Ha egy embert élve lefagyasztanak -200 celsiusfokon, utàna pedig kiolvasztjàk egy év elteltével, akkor túléli vagy sem? És miért?

Volt már kérdés, nem egyszer.

A fő probléma az, hogy a víz "dárdaszerűen" fagy, emiatt a sejteket -így főként a belső szerveket- kilyukasztja. Érthető okokból ez nem túl jó.

Nem fagy a víz dendritesen, hogyha kellően gyors a fagyasztás.

A fagyasztás nem gond, a probléma ott van, hogy nem tudsz olyan gyorsan kiolvadni, hogy közben ne halj meg a sokkban.

"A fagyasztás nem gond"

Hát, azért de.

Mert a test hővezetése nem elég nagy ahhoz, hogy mindenhol egyszerre hűljön le elég gyorsan.

A felmelegítésnél ugyanez a gond.

És itt nem csak a jégtűkkel van a baj, hanem az anyagcsere-folyamatokkal is, ha nem egyszerre olvad ki minden, egyik rész elhal, mire a többi is kiolvad.

Bizonyára lesz majd valamikor megoldás, de odébb van még jócskán.

Amire ma egyre reményteljesebb kísérletek folynak, az a fagypont feletti hibernáció, az életfolyamatok lassítása.

Ha nem évtizedekre kell az űrhajósokat standby-ba tenni, csak hónapokra, ez is elég lehet.

#9: és nem is évtizedeket, évszázadokat töltenek ilyen állapotban.

Vannak rovarok, halak, még kisebb, egyszerűbb szervezetek meg dögivel, amik képesek túlélni a fagyasztást is, de emlősöknél nincs ilyen, ott csak a téli álom erősebb-gyengébb verziója van, ennek megfelelő mértékben téve lehetővé ilyen állapotban a túlélés hosszát.

"Mondjuk nem egy-két évtizedig/évszázadig alkalmazkodniuk hozzá. :)"

Hát igen, itt a probléma, hogy ahol van ilyen, ott az egész szervezet anyagcseréje, biokémiája már sejt szinten más, mint mondjuk a mienk.

Ezért vizsgálják buzgón, mi a legjobb elérhető eredmény a legkevesebb szervezeti beavatkozással.