Azt nem értem hogy ha több millió évvel ezelőtt a majmok emberré fejlődtek, akkor ez a folyamat most miért nem működik?

Mellesleg a csimpánzok is fejlödnek: eszközöket használnak, hierarchikus klánokban élnek, a területükért háborúznak, egymással bonyolultan kommunikálnak stb.

A fejlödés nem egyenesen az emberré váláshoz visz, különbözö stratégiák vannak, a csimpánzoké is sikeres, hiszen ma is élnek, de más mint az emberé.

Időről-időre felteszik ezt a kérdést. Íme a válaszom:

Akik ilyet kérdeznek (nem ez az első ilyen alkalom) egy nagyon fontos dolgot kifelejtenek.

Az evolúció során nagyon fontos az összes környezeti tényező és ennek részeként a többi faj. Például amikor ez első hal kilépett a szárazföldre, még nem voltak ott más gerincesek, azaz nem volt vetélytársa. Ez a hal bizonyára mai szemmel egy suta és alig életképes valami lenne, az első arra járó ragadozó megenné. Csakhogy akkoriban ő volt a csúcs: ragadozók nem voltak, kaja viszont bőven akadt, így szaporodhatott, így ő vígan röhögött azokon a lúzereken, akik a tengerben menekültek a cápák elől. Utódai között verseny keletkezett, így azok egyre jobbak és jobbak lettek, míg már a szegény őshal, ami valaha kilépett a szárazra, soha többé nem tudta volna befutni ezt a pályát.

Ugyanez a helyzet a majmoknál. Valaha volt egy butácska ősmaki, akinek utódai egyre okosabbak és sikeresebbek lettek. Abban az időben amikor ők létrejöttek, az intelligencia előnynek számított, ki tudták használni, el tudtak terjedni. Ma azonban, hogy már van egy ember nevű faj, ami minden élőhelyet elfoglalt, hiába születne egy intelligensebb majom, észre se vennénk, nem hogy előnye lenne.

Ha minden szárazföldi gerinces állat kipusztulna, akkor egy bátor hal ismét kimerészkedhetne a szárazföldre, jól élne, és pármillió év múlva ismét fejlett utódai lennének, bár nem biztos, hogy ugyanolyanok, mint ma.

Ugyanígy, ha az ember kipusztulna és üresen hagyná azt az élőhelyet amit most betölt, párszázezer év múlva egy intelligens majom-utód jó eséllyel megtanulna tüzet rakni, beszélni és talán később piramist, űrhajót meg DVD-lejátszót építeni.

De ez nem biztos. Az evolúció ugyanis nem irányított, nem olyan, mint egy kacskaringós csúszda, amiben a tetejére berakott tárgy mindig ugyanazt az utat végigjárva ugyanoda jut. Sok szerepe van a véletlennek is, és ha nem jönnek létre azok a mutációk amik az embert emberré tették, akkor talán sose lesz újra ilyen faj.

Nagy evolúciós lépések csak egy élőhely megüresedése után, többnyire katasztrófák után történtek, kivéve a legelső alkalmat, amikor még csak simán üresek voltak az élőhelyek. Például ha a dínók nem halnak ki, akkor talán az emlősök ideje sosem jön el, hisz a dínók közt is megvolt mindenfajta élőlény: nagy, kicsi, ragadozó, növényevő.

az a lény, amiből az ember kifejlődött nem majom volt. a majomnak és az embernek közös őse van, de két külön ág.

és ez a lény ma már nem létezik. illetve ha igen, akkor az éppen a mai ember.

amúgy meg, azért lett a nagy fejlődés, mert az értelmi képességei erősen megugrottak, lásd eszközhasználat, meg két lábra állt. ilyenek. manapság ilyen drasztikus fejlődés már nem elképzelhető, de sztem van azért feljődés, de ilyen rövid távon amióta emberi kultúra és írott kultúra létrejött, nem megfiygelhető. ha valami változás fejlődés van, az pont a kultúrában jelenik meg: a technika fejlődik rohamosan. de alapvetően egy 5000 évvel ezelőtt élt ember és a mai ember antropológiailag, értelmileg egy és ugyanaz.

