Miért erőltetik az MI-t, ha nyílvánvalóan a vesztünkbe sorsunkba rohanunk?

#65 te se a kisujjadból szívod ki hogy betintázott = részeg, megtanultad valamikor. Bővítetted a szókincsedet olvasással. Az ember mindent tanul, és a tanult dolgokból tud utána összerakni agyban dolgokat, társítani, továbbgondolni stb.

Az MI képes (lesz) szövegkörnyezeteket is összehasonlítani, és meg fogja előbb utóbb MAGÁTÓL tanulni, hogy melyik szónak mi a szinonimája, tanulni fog, ugyanazt mint az ember, és azokat az összefüggéseket is át fogja látni mint az ember. Csak mivel számítógép sebességével bír, sokkal gyorsabban.

Jöttök azzal, hogy az MI-t programozzák. Igen, egy csecsemő tapasztalat, tanulás, "programozás" nélkül nem sokat tud kezdeni az élettel, ugyan nő, növekszik, de értelmileg lemarad ha nem kap infot.

Ezen el kéne gondolkodni.

> #65 te se a kisujjadból szívod ki hogy betintázott = részeg, megtanultad valamikor.

Egy 5 éves gyerek, lehet, hogy nem tudja, mit jelent az, hogy részeg. Már lehet, hogy régen tud járni, beszélni, mikor az utcán lát egy részeg embert, és megkérdezi az anyukájától, hogy mi baja a bácsinak. Na ez az, amit kapásból egy MI nem csinál. Tanul abból, amit betáplálsz neki, de nem kérdez rá semmire. De nyilván a gyerek sem fogja teljesen érteni, mi is a részegség valójában. Viszont vannak hozzá érzékszervi tapasztalatai, látja, hogy a bácsi dülöngél, hogy artikulálatlanul beszél stb… Pusztán szövegből ez nem derül ki. De a gyerek a betintázott fogalmát ettől még nem érti, lehet jóval később találkozik vele, és vagy több találkozás után rájön, hogy ez a részeg szinonimája, vagy megint megkérdezi valakitől, hogy mit jelent az, hogy betintázott. Az előbbi esetben miből jöhet rá? Abból, hogy valaki úgy néz ki, úgy viselkedik, mint egy részeg, és a betintázott szót használják rá. Na most az az MI, aminek csak betűk, karakterek az inputjai, az nem lát, nem kérdez, maximum szövegkontextusokból tudni fogja hogy van valami kapcsolat a „részeg” és a „betintázott” betűsor között, de ettől még nem lesz egy fogalmi kép benne arról, hogy mit takar a fogalom. Ha meg csak szövegkörnyezetből próbál asszociálgatni, az olyan kifejezések meg félre tudják vinni, hogy valaki megrészegült a sok gyönyörű festmény láttán. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy alkohol került a szervezetébe, dülöngél, artikulálatlanul beszél, de mivel minekünk milliónyi képi, hangi, tapasztalati képünk van a részegségről, értjük az analógiát, csak éppen ez nagyon absztrakt, ki nem mondott, le nem írt láncolatokon keresztül születik meg, ami egy szövegelemző MI számára rejtve van.

Oké, megtanulja, hogy a labda piros és kerek. Megtanulja, hogy a tégla piros és szögletes. Megtanulja, hogy a Nap sárga és kerek. De nem tudja, hogy a piros és a sárga az közös halmazba tartozik és a szín tulajdonság leírására szolgál, a kerek, szögletes meg az alak leírására szolgál. Ha talál is analógiát, neki ezek felcímkézetlen csoportok lesznek, nem lesz mögötte valós, elképzelhető fogalmi háttér.

(Nota bene a részegség fogalmát egy 50 éves ember sem ismeri meg igazán, ha életében nem fogyasztott alkoholt. Bizonyos külső jelekből lesz a részegségről valamilyen képe, de soha nem fogja tudni, hogy milyen részegnek lenni, mert bár intelligens, és érzékszervei vannak, ez a tapasztalat hiányzik a számára.)

> Az MI képes (lesz) szövegkörnyezeteket is összehasonlítani, és meg fogja előbb utóbb MAGÁTÓL tanulni, hogy melyik szónak mi a szinonimája

Ja, csak éppen nem lesz mögötte fogalmi háttér. Lehet, hogy ha beadsz egy csomó szöveget neki, akkor tudni fogja, hogy a kocsi és az autó szinonimák, de ha olyan szövegeket adsz neki, nem lesz fogalma arról, hogy a kocsinak általában négy kereke van, hogy közlekedésre használjuk, hogy ritkán fogyasztjuk reggelire. Ez az óriási különbség. Benne lesz egy szinonimapár. Mondjuk ha kellően sokáig nézegetsz egy idegen nyelvű szöveget, akkor lehet te is le fogod szűrni, hogy annak a szónak, hogy „kupra”, valószínű szinonimája lehet az a szó, hogy „nyürc”, mert hasonló szövegkörnyezetben fordulnak elő, egy csomó szóról szóra megegyező mondatban pusztán ez a szó az eltérés. De ettől még arról fogalmad sem lesz, hogy ezt a bizonyos „nyürc”-öt eszik-e vagy isszák.

> azokat az összefüggéseket is át fogja látni mint az ember. Csak mivel számítógép sebességével bír, sokkal gyorsabban.

Egyrészt a számítógép sokkal lassabb, mint az emberi agy. Persze 587-ből gyorsabban von ötödik gyököt 20 tizedesjegy pontossággal, mert a számítási kapacitásának a 100%-át fordítja ennek a megoldására. Az ember lassabb, csakhogy az ember miközben ötödik gyököt von, közben lát, hall, érez, szagol, a test belső érzékelését is feldolgozza. Ha azt veszed, a szemben – a kb. 8 millió csap mellett – 120 millió pálcika van, és mindegyik kb. 10 bitnek megfelelő információt küld az agynak, így összességében nagyjából 150 MB-ny adatot kap az agy a szemből, amit másodpercenként 100-nál többször is kielemez, így másodpercenként 15 GB adatot dolgoz fel csak a látás. És ebből nagyon komplex algoritmusok alapján körvonalakat, mélységet, színt, árnyalatot számolgat olyan precizitással, amit ma még akár hagyományos módon, akár MI-vel is csak nagyon gyengén tudunk megközelíteni. Tehát a sebesség azért kérdéses…

Viszont van egy klasszikus feladvány:

2327 → 0

1234 → 0

5538 → 2

1605 → 2

3588 → 4

9286 → 4

6666 → 4

8608 → 6

9898 → 6

3597 → ?

Ez az a feladvány, amit egy 4-5 éves sokkal hamarabb old meg, mint egy matek érettségi előtt álló, vagy matematikából doktorált ember. Ha nem akarsz rajta gondolkodni, vagy nem sikerült megfejteni, akkor jön a szabad a gazda, minden számhoz annyit rendelünk hozzá, ahány karika van a szám számjegyeinek leírásában. A 8-asban pl. két karika van. A 0, 6, 9-ben egy karika, a többiben nincs karika.

Egy 4-5 éves azért fejti meg gyorsabban, mert nincsenek meg a matematika tanulás során szerzett asszociáció, nem tud még írni, számára ezek a számok nem jelentéssel bíró dolgok, csak görbék és egyenesek. Ha meg már tanultál matematikát, matematikai megoldást keresel. Pl. észreveszed, hogy mindig páros számot rendeltünk az adott számhoz, tehát valószínű a kérdőjel helyére is páros szám kell, hogy kerüljön. De ez nem törvényszerűség, pusztán a példák „véletlenül” olyanok voltak, amiben mindig páros volt a karikák száma. Elkezdesz összeadni, kivonni, prímszámokra bontani, meg mindenféle tanult műveletet alkalmazni…

Az MI-nek viszont nincsenek ilyen „megérzései”. Ő nem tekinti a számok egyik tulajdonságát fontosnak, a másikat meg kevésbé fontosnak. Neki ezek csak bitek. A feladatot valószínű meg fogja tudni oldani ha kellően sok példát teszel bele. Akkor is, ha a számokat bináris alakban írod be, akkor is észre fogja venni, hogy a 1001-ként beadott információ (ami 10-es számrendszerben ugye 9-et jelent) eggyel növeli a hozzárendelt számot, a 0110 (ami 10-es számrendszerben 6), az is, a 1000 (ami 10-es számrendszerben 8), az meg kettővel növeli a kidobandó számot. Meg fogja tudni oldani a feladatot, csak éppen fogalma sem lesz róla, hogy amúgy 10-esz számrendszerben hogyan is írják a 9-es számjegyet, hiszen ő mindig 1001 bináris alakban kapta meg. Megoldja a feladatot, csak fogalma sem lesz arról, hogy mit is old meg tulajdonképpen.

