Kapitalizmusban miért terjed el a nem segítek, leszharlak attitűd, a nincs ingyen segítség vagy tanácsadás felfogás?

"Ez azért van mert a kapitalizmus tökéletesen lemásolja a szelekciós, evolúciós szabályokat?"

Az kérdésed alapján úgy látom, nem vagy azzal tisztában, hogy az önzetlen viselkedés az evolúció során alakult ki.

Benne van a nevében. Kapitalizmus, a latin capitale szóból, jelentése "fej", ami modernebb értelemben, például ahogy megjelenik az angol capital szóban, tőkét jelent. A kapitalista pedig a tőkés. A kapitalizmus az egyéni vagyonon alapul. A kapitalizmus az egyéni vagyonra épül.

Amiket te leírtál, azok egyáltalán nem "terjedtek el" a kapitalizmusban, hanem az maga a kapitalizmus.

A kapitalizmus lényege, hogy a termelési eszközök (föld, gyárak, gépek stb.) nagy része magántulajdonban van, illetve a termékek és szolgáltatások elosztását a piac szabályozza. Szemben mondjuk a szocializmussal, kommunizmussal, ahol a termelőeszközök társadalmi (állami vagy közösségi) tulajdonban vannak, illetve a termékekből, szolgáltatásokból mindenki a szükségletei alapján részesül, vagy a hozzájárulásuk alapján. (Meg szemben mondjuk a feudalizmussal is, ahol a föld nem annak a tulajdona volt, aki termelt rajta.)

Mások – főleg nem anyagi természetű – segítése a hétköznapokban, a mások iránti figyelem nem ellentétes a kapitalizmussal. Ennek a növekvő hiánya inkább abból fakad, hogy egyre nagyobb közösségekben élünk, egyre kevésbé kötődünk egymáshoz. Ma simán élhet egy ember úgy, hogy nem tud két mondatot elmondani a szomszédjáról, annak a boltnak az eladójáról, ahova naponta jár vásárolni stb… De ez egy szocializmusban sem lenne szerintem máshogy.

Nyilván úgy tűnik, hogy a kapitalizmus is erősíti ezt, nyilván az emberek az idejük, energiájuk nagy részét olyan munkával töltik, amiért pénzt kapnak, és amiből aztán termékeket, szolgáltatásokat tudnak vásárolni. Kevesebb idő, erő és motiváció marad arra, hogy nem pénzszerzési céllal végezzünk mások érdekében tevékenységeket akár lemondásokat is vállalva. De egy szocializmusban, ahol nem a pénzért, hanem muszájból végzel ugyanannyi munkát, ott nem tudom, hogy mennyivel lennének az emberek segítőkészek, figyelmesek. Ott maximum az állam az, ami valamilyen szintű segítséget tud nyújtani, nem azon az alapon, hogy meg tudod-e fizetni, hanem hogy rászorult vagy-e valamire. Csakhogy ott meg megvan az az eshetőség, hogy az önző érdek abban nyilvánul meg, hogy mindenki többet akar venni a közösből, mint amennyit beletesz.

De azért vannak szép számmal lehetőségek ma is, hogy mást ne említsünk, a GYK is egy olyan oldal, ahova egy csomó válaszoló azért jár, hogy segítsen másoknak, pedig nem hogy egy fillért, de megbecsülést vagy viszonosságot sem nagyon kap érte. Meg azért az állam is ellát bőven szociális feladatokat.

És nem, ez nem hasonlít a szelekcióra, evolúcióra. A közösségen belüli együttműködés, mások segítése, akár az önfeláldozás is evolúciós következmény, a szelekció itt nem az adott egyedre vonatkozóan, hanem az adott populációra vonatkozóan történik meg. Pl. az a falka, amelyik megosztotta a zsákmányt a sérült állattal is, az erősebbnek bizonyult – hiszen a sérült állat felgyógyulva növelte a falka erejét –, mint amelyikben a sérült állat ott pusztuljon meg, ahol akar, ha nem tud szerezni a zsákmányból, akkor így járt.

Egyrészt a pénz megváltoztatja a viselkedést, önzőbbé, kevésbé együttműködővé teszi az embereket, illetve hasonlóan hat az agyra, mint a drog. Ld. Lietaer: Pénz és fenntarthatóság

Másrészt van egy ördögi kör: a szülők sokat dolgoznak, ezért kevés idejük van a gyerekeikre, az elhanyagolt gyerekek egy része öngyógyítási céllal az anyagias értékek felé fordul. Ezért űzni fogja a pénzt, amiből sosem lesz elég, mert a szülői törődést akarja vele pótolni. Ezért ő is sokat dolgozik, nem törődik a gyerekeivel. Ld. Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára