Mióta létezik házasság a világban és a különböző kultúrákban? És Európában? És Magyarországon mióta van? (nemcsak jogilag, hanem egyátalán) És a legfontosabb kérdésem: miért vezették be? Mi volt a valódi oka, amiért létrehozták?

2012-aug-07 ma 08:20-as

tisztán biológiai okokat írsz. Az embert az állatvilággal hasonlítod össze. Nem csodálom, mert mindenhonnan ez folyik.

Én se a Darwinizmus se az ősrobbanás híve nem vagyok, mivel egyik se bizonyított.

Egyet tudok: ha az embert az állathoz hasonlítják (és itt most nem rólad beszélek, hiszen te is vszleg sokat olvasol, mint én, - ezeket én is olvastam, és sokáig el is hittem - ma már semmit se hiszek, mindenben kételkedek:) mert semmi sem biztos, csak egyetlenegy dolog: amit saját magad érzékszerveiddel TAPASZTALSZ :)

Szóval ha ezek az okos antropológusok az állathoz hasonlítják az embert, és abból vezetik le a párkapcsolati problémákat, azzal elismerik, hogy az ember is egy állat.

Az állat tudatszintje pedig olyan (vszleg), hogy rengeteget szenved. (ha esze lenne, nem ellene a macskám 8 kiskölyköt évente kétszer, - el is vittem ivartalaníttatni szegényt. - de nincs esze, csak a vére hajtja/hajtotta.)

Ezek szerint az ember is egy állat, aki nem tud uralkodni az ösztönein, akinek vallási és jogi intézményeket kell kitalálni, hogy "szervezetten szaporodjon".

Sorry, de nekem ebből ez jön le.

Peace!

Várom az érveket, ellenérveket :)

(tök jó egyébként, h ennyi jó válasz jön, szeretem mikor elgondolkodatnak az emberek, és jó, ha előremutató vitát lehet folytatni)

2012-aug-07 11:06: Nem "kell". Senki sem írja elő. "

Tök szuper amit írsz. De ha nem kell, akkor az egyedülállók a mai polgárjogi rendszerben mindig hátrányt szenvednek - akkor is ha tudományos kutatómunkát végeznek, és ők viszik véghez a legnagyobb felfedezéseket, vagy épp hatnyelvű tolmácsként dolgoznak a közösségért, adóznak, stb... Akkor miért vannak mégis a legtöbbször hátrányban? "

"Kb. azért "kellett", mert férfi részről így épülhetett fel a társadalom- mivel nem ők szülnek.

Egyrészt, kellett a biztos apaság. Másrészt- a gyereknek az ő "birtokukban" kellett lennie, név, rang öröklése, stb. "

Igen, igen, de ez mind múlt időben írod.

Ha van válás, akkor minek a házasság?

Bármikor fel lehet bontani (ha van rá pénz).

Akkor meg hol itt az apai biztonság a gyerek felnevelését nézve? (vagy akár: anyai biztonság, anya is hagyott már faképnél kétgyerekes családapát...)

Ez itt a kérdésem! :)

"Persze, manapság a kényelem is szerepet játszhat.

Vannak, akik kényelemből maradnak.

Vannak, akik kényelemből nem köteleződnek el. "

Igen, igazad van. Van akik kényelemből nem köteleződnek el, és van akik azért, mert tudják, hogy érzelmeik kihűlnek és több 7 meg 10 éves kapcsolataik voltak, amiket a végén kizárólag a 'társadalmi nyomás" vagy az "anyagiak" tartottak össze, mert bár nem útálták egymást, csak nagyon megunták, és nem volt köztük szex sem.

Most akkor a házasság nem szexuális hűséget jelent?

És ha az ilyen 10 év utáni házasságok legtöbbjében már csak jó ha havi egyszer van szex, és ugye hűségre esküdtünk, miközben egy új valakire rögtön beindulnánk (na persze ha nem volnánk hulla fáradtak:), akkor ez azt jelenti, hogy a házasságban főként az alacsony libidójú biztonságérzetet szerető emberek érzik jól magukat???

Minden mondatom teljesen komoly és kíváncsi....

Szóval még mindig ugyanott tartok (eme rengeteg kedves segítőkész emberke ellenére:) hogy nem tudom mire jó a házasság?

Történelmi szempontból tehát minden (még a lelki kapcsolatokat fontosnak tartó) kommentelő kizárólag materiális (testi, anyagi, szaporulati, hatalmi, egzisztenciális) dolgokat sorolt fel. Tehát egyetértünk, hogy ebből ered. Ez az alapja.

Viszont sokan azt gondolják, és tudjuk is, hogy manapság nincs érdekházasság (legalábbis elég ritka), hanem legalább az egyik fél szereti a másikat (ideális esetben mindkettő egymást).

Na de a lelki dolgok elmúlnak, a szexualitás az újdonság varázsa. Akkor miért maradnak mégis együtt?

Csak az anyagi okok miatt!

HA viszont van válás intézménye?

Akkkor minek a házasság?

Szerintem itt is a pénz a lényeg. Mint mindenhol. Ez is színtiszta üzlet/gazdaságosság.

Minél több az esküvő, annál jobban megy a cukrásznak, menyasszonyruhakészítőnek, illetékbevétel, egyházi adó, stb... Többet költenek.

Ha meg elválnak?

Ügyvéd, bíróság, illeték. Pénz. hová? Megint csak oda, ahonnan ered a házasság intézménye.

Szerintem ezért van a házasság intézménye "fentről megalkotva".

