Igaz lehet az elméletem a homofóbiáról?

Félreértesz, kérdező. Sehol sem írtam, hogy az állatok között deviáns viselkedés lenne a homoszexualitás. Arra próbáltam rávilágítani, hogy a deviáns viselkedés kiközösítéshez, vagy gyilkossághoz vezet. Mondok egy példát. Az énekes madarak fiókáinak "kötelező" tátognia, ha megjelenik valamelyik szülő fészek szélén. Akkor is, ha már rég jóllakott, és egy falat se fér le a torkán. Ha nem teszi, egy-kettőre kidobják a fészekből, mert nem a fajra jellemző viselkedést produkálja. Más. Aki járt már baromfiudvarba, az tudja, hogy a tyúkok hierarchikus közösségben élnek. De ha valamelyik megbetegszik, vagy valamiért gubbaszt, nem a fajra jellemzően viselkedik, mindegyik, még a rangsorban alatta álló is belecsíp, vagy verni kezdi. A baj tehát csak az, hogy MÁS! És ez a másság az, ami a csoportban élő állatok nem viselnek jó szívvel.

Egy heteroszexuális emberi társadalomban a homoszexualitás MÁS, mint az elvárható viselkedés, éss itt van a bibi.

@Kérdező: "Az az elméletem, hogy mivel a homoszexualitás ellen nincsenen egyetlen olyan érv sem, ami megalapozottan támasztaná alá, hogy a homoszexualitásnak nyom nélkül kéne azonnal eltűnnie a föld színéről"

Nem igazán értem ezt az érvelést. Minden létező szexuális magatartásforma fennmaradt az emberiségben, akármilyen rossznak, vagy jónak minősítette azt az éppen adott kor. Sőt! Minden létező emberi magatartásforma is szintén velünk maradt a kezdetektől fogva ilyen-olyan arányban az adott kor és kultúra függvényében (rossz ; jó - és mindegyiknél kialakultak érzelmi visszacsatolások is - undor, harag, elutasítás, vagy mindezek ellentettje). Mennyiben lóg ki ezek közül a homoszexualitás, mint különlegesség, csak azért mert mindig volt? Az evolválás a variáción is alapul. Feltételezzünk egy fiktív olyan állapotot, hogy mondjuk valami csoda folytán hirtelen minden emberből eltűnik ez a hajlam. A szaporodásunk folyama alatt előbb vagy utóbb ismét megjelenne ez a hajlam, lévén, hogy előbb vagy utóbb ennek a variációnak a megjelenése is sorra kerülne a nagy számok törvénye alapján.

Másrészt még az életemben nem láttam egy embert se, aki félt volna egy homoszexuálistól. Megijed? Elszalad? Vagy ezt hogy kell érteni? :)

#5: "Valóban nem, de amúgy beletrafáltál: a fertőzések melegágyaként szolgáló szart evolúciós előny volt undorító szagúnak érezni (akárcsak a rothadt dolgokat is, stb.)."

Hát, a kutya alkalmasint megeszi a kakit, ráadásul a ragadozók a belsőségeket is fogyasztják és így az ürülék is belecsúszik a dologba... A csimpánzok sem annyira undorodnak az ürüléktől, mert némelyik még akár össze is gyűjti, és azzal dobálja a sikoltozó állatkerti látogatókat (a csimpánz nagy örömére). Ez a kakitól való undorodás (legalábbis az emberi léptékű) inkább kulturális jellegű rájátszás. Pl. babák simán eljátszanak a kakival...

Mellesleg mi is az ürüléket nagy lelkesedéssel használjuk fel pl. a föld trágyázására, és áttételesen bár, de így mi is fogyasztjuk, ha undorodunk tőle, ha nem. Pl. nemrég a kertemben szarvasmarha trágyával kevert fekete földet használtam fel, és speciel nemhogy undorodtam volna, de kifejezetten kellemes érzettel töltött el, hogy végre a növényeim megkapják azt a szépen csillogó fekete és zsíros földet.

Pl. én undorodtam a kocsonyától, de egyszer udvariasságból belekóstoltam... Ma nagyon szeretem. Ez az undorodási tényező, mint evolúciós hajtóerő, eléggé ingoványos talaj...

