A világegyetem tágulása miért nem mutatkozik meg a galaxisokban, vagy a Naprendszerben?
Az természetesen világos, hogy a távoli galaxisok egyre gyorsabban távolodnak a többitől, a távolságuk mértékében. Ez a tér tágulására utal. Minden galaxis távolodik mindegyiktől.
A galaxisokat és a Naprendszert ellenben összetartja a tömegük, illetve az egymásra ható gravitáció, amely a tömegükből származik.
Csakhogy a tér itt is tágul, mert mindenhol tágulnia kell.
Ezek szerint nőni kellene a Föld - Nap távolságnak folyamatosan a tér tágulása mértékében, vagy a tágulással arányosan nő a gravitáció, amely ezt kompenzálja?
Mondjuk lehetséges, hogy ebben a viszonylatban túl kicsi, túl jelentéktelen a tágulás mértéke és nem tudjuk megmérni a változást, de elviekben annak léteznie kell?
Mondjuk galaktikus méretben már talán lehetne értelmezni, de akkor a Tejút csillagai mért nem távolodnak, illetve ha mégis, akkor a gravitációs hatás csökkenése a távolodás mértékével nem fogja őket szétszórni?
Illetve ha a tér tágulása következtében nő a galaktikákban lévő csillagok egymástól való távolsága is, akkor azok miért nem szóródtak már szét, miért maradnak mégis egyben?
Ha a tér tágul, akkor az általános gravitációnak csökkennie kellene a tágulás mértékének négyzetével, nem?
válasza:De azért növekvő mértékben történik a távolodás és ezzel négyzetesen csökken a gravitáció, ami esetleg további távolodást jelent, sőt biztosan.
Egymilliárd év alatt így már ez számottevővé válhat, akár a Naprendszeren belül is, nem?
válasza: válasza:Azt tisztáznánk amúgy, hogy most a tágulás alatt mit értünk pontosan?
Ugye a gravitáció, tömegvonzás Einstein óta nem klasszikus erő, hanem a téridő torzulásából következő hatás.
Tehát egy csillag torzítja a teret maga körül, emiatt vonzza az objektumokat, mint egy vasgolyó a gumiasztalra ejtve.(2D-ben értelmezve persze)
Most tágulás alatt azt értjük, hogy magát a gumiasztalt tágítjuk, ezáltal a két golyó is távolabbra kerül egymástól? Szerintem igen.
Másrészt itt a fénysebesség értelmezése adja a téridő idő komponensét. Lényegében csak emiatt tudjuk értelmezni a táguló távolságokat.
"Amint távolodunk a hatalmas méretektől, úgy távolodunk a valóságtól és az igazsságtól is.
"
A szavakat értem, illetve a jelentését is, de hát a nagy méretek mellett mégis valóság a lokálisan kisebb rendszerek léte is.
Nekem valami olyasmi jutott az eszembe, hogy a tér úgyszólván kicsúszik alólunk, nem vagyunk úgy benne, mint az euklideszi geometriában, hanem mint valami drapéria, tőlünk függetlenül is tud tágulni, mert a gravitáció ereje jobban, vagy csak az hat ránk, a tér tágulása meg nem, de elég nehéz felfogni.
'Ha a tér tágul, akkor az általános gravitációnak csökkennie kellene a tágulás mértékének négyzetével, nem?'
Most veszem észre, hogy ez tisztára úgy hangzik, mint Kepler valamelyik törvénye, így ha esetleg igaz, akkor zseni vagyok.
(Kéretik nem odatolakodni a Nobel díjamhoz!)
:)
Mellesleg ezzel egy világvége modellt állítottam fel.
Természetesen akkor, ha a tér tágulása következtében valóban nőnek az objektumok közötti távolságok.
Akármilyen kicsi is annak mértéke, de folyamatosan és egyre gyorsulva történik.
Ehhez hozzájön az, hogy a távolodás mértéke szerint a gravitáció négyzetesen csökken, de ez további távolodást és további gravitáció csökkenést jelent, ami további távolodást... stb...
Ez egy folyamat, ami akármilyen kicsi, ha létezik, akkor végzetes hatású előbb, utóbb, mert megállíthatatlan.
válasza:#6-osban teljesen jól leírtad a dolog lényegét.
Gravitációsan kötött objektumok együtt maradnak. Csillagrendszerek, galaxisok, sőt még galaxis halmazok is egyben maradnak a tér tágulása ellenére.
A tér tágulását csak az Univerzum nagyléptékű szerkezetében lehet megfigyelni. Akkor viszont egyformán mindenhol. Egyrészt akármelyik irányba nézel, a távoli galaxisok távolodnak tőlünk. Másrészt, szintén, akármilyen irányba nézel a távolodás sebessége egyenesen arányos a távolsággal.
De biztos, hogy úgy van?
Nem kukacoskodni akarok, csak mivel felmerült bennem, szeretnék választ kapni rá, biztosat, megindokoltat.
Értem én azt a globális, lokális dolgot, de lehet, hogy nem ebből a szempontból kellene nézni és mégis van távolodás, csak a mértéke csekély.
Ha viszont van, akkor folyamatosan, egyre növekvő módon, öngerjesztően történik és megállíthatatlanul, mert nincs erő, ami megállítaná.
Valahogy nekem olyan kézenfekvő, hogy a tágulással nőnek a távolságok.
Most nem érek nagyon rá, de majd megpróbálom kiszámolni a galaktikánkra nézve mennyi lenne a tágulásból eredő távolodás a két ellentétes végén fényévben évente.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!