És itt az MI ereje. Olyan összefüggéseket is képes megtalálni, ami az ember részben genetikailag kódolt, részben tanult !specializált! gondolkodásmódjával nem képes megtalálni. Mondjuk lehet az MI a sakkban talál egy komplex összefüggést, amit úgy lehet lefordítani, hogy „ha pontosan öt gyalogja van az ellenfélnek, csak egy futója, ami fekete mezőn van, a két bástya különböző oszlopban áll, de nem azonos sorban, valamit a két ló távolsága legalább 5 mező és ellentétes színen állnak, tovább nem történt még sáncolás, akkor a fehér mezőn álló futóval adott sakk a játékok 54,6%-ban vereséggel zárultak, míg ha ugyanebben az esetben inkább sáncolunk, akkor csak a játékok 47,3%-ban zárult vereséggel.”. Nyilván ilyen összefüggéseket az ember nem fog meglátni, mert nem így elemzi a sakkjátékot, nem ezekre a viszonyokra koncentrál. De egy sakkozó MI képes ilyen összefüggéseket kombinálva jóval helyesebb lépéseket hozni.

Egyébként pont ez az egyik probléma. Egy MI képes legyőzni egy sakk nagymestert. De nem lehet emberi szempontból is érthető módon interpretálni, hogy egy adott lépést milyen megfontolásból tett meg. Mert amit látunk, az ez: [link]

Ezen az ábrán meg az egyes pontok közötti vonalak világos és sötét voltából próbáld meg megfogalmazni, hogy az adott input milyen megfontolásból vezetett egy adott outputhoz. Tehát hiába győzte le az MI a sakk nagymestert, nem tudunk belőle tanulni. Maximum az adott lépést tudjuk a saját gondolkodásmódunkkal szanaszét elemezni, és esetleg találhatunk hasznos tudásmorzsákat, de a legtöbbször nem jutunk vele semmire.

> Ezen el kéne gondolkodni.

Az a gond, hogy erről csak úgy lehet reálisan gondolkodni, ha tudjuk, hogy pontosan hogyan működik egy MI. Ehhez vagy mélyebb programozási és/vagy mélyebb matematikai ismeretek szükségesek. Ennek hiányában viszont teljesen fals és irreális következtetések, elgondolások és félelmek fognak csak születni. Ez olyan, hogy aki nem látott még halat, nem tudja, hogyan lélegzik egy hal, az nyilván aggódni fog, hogy nem fog-e megfulladni az akváriumban. Aki meg tudja mi az a hal, annak meg magyarázkodnia kell, hogy mi is az a hal, hogyan lélegzik, mi az a kopoltyú és hogyan működik. Bizonygatnia kell, hogy nem, nem fog megfulladni a hal az akváriumban, sőt víz nélkül fog megfulladni. Nem, akkor sem fog megfulladni, ha nyitva van víz alatt a szája. Nem, akkor sem, ha alszik, stb… Kicsit úgy érzem magam ennél a kérdésnél, mintha MI terén pont hasonló érveket írnék le.

Jó, nyilván aki nem ezzel foglalkozik, az nem ért hozzá, és nem is kell értenie hozzá. Nincs is ezzel gond. Csak akkor ne próbálja elmagyarázni egy hozzáértőnek, hogy mire képes és mire nem képes az MI és miért, ha egyszerűen nem tudja, hogy pontosan mi is az, amiről ilyen határozott megállapításokat tesz.

> Ezen el kéne gondolkodni.

Nem, nem ezen kellene elgondolkodni. Mikor az MI-vel való kapcsolatos félelmek jönnek elő, mindig valami spontán dologtól fél a legtöbb ember, hogy az MI majd öntudatra kel, fellázad, leigázza az emberiséget. Nem fog ilyen történni, ha az adott MI-nek mondjuk sakkállás a bemenete és sakklépés a kimenete.