#5: "És ez maradt meg a mai emberben is undorodás, düh, és félelem formájában."

Szerintem túlbonyolítod a dolgot. Az öcsém feje babakorában nem volt teljesen kerek, és az egyik oldalán lapult volt, így mindig arra fordítva a fejét aludt. Bár nem volt ezzel gond, mert később, amikor a koponyacsontok megerősödtek, ez a furcsaság nyom nélkül eltűnt, és ezt előre meg is jósolták a szakemberek. Én még kicsi gyerek voltam, és hiába magyarázták a szüleim, hogy ne aggódjak, én csak azt láttam, hogy az öcsém teljesen más, mint a többi ember, és ezt ijesztőnek éreztem, sőt, az öcsém helyett szégyenkeztem, ha jöttek hozzánk vendégek. Amikor tehettem, akkor titokban állandóan úgy forgattam az öcsém fejét, hogy az a "púpos" részen támaszkodjon fel, hátha akkor majd az kilapul, és ha visszaforgatta az öcsém fejét a "helyére", akkor idővel már meg is haragudtam rá, hogy nem érti meg, hogy neki igenis az a terápia a jó, amit én kitaláltam.

Szerencsére sose nyomogattam dühből a fejét, de nem álltam tőle messze... :)

" Mivel minden élőlény ösztönösen törekszik a fajfenntartásra, így az ember is, számos viselkedés, külső-belső jegy hivatott a minél biztosabb utódnemzést szolgálni. Így a homoszexualitás ellenzése is, mivel az adott személy biológiailag az esetek többségében képes utódnemzésre, de érzelmi okokból ezzel nem él, és a család, törzs, horda nyomására sikeres esetben mégis nemez/szül utódokat."

Ezzel csak az a baj, hogy a biológia szintjén az élőlény NEM a fajfenntartásra, hanem a saját genetikai állományának továbbörökítésére törekszik. Ennek eredménye és velejárója a fajfenntartás, nem az oka. Ezért van az, hogy pl amikor a csoport élére új alfa kerül annak az első dolga, hogy a régi alfa kölykeit megöli. Ezt látjuk farkasoknál, oroszlánoknál stbstb. Ha a cél a fajfenntartás volna akkor ez soha sem történne meg. Így ha erre akarod visszavezetni a dolgokat akkor nem homofóbiának, hanem a homoszexualitás "ünneplésének" lenne értelme, hisz ha a másik homoszexuális akkor nekem nagyobb esélyem van továbbörökíteni a genetikai információm. Hisz megszűnik a konkurencia.

Szerintem a homofóbia az esetek legnagyobb részében tanult viselkedés és kis részben önvédelmi reakció. Ennyi. Nem kell túlgondolni.

#31. Nem értek veled egyet.

A madaras példád butaság. Ha egy fióka nem tátog az nem a viselkedése miatt kerül hátrányba, hanem azért, mert a többi fióka gyorsabban fog fejlődni és az erősebbek az állatvilágban elnyomják a gyengéket. Ha igazad lenne akkor pl a kakukk soha sem lett volna képes az általa alkalmazott költési módszer alkalmazására. Hisz a kakukkfiókát más fajok egyedei nevelik fel és bár méretben, színben és kb mindenben különbözik a saját fiókájuktól mégis ugyan azt a gondoskodást kapja.

A baromfiudvaros példa szintén nem igaz. Nem kiközösítésre kerül a gyenge hanem egyszerűen elveszi a helyét a hierarchiában és sok esetben egy szintre kerül a táplálékkal. Ezért csipkedik ki a többiek nem a viselkedése miatt.

Másik ellenpélda. A falkában/életközösségben élő állatok esetében a fiatal hímek mindaddig a csapat tagjai maradnak amíg meg nem próbálják a csapat nőstényeit megtermékenyíteni. Az első ilyen esetben az alfa elkergeti őket. Pedig a viselkedésük tökéletesen tipikus. Ennek megfelelően, ha feltételezzük, hogy a csapatban van egy olyan hím amelyik a nem környékezi meg a nőstényeket ennek elüldözésére az alfának nincs oka. Pedig a viselkedése, nem "tipikus".