"az a lény, amiből az ember kifejlődött nem majom volt. a majomnak és az embernek közös őse van, de két külön ág."

Azért itt van egy komoly félreértés, amivel már átesünk a ló túloldalára.

Nézzük az alaphelyzetet. Volt egy régi félreértés az emberekben, miszerint az ember őse a CSIMPÁNZ. Ez nem igaz, mert az embernek és a csimpánznak volt egy közös őse, ami sem ember, sem csimpánz. A régi félreértés ellentétét addig sulykolták, hogy mára átestünk a lő túloldalára, és ma minden "hozzáért" tudni véli, azt, amit a fent idézett mondat tartalmaz.

Mi a helyzet ezzel szemben?

Amit ma majomnak hívunk, abban minden van a makiktól az orángutánon án a csimpánzig. Az ember ősei közt is számos olyan van, amit ha ma meglátnánk, azt mondanánk rá, hogy ez bizony egy majom. A ma fajok közül a legkésőbbi elválásunk a csimpánztól történt, de maga a csimpánz nem ősünk. Szóval az az állítás, hogy vannak majom őseink, IGAZ, de az a állítás, hogy a csimpánz az ősünk volt, HAMIS.

helló.

Hatalmas a tiszteletem a Természet felé, fantasztikus, hogy milyen komplex dolgokat hozott létre ezidáig...tényleg elképesztő. Minden önműködő...egyszerűen hihetetlen lenne, ha nem érteném meg az elmémmel. Ha nem lennék ember, fel sem tudnám fogni mindezt, s csodálni sem lennék képes. Egyszerűen már "isteni", hogy milyen szerencsénk volt, hogy már magánál az ősrobbanásnál pontosan úgy történtek a dolgok, hogy az Univerzumunk ne zuhanjon vissza magába, vagy ilyesmi, de még történt pár ilyen szerencse "velünk", mert ha azok nem történnek úgy, mi sem vagyunk. És az a sok véletlen...tényleg nem térne magához az ember, ha ezekbe mind belegondol, de hát van tudatunk, és képesek vagyunk mindezt megtapasztalni és magunkévá tenni. Nem tudom, kinek adhatnék hálát mindezért, mert ez észveszejtő...a véletlenek milyen intelligensek, hogy ilyen irányítottságot tükröznek, elképesztő. A hal amiről beszélsz mesébe illő...nemhogy kijön tudatosan a szárazföldre, mert ugye a szelekciós nyomás erre kényszeríti, és ő ezt felismeri, és a következő utódja már egy kicsit más is("fejlettebb"), de még tovább is fejlődik magától(okosabb lesz a leszármazottja), úgy hogy a szárazföldön nincsen más, aki bármire is kényszerítené(ragadozó), és lám szelekciós nyomás nélkül ugrik egy szintet, persze aprójával tudom. :)

Én akkor szeretnék hálát adni a Természetnek, hogy megalkotott minket, hogy megalkotott egy olyan evolúciós szinten lévő életformát, ami képes felismerni ezt a fantasztikumot, ezt a fajta rendezettséget, képes gondolataival alkotni, s ezekkel a gondolatokkal felölelni akár az egész Univerzumot is. Köszönöm. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Nocsak, egy Intelliges tervezettség-hívő pojáca. Mármint külön Intelliges tervezettség-hívő (ami szíve joga), és külön pojáca (ami szintén szíve joga). Sajnos tévképzetei vannak (mint minden Intelliges tervezettség-hívőnek), és ezeket gunyorosan-nagyképűen hirdeti (mint minden pojáca).

Mivel egyikre sincs gyógymód, ezért egyénileg és közösségileg is úgy járnánk a legjobban, ha visszemennél a sajátjaid közé a szellemi nihilbe dagonyázni, ahol mindenki homlokráncolva bólogathat - ahogy mondjátok - a "szemellenzős evolucionistákon", a természettudósok meg maradhatnának békében a saját fórumukon. Nos?

