Miért van az, hogy a szegényeknek sokkal több gyerekük van, mint a középosztálynak és a gazdagoknak, az evolúciós fejlődés alapján pedig elvileg mégiscsak a szegényebbek fognak fennmaradni mert sokkal jobban elszaporodnak?

Miért akarod mindenképp az oroszlánhoz hasonlítani az embert? Az, hogy valaki gazdag, nem azt jelenti, hogy alfahím, azt meg pláne nem, hogy az ő génjei jobbak lennének bárki másnál.

Mellesleg pedig hány olyan emberrel találkoztál, aki a gyerekvállalás kapcsán a génjei továbbadására alapozva gondolkozott? Mert én soha eggyel se...

Kedves kérdező, ha ragaszkodsz téves rögeszméidhez, soha nem fogod megérteni. Az evolúció nem a te elképzelésed szerint működik, és nem pár száz év alatt változtat meg egy genomot.

Vedd már tudomásul, hogy a szegénység társadalmi állapot és nem genetikus kérdés.

Az alacsonyabb rasszok ezzel állnak bosszút a magasabb rasszokon.

Minél alacsonyabb rendű egy életforma (a természetben) annál szaporább.

Másképp:

az alacsonyabb rendű életformák (a kipusztulás ellen) (mértéktelen) szaporodással védekeznek.

„Ismét egy eltévedt pára, aki az emberi civilizációs hatásokat be akarja illeszteni az evolúcióba. Más emlősöknél nincsen társadalom biztosítás, szociális háló, meg jogrendszer.”

Elnézést, de erre nem lehet röviden válaszolni…

Bocsáss meg, de minden mondatod arról árulkodik, hogy inkább a popkultúra sztereotípiáiból áll össze benned az evolúció működéséről egy olyan kép, aminek nem sok köze van a valósághoz.

Alapvetően a civilizációs hatások voltak azok, amik olyan környezetet teremtettek az ember körül, amik miatt azzá evolválódtunk, amilyenek most vagyunk. Mivel tüzet, fegyvereket, ruhákat stb., egyre hatékonyabb összmunkát végeztünk, ezért az evolúció egy csomó dolgot redukált, egyszerűsített, sőt el is tüntetett rólunk, amire karakteres állati formában szükségünk volt. Fogaink egyre kisebbek lettek, a fogzománcunk vastagsága drámaian csökkent. Állkapcsaink drámaian gyengültek az egyre porhanyósabb kaják miatt, és szinte alig van olyan emberi kölyök, akinek a fogai össze ne lennének kuszálódva, mert a gracilis állkapocs redukálódása gyorsabb ütemű, mint a fogain k redukálódása. Farkunk egyre inkább eltűnt, mert a technikai vívmányok miatt nem volt szükségünk arra, hogy fákra másszunk, egyre kicsavartabb helyzetekben egyensúlyoznunk kellett volna, hanem két lábon futó üldözőkké váltunk, akiket közben semmilyen versenytárs nem veszélyeztetett (persze populációs szinten). Szőrünk fokozatosan eltűnt, mert szintén a technikai vívmányok és a civilizációs hatások miatt arra egyre kevésbé volt szükség.

Ugyanezeket a civilizációs evolúciós folyamatokat láthatod kialakulni a háziállatainknál is, akik szintén civilizációs környezetben alakultak olyanná amilyenek. Az őstulokból alakultak ki a szarvasmarhák, és azok szőrének kifejeződése szintén drámaian csökkent hozzánk hasonlóan. A házi sertések sokának még jobban csökkent a szőrkifejeződése (kivéve a mangalica félék esetében, ahol meghatározóan nem védett környezetben történik ma is a háziasításuk, vagyis a domesztikáció). A kutyák állkapcsa ugyanúgy gracilisabb lett és a fogaik ugyanúgy kuszálódnak össze, és a fogméreteik is csökkentek a farkaséhoz képest… stb.

Az állatok csoportjai között ugyanúgy kialakul a szociális háló is akár, sőt civilizációs hierarchiarendszer is, csak éppen állati szinten. Teljesen megszokott dolog a szűkös időkben az altruizmus jelensége, vagyis egymást segítik, ha számíthatnak a másik segítségére is. Ez kifejezetten evolúciós előny a csoportszelekció esetében. Olyannyira előny, hogy elképesztő módon a molekuláris altruizmus is létezik, vagyis tudattal nem rendelkező rendszerösszetevők ugyanezt a segítő”ösztönt” produkálják.

„Más emlősöknél az erős szaporodik”

Egyáltalán nem ez a mérvadó az evolúcióban. Ha a gyengébb jobban lát, akkor előbb fut el a ragadozó elől. Ha a gyengébb jobb összmunkát végez csoportban, akkor kenterbe leveri a nála erősebbet. Ha segítőkészebb, akkor számíthat a másik segítségére, és szintén neki lesz több utódja, mint az erősnek. Éppenhogy a túl erős, és a túl agresszív szelektálódik ki legelőször, de ez még a ragadozókra is igaz. Pl. a vak, rosszul látó egyedek is kerülhetnek előnybe, ha pl. a populáció egyre inkább a barlangokba kényszerül, és ott azok jobban tájékozódnak a sötétben, és az erősebb jól látó szűkölve kénytelen beállni mögéjük, mint alárendelt… és még bőven lehetne…

Az evolúció a legritkább esetben szól arról, hogy az erősebb kutya izél. A fajon belül a forradalmian más evolúciós változásokat mindig a gyengébbek katalizálják, pont mint a társadalmi valóságban is. A gyengébbek a fajon belül olyan környezetekbe szorulnak ki az erősebbekkel szemben, amik az adott típus számára kényelmetlenek, nehezen élhetőek, de itt ehhez alkalmazkodva akár sokkal erősebbekké is válhatnak, nagyobb lesz a szaporodási rátájuk, mint az őket kiszorítóak, és visszatérve kiszorítják a korábban erősebbeket, és most ők válnak erősebbé.

