A boldogság az az, amikor a valóság és a kívánságok összhangban vannak?

Van olyan filozófiai irányzat, ami szerint maga a kívánság (vágyakozás) önmagában boldogtalanná tesz. Ha pedig megkapjuk, lesz más helyette, amit nem kaptunk meg.

De ez csak egy példa volt.

Nem. A boldogság egy lelki/érzelmi állapot. A valóságot végtelen szubjektív módon lehet értelmezni. Egy értelmezés pedig azt az állapotot váltja ki amit boldogságnak nevezünk.

Lásd: A-nak megvan mindene és utálja az életét.

B-nek nincs semmilye de imádja az életét.

Nehéz a kérdés, mert értelmezés kérdése ki minek mit minek tekint a benne lévő fogalmakat:

- boldogság: ahány ember annyi választ adna rá

- valóság: ez is teljesen relatív, van akinek csak a kézzel fogható dolgok valósak, van akinek a fikciók is azok és persze az igaz út valahol a kettő között van

- kívánságok? melyik részed kívánt és mit? A tested a lelked, az értelmed? Ezek teljesen külön álló részek/lények.

Az én alapelvem az hogy a boldogsághoz vezető út a lemondás köveivel van kirakva. Tudom ezt nagyon kevesen értik meg, de ők azok akik a külső boldogságban hisznek, ezért gürcölnek hajtanak, hogy ki tudják elégiteni ezen vágyaikat. De én a belső boldogságban hiszek, minél kevesebb a vágyad, minél kevesebb a kötödésed annál boldogabb leszel, de ez már spiritizmus, és sokan még nem értek meg rá, még alszanak.

A boldogság az amikor semmi mást nem akarsz csak azt amiben éppen élsz. Amikor úgy érzed semmi másra nincsen szükséged.

Ami oly annyira boldoggá tesz, hogy alig várod, hogy reggel felkelj és élvezhesd a mindennapjaidat!

Amikor nincs az, hogy folyton azt keresed mi hiányzik az életedből.. Egyszerűen csak boldog vagy, és úgy érzed semmire nincsen szükséged!

Mindened megvan!