyan dimenzió mint a térbeli 3... az időt csak egy irányba érzékeljük, visszafelé nem halad, a másik 3 meg szabadon mehet előre hátra.

Viszont az idő meg az univerzum tágulásának az eredménye, ezáltal összefüggnek.....

Jaj, bicsi, javítanék...

A legközelebbi galaxis helyett a legközelebbi csillag ugrott be.

Szóval nem a proxima centauri-val ütközünk, hanem az androméda galaxissal.

#1 voltam

érdemes olvasgatni

pl. hawking - az idő rövid története

Már van ilyen modell [link]

Nitsche is ebbe őrűlt bele kb [link]

Itt részletesen kivesézik http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__parapszichologia__55..

Nem beszélsz hülyeséget.

Itt egy friss hipotézis hasonló alaptézisekkel:

[link]

"egy elmélet szerint az univerzum "véges-végtelen", a háromdé /azaz immár négydé/ egyszerűen egy lufi felszínéhez hasonlítható, a tér nem korlátlanul végtelen. Leegyszerűsítve ha "egész sokáig mennénk egy irányba végul visszajutnánk az eredeti irányba pusztán azzal hogy előre mentunk""

Ez a következtetés téves, egyébként a dolog a világegyetem topológiáján múlik. Például az is előfordulhat, hogy bizonyos irányban elindulva az általad vázolt eset áll fenn, míg egy másik irányban a végtelenségig mehetnél, anélkül hogy ugyanoda visszatérnél.

Minden nem történhet meg megint ugyanígy mert hosszú távon a kvantummechanikai határozatlanság eltérő fizikai valósághoz vezet.

De nagy vonalakban kezdődhet minden előről.

Ráadásul a lufi egy hozzávetőlegesen gömbszférikus test, amelynek felszínén tetszőlegesen lehet haladni, tehát elképzelhető, hogy ugyanoda sohasem juthatsz vissza, ha akár 1 mm-t is eltérsz az egyenestől.

És mi van a lufi belsejében?

Természetesen a lufi csak egy hasonlat, és mivel a Világegyetem nem valamibe beágyazva létezik, ezért a lufi belseje sem létező dolog.

A 2. felevés egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Sőt, lévén, hogy ma úgy gondoljuk, hogy a Világegyetem tágulása gyorsuló, a nagy léptékű térszerű topológiája valószínűleg nem olyan, mint a gömb felszíne, hanem inkább nyílt.

Az 1. feltevés pedig csak egy népszerű és kissé pongyola megfogalmazása annak az einsteini felismerésnek, hogy a tér és az idő nem abszolút, hanem az anyag határozza meg az egységes téridő szerkezetét, amely mivel nem választható szét a korábbi értelemben vett térre és időre, formálisan kezelhető egyfajta négydimenziós struktúraként. De ettől még az idő alapvetően más, mint a tér. Ami a térre igaz, az nem feltétlenül igaz az időre is. Térszerűen szeparált események például történhetnek egyidejűleg (egy alkalmas megfigyelő számára), időszerűen szeparáltak viszont nem (azok legfeljebb egy helyen történhetnek).