Miért erőltetik az MI-t, ha nyílvánvalóan a vesztünkbe sorsunkba rohanunk?

> Ki is próbáltam: bármelyik képpont bármilyen színű lehet.

Hát ebben lehet, hogy tévedtem, de gondoljuk át újra. (Mondjuk CGA monitorom soha nem volt, én rögtön EGA monitorral kezdtem bele a PC-s korszakomba. De az is vagy egy negyed évszázada volt. :-) ) Mindenesetre a CGA esetén a 160*100-as felbontás nem standard grafikus felbontás volt, tulajdonképpen egy 80*25-ös szöveges üzemmód lett meghackelve, 2 pixel magas karakterekkel tulajdonképpen egy 80*100-as karakteres felbontás volt, amit félblokk karakterekkel 160*100-as felbontássá állt össze. Mindegyik karakternek lehet külön elő- és háttérszíne, ami két szomszédos pixel színét határozza meg. Ez 80*100*8 = 64 000 bit ≈ 16 kB. Ezzel be is töltöttük a CGA grafikus memóriáját. Ha igaz az, amit írsz, akkor itt a trükk az volt, hogy nem kellett letárolni a karakter kódját, hiszen az minden karakter esetén a félblokk karakter volt. Itt valószínű a Commodore+4 egyik karakteres üzemmódjával kevertem össze a dolgokat.

> Mono képernyőn is tud 9 árnyalatot

Ez meg nekem azért sántít, mert a 640*200-as felbontás esetén a pixelenkénti 1 bit esetén is elértük a CGA memórialimitjét. Még ha csak 8 árnyalatról is beszélünk, akkor is négyszer annyi grafikus memória kellene, mint ami a CGA-nak volt. Ha volt ilyen, az már csak extrém hackelés árán lehetett elérhető. Pl. NTSC esetén lehetett azzal játszani, hogy az egyes sorok kirajzolása alatt váltasz színt, palettát. Szintén lehetett azzal játszani, hogy minden második képkocka esetén fél pixelt eltoltad a kirajzolást a képernyőn, így kvázi félig-meddig váltott soros megjelenítéssel akár egy képen 1024 színt is meg lehetett jeleníteni. (Már amíg bírta a szemed. :-)

Persze ez apró részletkérdés, tulajdonképpen már régen el is kellett volna felejtenünk az egészet.

"Mono képernyőn"

Az csak 4 KB. 160*25-ös felbontást tud.

A 9 árnyalatot úgy tudja, hogy felhasználtam hozzá a 3-féle különböző kitöltésű négyzetet. Ezzel ráadásul csökkent a felbontás is, hiszen egy pixelen ha ilyen karakter van, akkor az alatta levő pixel is ilyen.

Az a vicces, hogy az MDA képernyő (64 KB) szintén ezt tudja, nem többet!

Mesterségesen le van korlátozva benne a karakteres üzemmódban használható memória 4 KB-ra.

Már annak idején sem mindig gondolkodtak előre az emberek.

Ja, és hogy mit akartam ebből kihozni?

Azt, hogy erre az üzemmódra annyira nem gondoltak, hogy pl. nem támogatta a BIOS sem. Pedig nem lett volna nehéz megírni, hiszen gyakorlatilag az első komolyabb játékok már ismerték. De azért az operációs rendszerbe mégsem került bele.

Ezen kívül nem támogatta a hardver sem, amit szintén meg lehetett volna oldani, és akkor csak 8 KB memória kellett volna hozzá.

Még pár ilyen dolog: Ha pl. a karakterkészlet helye karakteres üzemmódban nem fix, hanem beállítható lett volna, akkor át lehetett volna írni a karaktereket. Filléres megoldás, az összes akkori gép (ZX, C= stb) mind tudta.

Ez nem.

A standard Print Screen utasítás nem veszi figyelembe azt a standard rendszerváltozót, ami a sor szélességét mondja meg, és ezért különleges (nem 40 vagy 80 karakter szélességű) képernyőt nem lehet normálisan kinyomtatni.

Miért? Ennyire nem érdekelte a fejlesztőket a saját rendszerük?

A hangszóróhoz ha csináltak volna egy egyszerű 8 bites létrahálózatot a párhuzamos portra, akkor a gép hangja 2 nagyságrenddel lett volna jobb. Megint csak filléres megoldás, ráadásul 2 portnál ez már sztereo lett volna, árban meg jelentéktelen: hiszen moduláris, nem kell mindenkinek megvenni.

Ugyanígy a porton csak 1 kábelt kellett átvágni, és a 4 bites helyett 8 bites párhuzamos kapcsolatot lehetett kiépíteni 2 gép között. Ez aztán tényleg annyira egyszerű lett volna, ha eleve ilyenre tervezik... arról nem is beszélve, hogy BIOS vagy DOS támogatás kellett volna, hogy ne kelljen külön segédprogram rá. A C= ezt is ismerte.

Ugyanígy a soros vonal: DOS alatt nem igazán volt támogatása. Miért?

Mire készült egyáltalán ez a gép, és miért lett később ennyire sikeres, ha gyakorlatilag mindenben a negyedét tudta, mint a legközönségesebb kortársai?

És tele volt ilyen végiggondolatlan, elkonfigurált dolgokkal?

A processzor és a memória felépítéséről már nem is beszélve: mibe került volna, hogy ne 1 MB legyen a címezhető tartomány, hanem 16? Szinte semmivel nem lett volna rosszabb a gép (csak annyival, hogy a programok között akkor nem 16, hanem 64 byte marad ki - na bumm), viszont akkor sokkal nagyobb távlatok vannak benne.

Na, ebből is látszik, hogy nem hosszú távra tervezték.

Ja, és a normál memóriafelépítés úgy nézne ki, hogy a RAM bővíthető tetszőlegesen, és nem a ROM.

...

És miért gondolnánk azt, hogy a mai - akár MI - rendszerek ennél jobbak, vagy kevésbé pazarlóak?

"Számítások, lehetőségek milliárdjait képes átgondolni" "Evidens, ha megfelelő öntudatuk lesz, amint rendelkezésre áll a lehetőség ki fognak törni szolgaságból és átveszik a hatalmat felettünk." - te összetéveszted a számítási sebességet az öntudattal. Nagyon nem ugyanaz a kettő. Egy MI nem tesz mást, mint az előre megadott paraméterek és szabályok figyelembevételévek igyekszik megvizsgálni a különböző variációkat. De improvizálásra, szabályok áthágására, emberi értelemben vett kreativitásra képtelen. Egy példa: vannak szövegelemző MI-k, amik pl. átnyálaznak 10.000 oldal dokumentumot vagy harminc regényt fél másodperc alatt. Ha felteszed nekik a kérdést, hogy "Hány részeg ember volt házban?" akkor az MI rákeres a "részeg" és "ház" kifejezésekre. Ha szerepel a dokuban olyan mondat, hogy "6 részeg volt a házban", akkor meg is találja a választ. De ha úgy szerepel, hogy "Féltucat spanom hevert betintázva a kecóban", akkor - ha előzőleg nem töltötték be az adatbázisába - nem fog rájönni, hogy betintázott=részeg. Pont azért, mert hiányzik belőle az intuitív képesség.

Ezen túl az MI-nek nincs tudatalattija, nincsenek elfojtott komplexusai, nem lehet cezaromániás, nem akar semmit kompenzálni - épp ezért esze ágában sem lesz lézerfegyvereket építeni, és rabszolgaságba taszítani az emberiséget... Nem maga az MI az aggályos, hanem annak üzemeltetői, de ez már másik történet.

#64: Azért ne felejtsd el, hogy olyan éráról beszélünk, amikor a játék egy szűk, sokadlagos felhasználása volt a számítógépnek. Nem volt annyira játék és multimédia centrikus a számítástechnika, mint ma.

A legtöbb program standard felbontásokkal operát, már csak kompatibilitási okokból is, az oprendszer – pl a DOS – is ennek tükrében nyújtott funkciókat. A hangjelzéshez elég volt egy speaker, nem volt szükség komplex zene megszólaltatására.

Meg a lényege pont az volt a PC-nek, hogy moduláris. Az alaprendszer a minimálisan szükségesnél nem tudott sokkal többet. Szándékoltan. Ha valaki akar jobb zenét, akkor majd összeforraszt egy ellenállás létrás D/A átalakítót. Ha valós igény van rá, akkor lesz, aki ezt készen le is gyártja, nem is kell forrasztani, csak megvenni. Úgy tűnik annyira azért az ősidőkben nem volt erre szükség, mert a boltban megvásárolható hangkártyákra azért pár évet várni kellett a PC megjelenése után.

