Miért van az, hogy egyes emberek baromi szerencsések, mások balszerencsések?
Nem hiszek az ezotériában, vallásos sem vagyok, szóval elég realista ember vagyok. De egyre különösebbnek gondolom ezt a “szerencse” témát. Pl én komoly dolgokban, vizsgákon, állásinterjún, mindig nagyon szerencsés vagyok. A kedvenc tételeimet húzom meg ilyesmi. De hétköznapi dolgokban egy igazi balszerencse-csomag vagyok. Ilyen dolgokra gondolok: elkések szinte minden fontos eseményről önhibámon kívül, késik a vonat stb. Visszaviszek egy terméket, de nemis váltják vissza, életemben vagy 3x szart már le madár, pedig szerintem ez elég ritka dolog(22 vagyok amúgy :D). Meg nem tudom..sorolhatnám még. Elhagyom a bankkártyám, de 2 perc alatt, mire visszamegyek oda, már el is lopják. Megvágom a lábam borotválkozáskor, majd a másik lábammal belerúgok és elkezd ömleni belőle a vér xd Felkérnék egy tanárt szakdolgozati konzulensnek, erre egy héttel a határidő előtt kiderül, hogy idén nemis tanít az egyetemen. És mindezen dolgok csupán pár napon belül történtek.
Szerintetek létezik emögött valami sorsszerű, valami megmagyarázhatatlan? Miért van az, hogy egyes emberek ilyen szerencsétlenek? Vagy mindenkivel történnek ilyen dolgok?
válasza:Egy kaotikus rendszerben szükségszerűen kialakulnak olyan események, amik ismétlődnek.
Az embereknek sok döntést kell meghozni nap mint nap. Ezekből valami jól valami rosszul sül el. Miért furcsa, az, hogy egyeseknek inkább jól sülnek el a dolgok, mint rosszabbul. Ugyan annyi esély lett volna a fordított esetre is.
Irreális elképzelés az, hogy mindenki egyenlően jó és rossz döntéseket hoz az élete során. Ha ez így lenne, akkor az egy anomália lenne az univerzumban.
Az emberek társadalma pont úgy működik, ahogy annak kellene működnie a fizika törtvényei szerint. Egy kaotikus rendszerben vannak extrém jelenségek. Ez teljesen természetes.
Semmi furcsa nincs abban, hogy valaki szerencsés úgy általában, más valaki pedig pont, hogy nem. Ez egyfajta megnyilvánulása Murphy törvényének: Ami megtörténhet, az meg is történik...
#11 Igen ám, de itt leginkább külső tényezős dolgokat soroltam fel. Nem olyanokat, amiket az én döntéseim befolyásoltak - mármint bizonyos szinten igen, de nem közvetlenül.
Amúgy #10 igen, ez valahogy így működhet. Mert pl az a konzulens, akit a másik helyett “kaptam”, még sokkal jobb is. Igazából lehet tényleg nincs ilyen, hogy szerencse vagy balszerencse, egyszerűen ez csak a dolgok menete, ami egy adott pillanatban épp pozitív vagy negatív élménynek hat.
válasza:"ami egy adott pillanatban épp pozitív vagy negatív élménynek hat."
És pillanatnyi érzelmi állapot alapján ezt vagy azt jegyzed meg.
Alapvetően a pozitív kimenetelű véletleneken gyorsabban "túltesszük magunkat", elfelejtjük, a pechen tovább borongunk. Ehhez depresszió sem kell.
Általában én is dühöngök a viszonylag gyakori pechsorozatokon, mikor látszólag láncba állnak össze a xar események, ahogy mondják, ha jön a baj, akkor csőstül jön.
De higgadtan végiggondolva hosszú távon kijön ám az egyensúly.
Madárxar: engem egyszer egy galamb telibe fejberepült, erre varrjál gombot. És akkor már miért ne villamosmegállóban csúcsidőben, száz tanú előtt, hogy rajtam kívül mindenki röhöghessen.
:D
Két hónapra rá maga alá temetett egy harmadik emeleti tetőről lejövő hólavina, száz méternyire a galambos incidenstől.
Két napra rá fejjel törtem le a felső ajtóvilágítást a 19-es villamosról.
1996-ban és 1997-ben is május utolsó vasárnapján szenvedtem ínszalag-szakadásos balesetet, először tenisz, aztán MTB verseny.
Nekem spec. örökérvényű pont a pechsorozatoknál az az emlékem, mikor egy kerékpáros esés után a lassító autó kereke cak a sapkámat sodorta meg a fejemen, nem loccsantotta ki a doboz tartalmát. Ez szerintem elég sok évnyi pechet kinulláz.
válasza:Ha az emberrel sok jó dolog történik, csak elégedetten biccent, hogy igen! Ez kijárt nekem! ezt megérdemeltem!
De amint jönnek a gondok, és látszólag minden ellene fordul, egyből a sorsot kezdi el hibáztatni. Hogy miért szolgáltam én erre rá? Meg hasonlók...
Furcsa állatfaj vagyunk, annyi szent...
válasza:
válasza:Van aki annyira fontosnak tartja, hogy számolja, hányszor szarta le a madár.
Én a valóban fontos dolgokkal foglalkozom, és semmiféle nyilvántartásom nincs arról, hányszor szart le a madár. Az élet túl rövid ahhoz, hogy madárszarokat számolgassunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!