Ami sokkal aggasztóbb kérdés az MI-vel kapcsolatban, az nem az MI, hanem az ember. Az MI azt csinálja, amire beprogramozták. De mi van, ha valaki olyan dologra programozza be, ami sokak kárára van. Az internet korában egy csomó kommunikáció az interneten keresztül megy át. Még olyanok is, amikről nem feltétlenül gondolnánk. Mi van, ha valaki elkezdi begyűjteni az ilyen jellegű adatokat? Ez már javában zajlik, lassan azt lehet mondani, hogy évtizedek óta. Csak eddig jórészt a mi hasznunkra történt, még ha áttételesen másnak is hasznos volt ez. Pl. ha sokat keresel rá Google-ben Párizsra, akkor lehet, hogy a Facebook franciaországi nyaralásokat fog feldobni reklámként. Nyilván a hirdetőknek is jó ez, hiszen egy-egy hirdetés nem véletlenszerűen jut el emberekhez, hanem azokhoz jut el, akik nagyobb eséllyel érdeklődnek a hirdetés tárgyáért, de azért egy tudatos vásárlónak is jó, ha mondjuk nekem, mint 40+ éves férfinak nem tamponreklámot kínál fel egy oldal, hanem – mivel szoktam online pizzát rendelni – mondjuk egy új pizzériát, amit lehet, hogy ki is fogok próbálni.

Szóval most ilyen képfelismerésen alapuló képkeresőn, időjárás előrejelzőn, meg mindenféle praktikus felhasználáson túl az MI az emberi viselkedés általános szokásait jellemzően csak gazdasági területen vizsgálta. De mi van, ha valaki elkezdi politikai célra használni? Mondjuk arra kezdi használni, hogy milyen célközönségnek mi az a valós, félvalós, vagy teljesen hazug üzenet, amiből politikai tőkét tud csinálni, kinek milyen jellegű üzenet megy át, tudja, hogy kire kell az érzelmekkel, kire az érvekkel hatni. Mi van, ha abból, hogy milyen filmeket töltöttél le, milyen zenét hallgattál, milyen eseményekre mentél el, ki tudnak következtetni olyan információkat is, ami magánügy, és nem osztod meg a neten? Mi van, ha a hatalom ezt még nyíltan is csinálja? Ma is van ugye az, hogy akinek gyereke van, az adókedvezményt kap. Oké, nyilván ez a dolog publikus az állam számára, és amúgy nincs ezzel gond. De mi van, ha a hatalom azt mondja, hogy az életmódod miatt olyan pontszámokat kaptál, hogy te csak magasabb kamattal vehetsz fel hitelt? Vagy az életmódodból fakadóan kisebb eséllyel kapsz állást?

Az MI célirányos. De mi van, ha a hatalom kimondottan azzal a céllal hoz létre egy MI-t, hogy erkölcsöt, szabadságot, egyenlőséget, a nép érdekét félretéve vagy éppen azzal ellentétesen hatva szerezze meg, vagy erősítse meg a hatalmát. Ilyenre azért még eddig nem volt nagyon példa, de azért már vannak úttörői is ennek a dolognak. Lásd: [link]

De lássunk azért jól. Az MI egy eszköz, ahogy a kés is. Mikor megkéselnek valakit, akkor nem a kés a veszélyes, hanem az ember, aki gyilkolásra használta kenyérvágás helyett. A kés nem jó és nem rossz, az ember az, aki jó vagy rossz. Ez nem az MI veszélyességéről mond el bármit is, hanem az ember veszélyességéről.

2*Sü, oké megértettem ezt is, de az erre adott válasz még mindig piszkál:

"Az MI képes (lesz) szövegkörnyezeteket is összehasonlítani, és meg fogja előbb utóbb MAGÁTÓL tanulni, hogy melyik szónak mi a szinonimája"

Ha képes internetre csatlakozni, kb. pár perc múlva annyi információt szív magába, dolgoz fel, hogy nem kellesz neki magyarázni hogy az autó mire való. Tudni fogja. De ez csak az én véleményem, isten ments vitatkozni. Bár szeretek ilyenről beszélgetni. Ismétlem, nem vitatkozni.

> Ha képes internetre csatlakozni, kb. pár perc múlva annyi információt szív magába, dolgoz fel, hogy nem kellesz neki magyarázni hogy az autó mire való.

Vegyünk mondjuk egy olyan MI-t, amit fordításra találtak ki. Van neki egy bemenet része, ebbe kerülnek bele mondjuk angol mondatok. Meg van egy kimenet része, amibe a magyar mondatok kerülnek bele. Hogy hogyan, az most lényegtelen, de ő az inputból csinál egy adathalmazt, ami egy gráfban össze van kötözgetve közbenső rétegekkel, majd van egy kimenő adathalmaz, amiből összeáll a kimeneti szöveg.

A tanítás abból áll, hogy beadsz neki ismert párokat, egy angol mondatot, meg annak az magyar fordítását, mire az MI magában ebben a gráfban megerősít vagy éppen gyengít bizonyos gráfpontok között kapcsolatokat. Mint ahogy az agyban a neuronok közötti kapcsolatok erősödnek meg vagy éppen halnak el. A kapcsolatok tehát dinamikusan változnak attól függően, hogy éppen hol áll a tanulás folyamatában, viszont az bemenetek és az kimenetek nem változnak, sem a be- és kimeneti adatok száma, sem azok tartalma, jelentése nem változik.

Oké, megtanítod egymillió mondatpár segítségével úgy-ahogy egészen tűrhetően fordítani. Mi történik, ha ezután nem adsz be új adatot? Az égadta világon semmi. Ez egy program. Nem fárad el, nem unatkozik, nem kell megküzdenie az erőforrásokért, nincs tudata, nincs életösztöne, nem fog egy bitet sem átbillenteni sehol magától, akkor sem, ha egymilliószor adod be neki azt a szöveget inputként, hogy „most ki foglak kapcsolni”. Nincs valódi intelligenciája, nincs kíváncsiság benne, nincsenek indíttatásai, nincs kreativitása.

Egy adatfeldolgozó számítógép, semmi más, mesterséges intelligenciának is csak azért hívjuk, mert részben az adatok közötti kapcsolatok nagyon sematikusan, de hasonlóak ahhoz, ahogy a neuronok működnek, másrészt mert nem egy fix algoritmus alapján csinál egy bemenetből egy adott kimenetet, függetlenül attól, hogy hányszor futtatták előtte, hanem a már eddig betáplált bemenet-kimenet pároktól függ, hogy milyen bemenetre milyen kimenetet ad. Más fordítást fog adni száz, más fordítást fog adni ezer és más fordítást fog adni egymillió betanult mondatpár után, azaz képes tanulni. De csak azt tanulni, amire éppen tanítja valaki, és azt is csak nagyon minimális szinten lehet tanulásnak hívni.

~ ~ ~

Akkor képes csatlakozni a netre, ha az ember felcsatlakoztatja. De keresni is fog a neten? Ha nincs a programjában az, hogy hívjon le egy oldalt az internetről, akkor nem fog lehívni egyetlen bitet sem az internetről. Az a baj, hogy megint olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel az MI-t, amivel a legcsekélyebb mértékben sem rendelkezik, pl. kíváncsisággal, érdeklődéssel, kezdeményezőképességgel. Nem fog felcsatlakozni a netre, mert nincs benne a programjában az az utasítás, hogy net.download('www,google.com/search…'). Akkor fog letölteni bármit is, ha a programozó ezt beleírta. Ha nem, soha nem fog tudni, mert nincs ilyen kódsor a programjában. Ne felejtsük el, az MI is csak egy program. Ha benne van a programjában, hogy keressen rá a neten dolgokra, akkor is csak akkor, és azt fogja letölteni, amit a programozó beleírt, és azt úgy fogja feldolgozni, ahogy a programozó megírta.

De tegyük fel, van ilyen rész benne, vagy valamilyen elképzelhetetlenül valószínűtlen kódolási hiba miatt elkezd rákeresni a neten az egyes szavakra, és mondjuk letölt hozzájuk képeket. Mit csinál velük? Ő csak mondatokat tud mondatokká alakítani. Mit csinál egy képpel? Ha nincs olyan nagyon precízen megtervezett, optimalizált, betanított MI alegysége, aminek a bemenetelei pixelek, a kimenetelei meg mondjuk szavak, akkor nem tud mit kezdeni a képekkel. Hiába tölt le tízezer képet 10 megapixeles képet autókról, az számára csak 300 GB semmitmondó adat lenne.