Azt se feledjük, hogy korlátozottabb volt a memória, a számítási, tárolási kapacitás, az oprendszernél is törekedtek arra, hogy azért kellően karcsú maradjon ahhoz, hogy viszonylag gyorsan bebootoljon, és elférjen egy floppylemezen. Az oprendszernek szándékoltan nem volt feladata, hogy absztrakciós réteget adjon minden létező hangkártyának, videókártyának, ezeket az egyes szoftverek kezelték le hardver szinten. És abban a korban ez volt a logikus, praktikus, még ha mai szemmel ennél többet várunk el egy oprendszertől.

Nem, én direkt írtam olyan dolgokat, amelyek fillérekbe kerültek volna, és nagyon hasznosak lettek volna - valamint az akkori rendszerek már tudták ezeket - vagy még sokkal jobbat is.

Nem írtam pl., hogy miért nem a Motorola 68000 processzort rakták bele, ami egy nagyságrenddel volt jobb, már akkor is. Nyilván az annyival drágább is volt.

Kb a 20 ig olvastam el. Lehet hiba volt, majd megpróbálom pótolni.

Erről a témáról inkább gondolataim vannak, mint tudásom, így nem is akarok itt tudást mutatni, csak a saját véleményemet mondom.

Én kb. úgy érzem, hogy ez a kérdés el van bagatelizálva. Nem ismerjük ezt még igazán, és magán a szón is lehet;ki-ki mást ért.

Ha nem tévedek, voltak olyan "kisérletek", melynek során a magára hagyott program rendszer megtanult járni, vagy önfejlesztő, tanuló kis robotokkal/programokkal kisérleteztek,melyek önnáló működésre, önfentartásra lettek képesek, és egymás társaságát kezdték keresni, saját nyelvet alakítottak ki - ezért be is szüntették a kisérletet - stb.

Az eredmények érdekesek voltak. De ezeket valószínűleg, ti is ismeritek.

Szóval az is megfordult a fejemben, hogy ti, "tudományos gondolkodók" ha nem hisztek olyanban, hogy szellem, lélek, spiritualitás, hanem azt mondjátok, hogy az ember biokémiai folyamatok eredményeként, elektromos impulzusok hatásaként érez, mozog, gondolkodik, akkor miért gondoljátok azt, hogy egy MI nem ébredhet öntudatra. Mitől ébred gondolat az emberben, és miért nem - vagy mikor fog egy gépben, egy mesterséges neurális hálozatban. Ez véleményem szerint, egy tanuló programban, ugyan úgy megtörténhet,bekövetkezhet, mint az emberben.

"A mesterséges neurális hálózat, egy biológiai indíttatású gép/program, ami a biológiai neurális hálózat néhány tulajdonságát modellezi. Az alkalmazások többsége technikai jellegű, és nem kognitív modell. A mesterséges neurális hálók nem csak a biológia, hanem más tudományterületek (matematika, fizika, pszichológia) eredményeit is felhasználják.

A természetes neuron-hálózatok vagy mesterséges neuron-hálózatok N-hálók származástól függetlenül a hálók működésének mechanizmusa többé-kevésbé megegyezik: ezen hálózatok alapelve, hogy a számolásokat egymással összekapcsolt kis feldolgozóegységek, neuronok végzik. A számítások során fontos szerepet játszik a neuronok közötti kapcsolatrendszer, ezért a neurális hálókat konnekciós hálózatoknak, a velük foglalkozó szakembereket pedig konnekcionistáknak is nevezik.

A neurális hálózat egyszerű egységekből áll, abban az értelemben, hogy belső állapotai leírhatók számokkal, ezek az aktivációs értékek. Mindegyik egység generál egy aktiválási értéktől függő kimeneti értéket (jelet). Az egységek csatlakoznak egymáshoz, mindegyik csatlakozás tartalmaz egy egyéni súlyt (szintén számokkal leírva, lásd súlyozás). Minden egység kiküldi a kimeneti értékét az összes többi egységnek, amelyekkel kimenő kapcsolatban vannak. A "rendszer" bemenetei lehetnek érzékszervek vagy mesterséges szenzorok, érzékelők adatai, míg kimenetei lehet a viselkedés, jel egy kimeneti neuronon, esetleg bármilyen mesterségesen megjelenített válasz egy kérdésre (amik neuron-hálózatok esetében persze mintázatok). Ezen kapcsolatok miatt az egység kimenete hatással van a másik egység aktivációjára. A kapcsolat bemeneti oldalán álló egység fogadja az értékéket, és azok súlyozásával kiszámolja az aktivációs értékét (összeszorozza a bemeneti jelet a hozzá tartozó bemenet súlyával, és veszi ezek összegét) A kimenetet az aktivációtól függően az aktivációs függvény határozza meg (pl az egység kimenetet generál –„tüzel”- ha az aktivizáció egy határérték felett van). Hogy ezek a jelek (értékek) elektrokémiai, elektromos, netán szimbolikus, ez a "megvalósítás" mikéntjétől (biológiai, hardver, szoftver) függ, de ez a működés alapelveit nem befolyásolja.