Az evolúció nem fejlődéselmélet, mert az evolúció simán egyszerűsít is, ha az adott környezetben az az előnyösebb, és számára semmiféle cél nincs kitűzve, hogy mi a jobb, vagy rosszabb, hanem abba az irányba mutat, ami bármilyen szinten is egy kicsit működőképes, és ezek között a nyers erőfaktor a legkisebb hányadot képviseli.

„az emberek meg segítik a nyomorékokat”

Nemhogy a főemlősök is olykor megteszik ezt egymás között (csak nagyon alacsony hatásfokkal), de akár szurikáták között is tapasztalható, hogy a sérült társakat segíteni próbálják.

"Legalábbis én nem értem ezt az evolúciós témakört hisz pont az ellenkezőjét látom."

Ennek az az oka, hogy valamiféle fejlődéselméletként tartod számon az evolúciót (teljesen hibásan), meg az erősebb kutya izél tételt tartod elsődlegesen mérvadónak, szintén teljesen hibásan.

Az evolúciót a legminimálisabb szinten sem érdekli az, hogy te, és bármelyik ember kit hisz erősebbnek. Számára csak egyetlen egy fontos, hogy melyik populáció jobban szaporodóképes, és melyik terjed jobban, és akkor az az evolúciósan "erősebb".

Az evolúciót baromira nem érdekli, hogy a szegényebb országokban, a harmadik világban dúl az éhinség, az elmaradottság, hatalmas csecsemő és gyermekhalandóság, ha összességében az az eredmény, hogy ott több az utód, és nagyobb a szaporodási ráta, mint a technikailag fejlettebb államokban.

Az evolúció számára tehát sokkal sikeresebb, és erősebb populáció ezért a harmadik világ, és ha ott a rasszra jellemzően kissé más genetikai állomány van, mint a gazdagabb országokban, akkor bizony az a nem "gazdag" génvilág terjed jobban jelenleg.

Teljesen megszokott dolog az evolúcióban, hogy a túl erős, a túl gazdag idővel kipusztul. A kardfogú tigris túl hatékonnyá vált, és mohóságában a prédaállatokat túl hatékonyan vadászta le, és végül a saját hatalmas sikere végezte ki a saját faját.

A fertőző betegségek kórokozói, a paraziták sohasem ölik ki teljesen a gazdalényeket, mert a túl virulens, a túl erős fertőző az túl hatékony, és később alig jut táplálékhoz, élettérhez, így kiszelektálódnak, és így azok a fertőző ágensek maradnak meg csak, akik nem túl erősek, csak annyira, amennyire van 'értelme'...

Az a hangyászsűn is záros határidőn belül kimúlik, amelyik túl mohón rombolja le a termeszvárat, és nem csak itt ott több termeszváron kis lyukacskán keresztül alkalmanként táplálkozik, vagyis esélyt hagy a termeszeknek, hogy megújulhassanak. A sűn minden várat lerombolhatna, de ösztönösen nem teszi, mert hagyja, hogy a nála gyengébb is érvényesüljön. Neki is ez az érdeke.

"...Az evolúció nem a te elképzelésed szerint működik, és nem pár száz év alatt változtat meg egy genomot.

Vedd már tudomásul, hogy a szegénység társadalmi állapot és nem genetikus kérdés."

Ha a szegénység teljesen más környezeti viszonyokba szorul huzamosabban, mint a gazdagok képviselői, akkor az idővel kifejeződik a genetikai másságban is, még akkor is, ha az a fenotípusban nem fog látszódni látványosan.

A gazdagságban teljesen más kritériumok szerint lehet érvényesülni, mint a szegénységben, és drámai különbség esetén a különböző genetikai tulajdonságok kihasználása bizony meg fog ágyazni az egymástól kezdetben nagyon aprócska genetikai másság kialakulásának.

Bizony, az igaz, hogy az evolúció úgy működik, ahogy akar, de az már nem igaz, hogy pár száz év alatt ne változhatna a populációt jellemző genotípus.

Ezen az alapon az akár szemmel látható rasszok se tudtak volna kialakulni, ráadásul a szemünk láttára kezdenek rohamos sebességgel a különböző genotípusok a multikulturális világban összeolvadni. Egyre meghatározóbakká válnak a különböző rasszok geneteikai egyesülése. Pl. egyre inkább tetszenek is nekünk pl. a félvér szépségek stbstb. - és mindössze egy két évtized telt el igazán azóta. Azóta sok kis gócpontokban terjednek zárt, autonóm populációkként az azelőtt sosemvolt picit módosult genotípusok, és egyre rohamosabb sebességel zajlik ez a folyamat.

A laktóz-, sótolerancia miegyéb genetikai kifejeződései kultúrától és környezettől függően jól kimutathatóan változik nyugatról keletre haladva. És biztos lehetsz abban, hogy a mai általános emberi genotípus is már egy icipicit más, mint ami uralkodó volt általánosan akár a középkorban is.