Gondolj bele. Mondjuk rákeresel a neten az WC illatosítóra. De te egy UFO vagy, nem tudsz a földi életről semmit. Viszont az MI-től eltérően neked tényleges intelligenciád, kreativitásod, komplex és absztrakt gondolkodásod. Tízezer képből ugyan tudod, hogy a WC illatosítónak van köze a WC-hez, de milyen köze van? Azért teszik oda, mert szép? Vagy ott áztatják, majd később meghámozzák és megeszik? Vagy praktikus oka van a dolognak? Vagy ez valamiféle vallási rituálé? Néha még az embernek is vannak problémái régészeti leletekkel, hogy vajon mondjuk egy maszk pusztán dísz volt, valamilyen vallási rituálé része, vagy valamilyen praktikus céllal használták.

Mi élünk. Eleve nem üres aggyal születtünk, van bennük egy csomó nem tanult, hanem öröklött „kód”, ami ilyen-olyan szükségletek miatt a születésünk pillanatától kell. Pl. hogy hogyan kell lélegezni. De így is évekig tart, mire valamennyire képesek vagyunk valamiféle kezdetleges öntudatot kialakítani, megérteni a dolgok működését, a jelenségek össszefüggéseit. De mi folyamatosan kapjuk az inputot, ha akarjuk ha nem, ellenben a számítógéppel, ami akkor kap inputot, ha adnak neki. És nem kevés inputot kapunk, kapunk inputot a hat érzékszervünkből, ezen kívül számos egyéb érzékünk is van (mint pl. éhségérzet, álmosságérzet, stb…). Nekünk vannak szükségleteink, az életben maradásunk a tetteinktől függ (a számítógépé meg a legkevésbé). Mi tudunk unatkozni, tudunk kíváncsiak lenni, kreatívak vagyunk. A számítógép ha otthagyod egy évre, nem csinál semmit „csak úgy”, amit nem programoztak bele. Áramot kap, ha kap, ha nem kap, ő azt sem bánja, mert nincs tudata, nincsenek érzelmei.

És mégis ezen óriási különbségek ellenére ha egy gyereket kiraksz az őserdőbe, ha túl is éli, nem sokkal lesz intelligensebb, mint egy állat, tehát még egy egységsugarú nem túl agyas alkoholista is csak úgy tud erre az általunk nem túl magasra tartott, de az állatnál azért messze magasabb mentális szintre felfejlődni, ha kapott egy nagyon hosszadalmas, célirányos, vezető tanítást. Márpedig egységsugarú alkoholistától ha megkérdezed, tudja-e mi az a router, hát azt fogja mondani, hogy pont lesz…ja, nem kezd el lelkesen keresgélni a neten, pláne nem fog egy egységsugarú alkoholista komplex terveket szőni, átvenni az uralmat az emberiség felett.

De mondok egy jó sztorit. Pár éve beültünk pár ismerőssel a McDonalds-ba. A szomszéd asztalnál egy elég jól szituált fiatal felnőtt, kezében az iPhone, a pittyegő hangok alapján hevesen chat-elt valakivel. Majd odafordult hozzánk, és udvariasan megkérdezte tőlünk, hogy mennyi az idő. Nem jutott eszébe, hogy a telefonján van óra, amit időről-időre szinkronizál a netről, tehát pontos? Vagy ha nem is pontos, nem jutott eszébe, hogy talán van a neten egy olyan honlap, ami kiírja a pontos időt? Ott egy nem síkhülyének kinéző ember, aki valószínű járt iskolába, és ennyi problémamegoldó képesség, találékonyság van benne? De úgy megfigyeltem, hogy az emberek egy csomó eszközt úgy használnak, hogy az eszköz képességeinek a 90%-át nem ismerik, és nem is érzékelik ezt, és nincs is meg bennük a kíváncsiság, hogy mondjuk a telefon „Beállítások” pontjában megnézzék, hogy mit lehet beállítgatni ezen. Vagy megnézzék, hogy az Excelben milyen menüpontok vannak és azok mire jók. Vagy úgy ismerjék, hogy az általuk használt eszközök vázlatosan hogyan is működnek, mit is csinálnak.

Néha azon gondolkodom, hogy nem értékeljük-e messze felül az ember intelligenciáját, kreativitását, találékonyságát, a már rendelkezésére álló eszközök használatának képességét. Érted, ez egy minden szempontból intelligens felnőtt ember volt. Akkor milyen szintű érdeklődést, kíváncsiságot feltételezel egy programról, amiben nem kódolták bele, hogy ugyan már keressen rá a neten bármire is.