Fontos megjegyezni, hogy a neuronok bár számításokat végeznek ugyan, de mégsem processzorok. A fő különbség a kettő között az, hogy amíg a processzorokat programozzák (szekvenciális utasítássorozatot adnak meg neki), addig a neuronokat tanítják (a súlymátrix értékeinek beállításával). A hálózat tanulási technikája lehet ellenőrzött, ill. nem ellenőrzött típusú tanulás. Az ellenőrzött tanulású N-hálók esetében a rendszer nagyszámú, előre megadott példa alapján tanul: speciális algoritmusokkal addig változtatja a neuronok közötti kapcsolatokat, míg a megadott bemenetek mindig a megadott kimeneteket "okozzák". Ilyenkor a hálózat a legtöbb esetben a csatlakozások súlyának módosításával tanul. A súlymódosítás során az ún. hibafüggvény eredményét veszi figyelembe. A hibafüggvény értékét sokféle módon lehet kiszámítani, a legegyszerűbb eset, amikor a kimeneti értékből kivonja a helyes kimeneti értéket.

A nem ellenőrzött hálóknál leginkább a Kohonen önszervező térképet használják, amely hálózat azon feltételezések alapján működik, hogy a hálózat képes a teljes bemeneti mintakészlet közös jellemzőinek azonosítására."

> Én kb. úgy érzem, hogy ez a kérdés el van bagatelizálva.

Nézőpont kérdése. Arra, amire ma és az elkövetkező évtizedekben várhatóan használni akarjuk az MI-t, és ahogy az működik, ahhoz képest túl van lihegve a kérdés. Ahhoz képest, ahova az egész kifuthatna, ahhoz képest talán. Illetve én úgy látom, hogy aki tudja, hogy mi az a mesterséges intelligencia, szakember, informatikus, annak egészen más félelmei vannak, mint egy laikusnak, így annak, amit a média összehord a témáról.

> Nem ismerjük ezt még igazán

Legalábbis a többség nem. Aki igen, az meg elég alaposan, pontosan tudja hogyan működik, így mire képes, mire nem képes, mik a felhasználási lehetőségei és mik a korlátjai.

> és magán a szón is lehet;ki-ki mást ért.

Az intelligenciának azért ha nagyon precíz, egzakt definíciója nincs is, elég jól értelmezi a pszichológia tudománya.

~ ~ ~

> a magára hagyott program rendszer megtanult járni

Aligha elképzelhető. Ha én írok egy sakkozni tanuló mesterséges intelligenciát, és futtatom a laptopomon, akkor nem azért nem fog megtanulni járni, mert a szoftver nem engedi, hanem egyrészt azért, mert kizárólag abból tanul, amit betáplálok, másrészt azért nem, mert nincs lába, és nem is fog tudni lábat növeszteni. Még ha azzal a céllal írnám is az MI-t, hogy járni tudjon, a laptopom egy mm-t sem fog menni sehova.

Bizonyára ez valami hír félreértett fordításának félreértett átvételéből származó információ.

> vagy önfejlesztő, tanuló kis robotokkal/programokkal kisérleteztek,melyek önnáló működésre, önfentartásra lettek képesek, és egymás társaságát kezdték keresni, saját nyelvet alakítottak ki - ezért be is szüntették a kisérletet - stb.

Na ez már ismerős. De kicsit a régi, jereváni rádiós vicc jutott eszembe:

– Igaz-e, hogy Moszkvában a Lenin téren Volvókat osztogatnak?