És még mindig fennál a kérdés: ha fentről alkották a házasságot meg, és nem alulról szerveződött (tehát nem az emberek saját igényéből), akkor megvan arra is a válasz, hogy miért annyira de annyira ritka a hosszú egy életre szóló tartós házasság. (Mert szerencse kérdése! Mint a lottó. VAgy bejön, vagy nem. )

peace!

Indiában a mai napig azok a legjobb házasságok, amelyeket szülők választanak ki (ők pároztatják össze őket), a szerelmi házaságok mind felbomlanak rendre úgy ahogy itt, mert olyan dolgokat kergetnek, ami légvár: örök szerelem, örökkévaló szexuális érdeklődés csak egymás iránt.

A középkorban nem véletlen tartottak szeretőket (nők is férfiak is) - persze csak a gazdagok (a jobbágy, örült ha élt, és minden új gyerekre elszomorodott, hogy "asszony, má' megin..?" - szegény nem tudta honnan jön, mert fogalma nem volt a fogamzásgátlás lényegéről...)

Szóval ezek a középkori (vagyonról szóló) házasságok nagyon is jók voltak, és tartósak, mert nem lelki, hanem érdek alapon működtek.

NAgyon fontos volt az azonos világnézet, és beállítottság.

Az érdeklődési körnek külsőnek és szerelemnek semmi de semmi jelentősége nem volt. Ezek voltak BIZONYÍTOTTAN a legjobb házasságok.

Ezért nem hiszek a szerelmi házasságban, tehát a mai modern házasságban.

Ha meg valakinek el merném mondani, hogy én érdekházasságot akarok kötni (illendőségből nem beszélünk egymásnak a szeretőinkről - mert az annyira de annyira intim, hgoy csak az egyénre tartozik - és tiszteljük, szeretjük egymást, üzlettársak és bizalmasok vagyunk)

akkor egyenesen önzőnek és érzéketlennek tartanak, pedig én csak a történelmi tényeket veszem alapul és a házasság intézményének jelenkori drasztikus leépülését. (pont azért, mert szerelmi és nem üzleti alapon köttetik, azért ilyen csalódott sok ember benne - pedig nem kéne csak más szempontok alapján kéne házasodni - már aki akar - hiszen a polgárjogban sem az "szeretet" kell bizonyítani, hanem a "cselekedeteket"/ingatlant/pénzügyeket/munkaszerződést/anyakönyvi kivonatot/vércsoportot... :) stb.. !)

"Az állat tudatszintje pedig olyan (vszleg), hogy rengeteget szenved. (ha esze lenne, nem ellene a macskám 8 kiskölyköt évente kétszer, - el is vittem ivartalaníttatni szegényt. - de nincs esze, csak a vére hajtja/hajtotta.)"

Ezt nem tudhatod, mennyit szenvednek. :) Én pl. úgy látom, jól érzik magukat, napozgatnak, a kiscicák hamar önállóak. Az "ellés" nem fájdalmas számukra, igaz, a párzás a hímnek is, a nősténynek is (a hímet a nőstény gyakran összemarja)- de mint az embernek, nekik is megvannak a maguk örömeik, bánataik.

Nem te írtad, hogy CSAK az biztos, amit tapasztalsz? Tapasztalod, mit él át a macska? :) "

Igen, elmondhatom, hogy gyerekkorom óta mindig volt egy macskánk (egyszerre mindig egy) de úgy összesen kb 15, és mivel nem ivartalaníttotuk őket, mind elpusztultak, nagyon soványak voltak (hiába az anno házi koszt, később cicakaja), nem akartak enni, mert hát szerelmesek voltak.

A lány cicák rendre abba haltak meg, hogy még szoptattak, de már vemhesek voltak, és az nagyon megterheli a szervezetüket. Láttam a szemük szomorú volt, nem játszottak, fáradtak voltak.

Ez a kettő most ami van itthon (egy fiú egy lány cica, 4 és 5 évesek ivartalanított mindkettő) nagyon boldogok, sokat játszanak, szépen esznek, fényes a szőrük, nem szakadozott a fülük, nem tépte le még a kutya a farkukat. Szóval látom rajtuk, igen a testükön és a viselkedésükön, hogy sokkal boldogabbak, kiegyensúlyoztottabbak, mint azok a régi cicáink (gyerekkoromból), amelyek csak a szexet és a szaporodást hajtották (csúnyábbak is voltak)

És énnekem meggyőződésem, hogy (mivel voltam sajnos nagyon nagyon beteg) a test a léleknek-szellemnek együtt a teljes fizikai megnyilvánulása.

(Ha szomorú vagyok vagy negatív gondolataim vannak, tehát tartós stressz alatt vagyok, nagyon könnyen megbetegszem, a bőröm is más lesz, és a szemem sem olyan csillogó, hanem szomorú. Én látom egy állat szemén - aki velem lakik - hogy mikor boldog, mikor nem.

Persze, a cicáknak nem fáj a szülés, és vszleg az egy szuperjó érzés lehet, meg a kiscicák is boldogak, ez így van jól, csak utána verekedés/terepszerzés/hajsza a legjobb gén továbbörökíétse után folyik.

Nekem nem akkora élvezet a szex, hogy emmiatt megkurtítsam az életem. Inkább megtartóztatom magam, és energiáim a munkámba a társadalom életének jobbítására fordítom. Nekem ez a boldogság, de itt igazából arról írtam, hogy szerintem az ember már nem él állati tudatszinten.

Pont ezért nem kéne korlátozni a szexualitását.

Tud védekezni. Ismeri a társadalmi szabályokat. Van bünti-törvénykönyv. stb..

(persze lehet holnap agyvérzésbe meghalok vagy elüt a villamos, de mégis... én így jól érzem magam:)