A matematikusok, biológusok, etológusok, etc hisznek abban, hogy a világot Isten teremtette? Amennyiben nem, akkor miben hisznek?

Hogy o teremtette mèg az is lehetseges, de nem ugy ahogy a Biblia irja, hogy keszen ott volt minden, hanem valami lett es az fejlodott tovabb legyen az az elso atom vagy egy szerencses molekula kombinacio stb.

en hiszek Istenben pedig a felsoroltak kozott van a szakmam.

Fizikus vagyok, 22 éves. Nem hiszek Istenben. Abban hiszek, hogy Isten létezése megcáfolhatatlan és egyben bizonyithatatlan, így számomra teljesen indifferens, hogy valaki hisz e benne vagy nem.

Ugyanakkor vannak híres fizikusok, akikről köztudott, hogy hívők. Ilyen például Pascal vagy Einstein

Mi köze a kettőnek egymáshoz?

Jó, annyi van, hogy aki tudományos pályán van, az valószínűleg tanult egyet-mást a kritikus gondolkodásról, tehát nagyobb eséllyel ateista vagy kételkedő; és statisztikai alapon nézve is nő a nagyobb műveltséggel a nem hívő arány;

de most a társadalmi eloszlási átlagoktól eltekintve, mi köze ahhoz, hogy matematikával foglalkozol, ahhoz hogy mit gondolsz a világról?

A matematika nem azt tanítja, hogy a világ hogyan alakult ki, hanem hogy hogyan bánj a számokkal és a síkokkal/terekkel.

---

De ha azt kérdeznéd, hogy miben "hisz" egy nem hívő (ateiiistaa):

mivel nincs leírva egy nagy könyvbe, hogy miben KELL,

valószínűleg (horribile dictu!) a saját fejével kell gondolkodjon róla. :)

Alapvetően szerintem kétfajta módon:

1. elolvasod, amit a társadalom mér elért; tagadod talán, hogy a Biblia csak egy kis hal a sok-sok könyv és tudás tengerében, amit az emberiség felhamozott?

2. a saját gyakorlati tapasztalataid alapján. Ha megpróbáltál átmenni a falon, és nem ment, megtanultad, hogy nem lehet. :) Amikor más emberekkel mbeszélsz, megtanulpd, azt hogyan kell.

pl. MORALITÁSra, erkölcsre szert lehet tenni a jog és törvényhozás ismeretéből, de léteznek filozófiai témájú könyvek (és még a vallásokat is ide sorolom), és persze rengeteg történet: könyvek, filmek, stb. amik ilyet tanítanak. Na meg ott vannak a gyakorlati tapasztalatok a saját ember-ember kapcsolataidban: a család, barátok, szerelmek tanítják a leggyakorlatibb tapasztalatokat.

Ha a modern ateistákat nézed, jó eséllyel igazak lesznek rá az alábbiak:

szkeptikus: fel bírja ismerni önmaga és mások logikai tévedéseit, és kijavítja a sajátjait, ahol tudja

empiricista és racionalista: úgy gondolja, hogy a valósággal való szigorú összehasonlítás a tudás legfőbb alapja, és ehhez az igazsághoz a rendezett logika alapján lehet közelebb kerülni.

(a hit, hagyomány, tekintély stb. alapján való döntést nem ítéli megbízhatónak.)

humanista: hisz az emberi állapot jobbításában.

Jó eséllyel ELFOGADJA (nem "hiszi") a tudományos eredményeket, vagy ha nem, akkor azokat a fenti módon (logika vagy gyakorlati ellenőrzés által, de legalább annak ellenőrzésével, hogy ezek másokban megvannak) cáfolja.

Valószínűleg nem hisz a túlvilágban vagy a természetfeletti lényekben, de ez megerősíti a humanista hozzáállásban: hisz ENNEK a világnak a jobbításában, a jövő generációk segítésével teremti meg a saját halhatatlanságát, és önmagát ls az emberiséget tartja feleősnek azért, hogy ahol lehet, igazságot, jóságot, tudést terjesztenek (mertnincs, aki elvégezze helyettük).

Kábé, de ez nem húzható rá mndenkire, csak próbáltam konkrétabb választ adni. :I

Ha az a kérdés, hogy ki teremtette a világot:

senki.