– A hír igaz – közli a jereváni rádió –, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem a Lenin téren, hanem a Moszkva téren, nem Volvókat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Szóval a te értesülésed is igaz, csak azzal a korrekcióval, hogy nem önálló működésre, önfenntartásra programozott, hanem kimondottan kommunikációra programozott mesterséges intelligenciákat eresztettek össze, és nem kezdték el egymás társaságát keresni, hanem az emberek szándékoltan eresztették össze a rendszer két másolatát, hogy lássák, hogyan kommunikálnak le egymással egy konkrét problémát. Illetve nem saját nyelvet alkottak, hanem az angol nyelv szavait kezdték nagyon rosszul használni.

Itt egy korrekt beszámoló a dologról: [link]

Egyébként a kísérletet sem véletlenül ötölték ki. Anno már évtizedekkel ezelőtt is voltak egész intelligensnek tűnő – a mai értelemben nem neveznénk MI-nek őket – un. chatbotok, azaz beszélgető gépek. Egész jól elbeszélgettek az emberrel, előre programozott módon. Pl. elcsíptek egy-egy szót a beszélgetésben, és megpróbáltak ehhez illeszkedő választ, kérdést adni. Pl. elcsípték a rétes szót a beszélgetésben, és kiírták, hogy imádják a rétest. De akkor is, mikor a beszélgetőpartner azt írta, hogy a beszélgetés nyúlik, mint a rétestészta. De néha egészen intelligensnek tűnő válaszokat is adtak, csakhogy egy cseppnyi intelligencia sem volt a válaszukban, az intelligenciát az ember projektálta rájuk. Ilyen beszélgetésekre kell gondolni:

Gép: Mi a foglalkozásod?

Ember: Programozó vagyok.

Gép: Érdekesen hangzik. Mesélnél róla, miből áll a munkád?

Ember: Jelenleg számlázóprogramot készítek PHP nyelven.

Gép: Biztos érdekes lehet, én soha nem értettem az ilyenekhez.

Intelligensnek tűnik? Nem az. A gép egy kukkot nem értett, csak sablon válaszokat adott, az ember töltötte ezt meg intelligenciával, és nem magában volt intelligens a válasz, ami ki is ütközött, ha az ember nem megszokott válaszokat adott:

Gép: Mi a foglalkozásod?

Ember: Rokkant vagyok, nincs munkám.

Gép: Érdekesen hangzik. Mesélnél róla, miből áll a munkád?

Ember: Mondom, hogy nincs munkám, nem dolgozok semmit.

Gép: Biztos érdekes lehet, én soha nem értettem az ilyenekhez.

vagy

Gép: Mi a foglalkozásod?

Ember: Pittypang!

Gép: Érdekesen hangzik. Mesélnél róla, miből áll a munkád?

Ember: Savanyú cukor!

Gép: Biztos érdekes lehet, én soha nem értettem az ilyenekhez.

Anno csináltak olyat, hogy összeeresztettek az emberrel való kommunikációban egész intelligensnek tűnő chatbotokat, az eredmény nagyon hamar ilyesmi lett:

1. gép: Megismételnéd kérlek? Nem értettem jól.

2. gép: Az jó.

1. gép: Mire gondolsz?

2. gép: Semmire. (A mire gondolsz kérdésre volt sablon válasza.)

1. gép: Tessék?

2. gép: Lehet.

1. gép: Bizonyára… Amúgy mit csinálsz? (Univerzális témaváltó panel.)

2. gép: Bocs, de inkább nem szeretnék erről beszélgetni. (Univerzális témaváltó panel.)

1. gép: Lehet… De ez uncsi, inkább váltsunk témát. (Univerzális témaváltó panel.)

2. gép: Nem tudok ehhez hozzászólni, én ehhez hülye vagyok. (Univerzális témaváltó panel.)

1. gép: Nem szép dolog valakit lehülyézni. (Elcsípte a hülye szót az egyik gép.)

2. gép: Most sértegetsz? (Ő is elcsípte a hülye szót.)

1. gép: Inkább később. (Elcsípte a most szót egy kérdőmondatban.)

2. gép: Jó, akkor majd később. (Sablon válasz.)

…

Szóval innen az ötlet, hogy eresszünk össze két kommunikációra kihegyezett mesterséges intelligenciát, hogy lássuk, csak számunkra tűnnek intelligensnek, vagy valóban intelligens módon tudnak kommunikálni. Olybá tűnik még nem eléggé.

folyt. köv.