Még egyszer hangsúlyozom, az MI-t ne ruházzuk fel olyan emberi tulajdonságokkal, amikkel nem rendelkezik. Az MI egy program. A működése emberi szemmel, absztrakt szempontok alapján más, mint egy hagyományos programé, de ettől még egy program, ugyanúgy adatokon végez el utasításokat a programozó szándéka szerint, és ettől még nem lett valódi értelemben intelligens, nem kíváncsi, nem kreatív, nem támadnak ötletei, nem kísérletezik, nem tudja áthágni a saját határait, nem lát, nem hall, nem éhes, nem fáradt, nem boldog, nem szomorú, nem büszke, nem hiú, nincsenek érzelmei, nincsenek gondolatai, nem tűz ki célokat, nincsenek szándékai, nem jó, nem rossz, nem akar több vagy jobb lenni, nem akar semmire sem hatni a legcsekélyebb mértékben sem, és még egy csomó minden nincs benne, ami az emberben erősen benne van.

Ismerve a programozás, a számítástechnika fejlődését, azért ne felejtsük el, hogy az az MI koncepció, amit ma megvalósítás szintjén használunk, annak az alapjai viszonylag jól le voltak fektetve már az 1950-es években, de bizonyos hátterei már 1872-ben napvilágot láttak. Hardver terén rengeteget fejlődött ugyan a számítástechnika, de paradigmák terén alig-alig történtek jelentős változások. Egy mai számítógép még mindig évszázadokkal ezelőtt lefektetett elvek szerint működik, csak közben eljutottunk oda, hogy meg is tudjuk építeni, az elvekre meg maximum ráhúztunk pár új kabátot, de gyökeres változásokról nem beszélhetünk.

Ennek tükrében az, hogy a jelenlegi programozási eszközökkel megalkotott MI, vagy akár száz éven belül egy MI olyan folyamaton megy keresztül, amit öntudatra ébredésnek lehetne hívni, az kb. olyan, mintha azt várnánk, hogy egy ládába beleöntve egy törött húsdaráló alkatrészeit, meg három marék apró szeget, a ládát addig ráznánk, amíg elő nem bukkanna belőle egy működőképes, feltankolt űrsikló. Túlzónak hat a hasonlat? Programozóként azt mondom, hogy a legcsekélyebb mértékben sem túlzó.

Jönnek a gyilkos kenyérpirítók!

Ne hagyd magad,törd össze a lakásodat MÉG MA!!!

Óóóóó bakker süsü !

Amennyi időm nekem van, kell egy hónap, mire ezt átolvasom.

Emlékeim szerint - bizonyos szempontból - nagyon is értelmes dolgokat írsz, de valami elkeserítően lepcses szád -ujjad :) - van. :)

#77: > Amennyi időm nekem van, kell egy hónap, mire ezt átolvasom.

Ne essünk túlzásokba kérem. Egy hónap alatt több vastagabb könyvet el lehet olvasni. Annyit azért nem írtam. Szerintem fél óra alatt átolvasható a beszélgetés. Az más kérdés, hogy így betoppanva egy 70-80 válaszos kérdésnél van-e értelme elolvasni a válaszokat. Én nem vállalkoznék rá. Hogy ennyi hozzászólás született? Hosszú párbeszéd volt, ami valahogy mindig újra és újra előkerült (egy éve írták ki a kérdést, de többször hozzászóltak közben, amire meg úgy gondoltam válaszolok), így hízott ekkorára.

> Emlékeim szerint - bizonyos szempontból - nagyon is értelmes dolgokat írsz

Köszönöm.

> de valami elkeserítően lepcses szád -ujjad :) - van. :)

Erre szoktam azt mondani: Az írók darabokat írnak… Én egészeket. Az internet őskorában hasonló hosszúságú fórumbejegyzésen nem voltak ritkák. De egyre kevésbé divatos, hogy valaki hosszasan kifejtsen egy gondolatsort, illetve elolvasson hosszabb gondolatmeneteket. A világ felgyorsult. Nekem viszont belső igényem, hogy ha valamiről írok, akkor az adott szempontot alaposan körbejárjam. És igen, ez gyakori kritika az irányomban, ami valahol jogos is, valahol meg olyan, amin nem annyira akarnék változtatni.

#78: > 2*Sü, te írtál könyvet? Jó olvasni, amit írsz.

Köszi. Nem írtam könyvet… Még…