A legtöbb kérdésre ( ha újabb és újabb kérdéseket teszel fel), az lesz a válasz, hogy: nem lehet tudni.

A nem hívő szkeptikus számára viszont a tudatlanség beismerése fontos erény; bűnösebb dolog hinni valamiben, ami esetleg könnyen téves lehet.

(Ennek ellenére lehet fantéziálni, elmélkedni különböző lehetőségeken, akár egyszerre is; nem tilos gondolkodni. De a szkeptikusnak nem szabad megrémülnie a BIZONYTALANSÁGtól.)

Ez megint egy a tudomány lényegét nem értő ember érdeklődése.

Akik a felsorolt természettudományokkal foglalkoznak, vagy hisznek istenben, vagy nem, pont ahogy a többiek. A vallásosság elsősorban neveltetés kérdése. A neveltetés egyszerre egyéni (családi) és társadalmi. Persze, a tudományokkal foglakozók jobban átlátnak több mindent, és igényükké válik a tudományos gondolkodás. Ha ez megtörtént, akkor eszerint élnek, azaz igényükké válik, hogy a dolgok bizonyítást nyerjenek, illetve kimondassék: ennek vizsgálata még hátra van.

Az ilyen ember így gondolkodik. Másképp nem tud, mert különben nem tudja művelni a területét. És ebbe a gondolkodásba egyszerűen nem fér bele a világ isten általi teremtése. Ezt is egy opciónak tekintik ugyan, de nem foglalkoznak vele, mert nem érdemes. Nem kutatható. És megvan a maguk módszertana, amelyben nincs ellentmondás, van előrelépési algoritmus, tudják, mit hogyan érdemes vizsgálni, hogy ismeretük több legyen a korábbinál. A teremtést nem lehet vizsgálni, mert az a hit tárgya. Vagy elhiszem, vagy nem. Ennyi, és ezzel le is zárható. Ha elhittem, azért, ha nem, akkor meg más a területem.

Egyetemen, TTK-n dolgozom már évek óta, sok mindenkit ismerek erről az oldaláról is. Azt tudom mondani, hogy a (természet)tudósok között nagyjából ugyanolyan arányban oszlik meg a vallásosság minden formája, mint más emberek között.

Sokan tartoznak valamilyen egyházhoz, legyen az nagy egyház vagy valamilyen szekta. A munkájukban ugyanazt a színvonalat hozzák, mint nem vallásos társaik, amíg nem beszélgetsz velük ilyen dolgokról, semmilyen különbséget nem lehet észrevenni. Sokszor vallásosak is eldolgoznak egymás mellett éveket anélkül, hogy tudnák egymásról, hogy ugyanabban hisznek, mert egy bizonyos szintű kapcsolat nélkül ilyesmiről nem beszél az ember a kollégáival. Képzeld, még olyanok is többen dolgoznak, tanítanak TTK-n, akik szerint 6000 éves a Föld. Persze nem az őslénytani tanszéken :)

Szintén sokan vannak a "harcos ateisták". Ők meg vannak győződve róla, hogy a vallás hülyeség, és ezt sokszor hangoztatják is (általában ők hozzák fel a vallással kapcsolatos témákat a beszélgetéseknél). Ennek ellenére jó munkakapcsolatot ápolnak a vallásos kollégáikkal is, mert - néhány agresszív ember kivételével - tudomásul veszik, hogy azért ez mégiscsak magánügy, nem kell a munkahelyi viszonyokat befolyásolnia. Ők általában úgy intézik el magukban ezt az ellentmondást, hogy aki a TTK-n vallásos, az biztosan nem hisz igazán, csak "megtartja a hagyományokat", mert nem tudják elképzelni, hogy valaki hívő létére tudományokkal foglalkozzon.

A maradék, a nagy többség egyszerűen nem foglalkozik az egésszel. Van, aki a "maga módján hisz, de nem vallásos", más "nem gondolkodott még azon, hogy van-e Isten", vagy azt mondja, hogy "a mi életünk szempontjából mindegy, hogy van-e Isten". Ők mind a vallásosakat, mind az ateistákat elfogadják, egyik csoporthoz sem sorolják magukat, és általában eléggé unatkoznak vagy zavarja őket, amikor ilyesmire terelődik a szó.