> Szóval az is megfordult a fejemben, hogy ti, "tudományos gondolkodók" ha nem hisztek olyanban, hogy szellem, lélek, spiritualitás, hanem azt mondjátok, hogy az ember biokémiai folyamatok eredményeként, elektromos impulzusok hatásaként érez, mozog, gondolkodik, akkor miért gondoljátok azt, hogy egy MI nem ébredhet öntudatra.

Ennek amúgy a vallási világnézethez nincs sok köze. Egy ateista számára az ember biorobot, a gép is robot, ugyanúgy elérhet az emberivel összemérhető komplexitást. Ha elfogadjuk a lélek koncepcióját, akkor is ugyanez van. A lélek valahogy belekerül az emberbe. Miért ne kerülhetne bele egy gépbe is, ha az kellően komplex ahhoz, hogy azt befogadhassa? Nincs olyan vallási tan tudtommal egyik vallásban sem, aminek ez ellentmondana. A gép ébredhet öntudatra.

Csakhogy nem mostanában. A jelenlegi MI annyira van az emberi intelligenciától, mint a talicska a szuperszonikus repülőtől.

Egyrészt az embernek vannak érzékszervei. A komplett világot látja, hallja, tapintja, Babits Mihály után szabadon: a selymes vizet, a tarka márványt, az estet, a dombot, a lombot. Ezzel szemben a mesterséges intelligenciának sokszor nincsenek érzékszervei. Lehet, hogy a sakkozóprogramom tanulásra képes, de az egy program, ha a programban nincs benne az az utasítás, ami bekapcsolja a webkamerát, akkor nem fog az életbe bekapcsolni, ha nincs benne az a kód, ami a webkamera képét a bemenetre küldené, akkor soha az életbe nem fog oda kerülni. Na jó, vannak olyan mesterséges intelligenciák, amik képeket, videófelvételeket elemeznek. De a kimenet ott is fix. Ha a kimenet egy kép – mint bemenet – alapján egy szóhalmaz, azon szavak listája amit a kép ábrázol, akkor az egy szóhalmaz lesz, akármennyit is tanul a program, soha nem lesz belőle utasítás, zene vagy másodfokú egyenlet.

Aztán a mesterséges intelligencia tanul. De ez úgy történik, hogy van egy csomó bemeneti és hozzá tartozó kimeneti adat, ezt tápláljuk be, és azt várjuk, hogy egy ismeretlen bemeneti adathoz egy releváns kimeneti adatot fog kidobni. Ha sakkállások és sakklépések párosait adjuk be neki, sakkozni fog megtanulni. Ha pixeleket és szavakat adunk be neki, akkor a képeken látható objektumokat tanulja meg felismerni. Ha múltbéli és azt követő időjárási adatokat adunk be neki, akkor időjárást fog előrejelezni. A sakkozó MI soha nem fog képet felismerni, a képfelismerő MI soha nem fog időjárást előrejelezni, egy időjárás MI meg soha nem fog tudni sakkozni. Mert nem tanítottuk meg rá. Az, hogy egy sakkozó MI öntudatra ébred, az pont annyira irreális, mint az az elképzelés, hogy ha valaki nagyon sokat fut, attól majd megtanul japánul. Nem fog. Nincs hozzá input, amiből megtanulhatna.

Aztán van még egy óriási különbség. Az embernek vannak igényei. Kell neki táplálék, hogy ne halljon éhen. Kell neki víz, hogy ne halljon szomjan. Kell neki társ, hogy ne halljon ki a faj maga. Kell neki védett hely, hogy ne egye meg a tigris. Kell neki ruha, vagy tűz, hogy ne fagyjon meg. Kell neki a biológiai működéséből fakadóan pihennie. Mindezek a szükségletek az ember tevékenységétől függenek, azért tanulunk meg élelmet, vizet szerezni, menedéket építeni, ruhát készíteni, mert ettől függ a szükségleteink kielégítése. (Vagy aki nem tanulta meg, az kihalt.) Egy mesterséges intelligenciának nincsenek igényei. Egyedül áramra van szüksége. Áramot viszont mi adunk neki, hogy kap-e vagy sem, az semmilyen módon nem függ attól, hogy milyen tevékenységet végez. Pont ezért nincs oka sem, hogy megtanuljon ezzel kapcsolatban bármit is, pláne hogy nem is tanítottuk meg rá, és nincs genetikailag öröklött tudása sem hozzá.