Ősrobbanás, vagy multiuniverzum?

Őszintén megvallva, a témával kapcsolatos "tudásom" elsősorban az internetről ered, többségében magyar és angol tudományos oldalakról, nem tagadva, hogy laikus vagyok, sőt: Dávid Gyula 5-6 órás előadásainek jelentős része "meghaladja a képességeimet". Mint mondám: nem ez a szakterületem. Az emlegetett "SEMMI" egy hasonló kérdés kapcsán egy hozzászóló magyarázatából ered (próbáltam újra megtalálni, de nem jött össze). Ő magyarázta "szakavatottan", hogy a tér, az idő, és az anyag az ősrobbanás pillanatában keletkezett - erre vonatkozóan is van jelentős irodalom. Részben ez "ihletett" arra, hogy párhuzamot vontam a "teremtés-elmélettel".

Nem mentem bele a különbőző húr elméletek, ill. a membrán elmélet taglalásába, csak két alap-elmélet: az egy-ősrobbanás (illetve egy /létező/ univerzum) és a multi univezum elmélet "híveinek" esetlegesen a korábbi "meggyökeresedett" elméletek általi befolyásolásáról beszélek.

Képezeld el, hogy mondjuk ezer év mulva milliószoros, milliárdszoros érzékenységű eszközökkel felfedeznek 13,7 fényévnél jóval nagyobb távolságról érkező "információt" (fényt, vagy bármilyen egyéb sugárzást). De addig ezek az elméletek mind, mind csak hipotézisek. Mindaddíg csak a jelenlegi eszközeinkkel érzékelteket próbáljuk bizonyitani. Éppúgy, mint történt ez a geocentrikus világszemlélet esetében. Az akkori idők "legnagyobb tudósai" minden akkori eszközzel ennek bizonyításán dolgoztak, "lerúgva" az ellenkező elméleteket.

Természetesen "tudok róla", hogy nem csak a galaxisok középpontjában vannak fekete lyukak. Sőt, még az sem bizonyított, hogy minden galaxis középpotjában léteznek, de egyre több esetben bizonyított. Sőt olyan elmélet is létezik, mely szerint a galaxisok hasonlóan "működnek" mint a nap-rendszerek, csak itt a centrumban lévő "szuper nagy tömegű fekete lyuk" határozza meg a rendszer mozgását. Éppen ennek az elméletnek alapján tudják meghatározni egy-egy galaxis centrumában lévő fekete lyuk tömegét.

"A fekete lyuk körül akkréciós korongot képez a körülötte keringő fősorozati csillagokból belé áramló anyag (az akkréciós korong nem ér el az eseményhorizontig, a legbelső stabil körpálya (ISCO) elérése után belezuhan a lyukba)."

Ez eléggé arra vall, hogy a fekete lyuk -ha nem is, mint "porszívó", de- folyamatosa nyeli el a környezetéből az anyagot, tehát nem egészen úgy "működik", mint egy viszonylagosan stabil csillag, mely hosszú időre meghatározza bolygórendszerének stabilitását. Ezek a fekete lyukat saját tömegüket, ezzel gravitációjukat folyamatosan növelik, s ezzel az "akréciós korong" is növekszik.

Saját galaxisunk a "szerencsések" körébe tartozik, mert a centrumban lévő "szuper nagy tömegű fekete lyuk" viszonylag kevés anyagot "nyel el", de vannak más galaxisokban ezzel ellentétes megfigyelések is.

Nem tértem ki a Hawking-sugárzás -újabb elméletek szerint- esetlegesen a fekete lyukak teljes tömegének eloszlását okozhatja (újabban már nem csak a mikro fekete lyukak), elsősorban azért, mert nem találtam rá bizonyítékot, csak elméleteket.

Másrészt:

Ha visszataláltam volna a korábbi "magyarázó" kommentjére, valószínűleg ott fejtettem volna ki, hogy "a csöppnyi emberi agyammal" inkább el tudok fogadni egy végtelenben létező, folyamatosan változó világmindenséget, mint egy "egy pontból kiinduló" Ősrobbanást (legyen az a pont akármekkora, de ha "akármekkora", akkor már van -ugye- terjedelme, ami már feltételez egy teret /a tér létrejötte előtt/).

15,16-ra:

A fénysebesség elérése űrhajóval -jelenlegi tudásunk szerint- valóban lehetetlen.

Azonban bizonyos elméletek szerint (térgörbület, szingularítás, féreglyuk) -relatíve- mégis hatalmas távolságokat tehetnénk meg.

A kérdésemet pont azért vetettem fel, mert úgy gondolom, hogy vannak olyan elképzelések, melyeket a mai tudomány még elvet, vagy csak kevés "híve" van, ugyanakkor -ha csak a "begyepesedett" elméleteket fogadjuk el- járhatunk úgy mint a geocentrikus, akár a heliocentrikus világnézettel, melyek évszazadokra, évezredekre meghatározták a tudomány fejlődését.

Hogy más bogókon is van élet, nincs kizárva. Akár a naprendszerünkön belül pl. a Marson, vagy a Jupiter egyes holdjain elképzelhető bizonyos szintű élet. Más naprendszerekben, galaxisokban akár a földi életnél fejlettebb, intligensebbb lények is élhetnek. De ezeknek az inteligenciáknak a létezése nem biztos, hogy időben egybeesnek. Vagy: képzeljük el, hogy fényév milliókra idővel felfedezeünk egy bolygót, mely minden szempontból megfelel egy inteligens lény kialakulásához. Küldünk egy irányított üzenetet. Egyáltalán nem biztos, hogy mire az üzenet megérkezik, ezt a bolygót nem pusztította el egy katasztófa. Vagy mire válasz érkezik, mi még létezünk.

16-ra:

"Nem jöttek el űrlények hozzánk". Jelenlegi tudásunk szerint képtelenség. Ugyanakkor akár "kiséreleti nyulak" is lehetünk. (Fel sem tudunk tételezni, egy magunknál "hihetetlenül" fejlettebb inteligenciát.)

"A fénysebességet nem lehet meghaladni".

Évekkel ezelőtt egy tudományos szaklapban olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy egy bizonyos részecske-páros egyikének egy tulajdonságát megváltoztatjuk, "abban a pillanatban" megváltozik a másik tulajdonsága is - bármely távolságra is vannak ezek egymástól. Részletes leírás volt a kisérletről, valamilyen módon a két részecskét egymástól nagy távolságra eltávolították. Egyes tudósok "feltételezték", hogy maga a mérés befolyásolta a részecskék állapototát.

Azóta nem találtam ezzel kapcsolatos leírásokat. Ám -ha az elmélet/kisérlet igaz- a fénysebesség mégis "meghaladható".