Igazából nem tudom miért illetsz ilyen szavakkal, hiszen én az igazat írtam le, akármennyire "pojácásnak" is tűnik. Arról én nem tehetek, hogy vannak akik nem hiszik el, hogy van tudatosság minden mögött, de vannak akik így gondolják. Én tisztában vagyok azzal, amit a tudomány elért, és ők is megérdemlik a tiszteletet. Aláírom, hogy egy közös ősből jött létre az ember a majommal, aláírom azt is, hogy az a bizonyos hal továbbfejlődött, de az sajnos nem marad meg a fejembe, hogy mindez a vak véletlen és szerencsék sorozatának a műve. Ezt azért megértheted. S nem tudom miért kell a nagyképűséget a figyelemfelhívással összekeverni. Az igazi célom pont az volt, amit most leírtam, hogy mindenben egyetértek, kivéve a "vakszerencse" dolgot. Sejtettem különben, hogy valaki meg fog szólni, mert félreért, de megkockáztattam, hogy toleranciára és figyelemre lelek. Egyáltalán nem gúnyolódni akarta, csupán megvilágítani egy ilyen dolgot is, ami ha jól sejtem idejétmúltnak vehető, de akkor mondok valami újat. :)

Maradhatunk a tudománynál.

Ha jól vagyok értesülve, a világi történésekről csupán érzeteink vannak, tehát avval, mint tapasztalati tárggyal nem is érintkezünk, csak tudjuk, hogy valamit megérzékeltünk. Ez egy elég furcsa dologra hívhatja fel az ember figyelmét. Nem is biztos, hogy létezik külső világ...lehet nincs is matéria ilyen formában, mint ahogyan azt hisszük. Lehet a világ nem is materialisztikus, hanem ellenkezőleg...mentális, vagyis gondolati jellegű. Mert végül is, mindenről csak fogalmaink vannak, amikor megérzékelünk valamit, egész tényként érzékeljük meg, nem részleteiben, egy ideaként. Ha nem gondolsz valamire, akkor nincsen az számodra, abban a pillanatban. Ha alszol(nem álomban), akkor nem is létezik számodra nemhogy a világ, de a személyiséged sem. Ráadásul az álomban is ugyanúgy rendelkezel érzékekkel, ugyanúgy megfogod azt, amit megfogsz, pedig ott nincs "anyag". Viszont álomban nincs meg a rendezettség, a koncentráltság, nincs meg a stabil világtudat. Ébrenlét alatt azért ilyen "fix", mert a világ mögött úgymond latensen van az, ami az univerzumot és szabályait adja, ez a tudatosság, amiről korábban beszéltem. S ez a tudatosság mindennap visszahúzza az embert magába(úgymond egy ürességbe) - persze ha az ember nem áll ellent - mivel nem teszi ki ekkora megerőltetésnek az egyén elméjét. A második fokban tér vissza az elme a nyugalomba, az első fok pedig értelemszerűen az álom, ahol az elme saját világában tevékenykedik. Ezért is szűnik meg itt a gondolkodás, tehát a világtudat.

Ez a mögöttes tudatosság "fix" változást ad a képzeteinek, tehát mi időként nevezhetjük e változást és mértékét, s térnek a mozgást. Mivel a gondolat az úr ebben a felállásban, ezért az sem meglepő, hogy az időérzék is változhat, hiába adott. Biztos mindenkinek fordult már elő olyan, hogy több órát úgy élt meg, mintha pár perc lenne, mert annyira jól el foglalta magát, vagy fordítva. Hiába nézünk valamit, ha nem arra gondolunk, nem is látjuk, vagy ugyanez a hangnál, pedig a fülünk működik miközben hozzánk beszélnek, csak mi éppen másra koncentrálunk.

Röviden ennyi lenne. S ha ilyen szemszögből vizsgálódunk, akkor más kapuk is megnyílhatnak, és magyarázatot találhatunk több olyan dologra, ami még megmagyarázhatatlan materiálisan. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs anyag, hanem azt, hogy szellemi, azaz gondolati képzet. :)

Üdv

25/F